Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Láng Sándor: Hazánk artézi kútjai, mint természeti erőforrások

üléseinken ankétjainkon, nagyobb rendezvényeinken kialakítottuk a leghelyesebbnek látszó műszaki megoldásokat, de sajnos utána nem ellenőriztük, nem tettük éles bírálat tárgyává a helytelen, vagy nem egészen helyes műszaki kivitelezést, holott ez forintban kifejezve igen nagy felesleges áldozatot kívánt Népgazdaságunktól. Társaságunk jövő évi és elkövetkezendő tervébe épp ezért fokozottabban be szeretnénk iktatni a szakmai tudományos, társadalmi bírálatot. Természetesen ennek a bírálatnak szakmai szempontból feltétlen helyesnek, alaposan indokoltnak, világosnak mondhatnám szinte minden szempontból megtámsdhatatlannak kell lennie. Azt is meg kell állapítanom, hogy hatóságaink, intézeteink, tervező és kivitelező vállalataink — tisztelet a kivételnek — sajnos nem élnek azzal a lehetőséggel — sokszor vagy legtöbbször nem is akarják —, hogy elvégzett vagy főleg elvégzendő munkájukat társadalmi, tudományos bírálat alá bocsássák. Véleményünk szerint ezt nagyon helytelenül teszik, mert a helyes szakszerű bírálat elsősorban az ő érdekeiket szolgálja. Az is nagy hiányosság, hogy amikor már megépült valamelyik nagyobb vagy kisebb vízi létesítményünk (folyami vízlépcső, víztározó, vízmű, de akár egy egyszerű artézi vagy ásott kút) az építés alatt szerzett tapasztalatokat, hogy helyes volt-e a tervezés, nem volt-e túlzott, helyes volt e a kivitelezés nem bíráljuk, a hibákat nem rögzítjük, nem hozzuk nyilvánosságra, holott ezekből mindnyájan sokat tanulhatnánk, ami a népgazdaságnak a jövőben feltétlen hasznára válna. Legelső feladatunk ezen a téren a TVK és OVK szakmai bírálata, s ezeknek ahol hiányosság mutatkozik kiegészítése. A rendelkezésemre bocsátott előadási idő nem teszi lehetővé, hogy Társaságunk további szerepét részletezzem, így csak egyszerű felsorolására szorítkozom a további fő feladatoknak: 4. A mezőgazdaság vízgazdálkodási kérdéseinek (öntözés, belvízrendezés, mezőgazdasági települések vízellátása, falusi vízellátás, alföldi nagy települések közművesítési kérdései, vízművek tervezési és üzemelési elvei stb.) társadalmi, szakmai előbbrevitele, egyes fontos elvi és gyakorlati megoldások vitája, javaslatok kidolgozása a leggazdaságosabb megoldásokra. 5. Vízgyűjtőterületek komplex rendezésére, hasznosításéra javaslatok kidolgozása. 6. Ipari és házi szennyvizek tisztítása, elhelyezése, felhasználási lehetőségeinek megvitatása, korszerű szennyvíztisztító telepek létesítésének elvi kérdései és gyakorlati megvalósításuk lehetőségei. Élővizeink tisztaságának hathatós megóvása. 7. Országos ivó- és ipari vízellátás kérdéseinek megoldási módjai. 8. Felszínalatti vízkészletünk becslésének, számításának — geotermikus energia készletünk számításának elvi megoldása. 9 Rá nva vizeink egyre fokozódó mennyiségének hasznosítása. 10. A MHT központi rendezvényeinek, szakosztályai és vidéki csoportjai munkájának összehangolása a tervcélok minél optimálisabb megvalósítása érdekében. Előadásomban iparkodtam röviden rámutatni az előttünk álló hatalmas vízgazdálkodási feladatokra és ezzel kapcsolatban Társaságunk szerepére. Szegedi csoportunk 10 éves múltja és munkája példamutató, s azt hisszük, hogy a Csoport munkája a jövőben még sokkal fokozottabb lesz . amihez Társaságunk és a magam nevében kívánok a Csoport minden tagjának — élükön Dévény István elnöküknek — jó egészséget és további még jobb társadalmi munkát. HAZÁNK ARTÉZI KÜTJAI, MINT TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK DR. LÄNG SÁNDOR _ Eötvös Lóránd Tudományegyetem Magyarország területén az elmúlt közel 100 év alatt mintegy 35 000 artézi kutat fúrtak, illetőleg létesítettek vízkutató fúrást, az egyes helységek, területek vízellátása végett, vagy a vízföldtani adottságok megismerése céljából. Az OVIFUV (Országos Vízkutató és Fúró Vállalat) 1962. I. 1-én lezárt nyilvántartása 34 303 kutat, illetve vízkutató fúrást tűntet fel. Ebbe az összegbe beleszámították az eddig az időpontig létesült összes artézi kútfúrásokat, tekintet nélkül arra, hogy a fúrással sikerült-e vizet feltárni, avagy meddőnek bizonyult a furat. Az artézi fúráskataszterből az összes vízkutató fúrások és artézi kutak együttes számán kívül megtudhatjuk, vájjon vidékenként milyen mértékben maradtak az artézi kutak és kútfúrások működőképesek, ezenkívül hogy hogyan alakul a felszállóvizű (pozitív) artézi, kutak aránya, a belterületi és a külterületi kutak megoszlása, továbbá a kitermelhető és a tényleges vízhozam kérdése, az egy lakosra jutó kitermelhető artézivíz mennyisége és végül a kutak mélységviszonyai. A továbbiakban, rövid áttekintésben az OVIFUV előbb említett artézi kút-katasztere alapján e fontos ivóvízellátási lehetőség, mint az artézi kúthálózat megjelenésének és előbb említett egyes tulajdonságainak megyénkénti áttekintését fogjuk nyújtani (1—12. ábra). A megyénként mutatkozó különbségek alapján az egyes országrészek vízföldtani tagozódására vonatkozólag nyerhetünk bizonyos tájékozódást. Viszont a részletesebb ilyen irányú tájékozódáshoz már a kisebb (pl. járási, városi közigazgatási) területegységekre jutó artézi kutak számát és tulajdonságait kell ismernünk. Erre nézve azonban még részben feldolgozott ismeretanyag csak kevés áll rendelkezésre. A megyei jo:;ú városokat a megfelelő megyékkel összesítettük. Csak Budapest számít további tárgyalásainkban külön területegységnek. Az artizékutak vizének vegyi tulajdonságait ugyancsak a részletes adatfeldolgozások hiányában e helyen nem tekinthetjük át. Az artézi kutak száma (1. ábra) megyéink sorában a legnagyobb a T'szántúlon és a Dél-Duna—Tisza közén, ahol megyénként a többezret éri el. Az ilyen arányú elterjedés a vízhasználat eme módjának kialakulásával és az artézi kutas vízellátás nagyra nőtt. igényével függ össze. Ivóvíz céljára ugyanis a közönséges talajvíz fertőzött, vagy káros sókban való gazdag volta miatt nem használható, így terjedt el az egészséges és többnyire nem nagy mélységből feltárt rétegvizek, mint egészséges ivóvíz és többnyire ipari víznek is jól felhasználható vízféleség használata. Északi megyéinkben, valamint a Dunántúlon is, az artézi kutak nem oly elterjedték, mert ezeken a területeken az egészségesebb és kedvezőbb vegyi összetételű talajvizek mellett több a forrásvíz, ezenkívül pedig néhol a karsztvíz is előfordul és felhasználásra kerül, sőt a hegységi, keményebb kőzetű dombsági területeken kellő mennyiségű /és minőségű rétegvíz mélyfúrások útján nem is tárható fel. Ezzel magyarázható az, hogy pl. a Bács-Kiskun megyei mintegy 6 000 artézi kúttal szemben Nógrád megyében — mint egyetlen olyan megyénkben, amelynek területe tisztán 10