Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Csermák Béla: Hozzászólás Péter Gábor előadásához - Jakab Árpád: A víztakarékosságról

vízmű. Ez esetben megoldást jelenthet, ha a szükséges locsoló vizet az Ipartelep iparivíz hálózatáról biztosítják. Szóba jöhet az ipartelep nem szennyezett, használt hűtővizének a felhasználása is a súlyponti parkterületeken. Mindezek a városi ivóvízmű tehermentesítését és a minőségi iparivíz arány javítását célozzák. 6. A bővítésre kerülő vagy különböző településekből kialakult új városok esetében megvizsgálandó, hogy a meglevő ipari üzemek jobb belső vízgazdálkodásával nem lehet-e a városi vízműtől vásárolt ipari vízmennyiséget nagymértékben lecsökkenteni, avagy az ipartelepeket kell leválasztani az ivóvízműről. Ez utóbbiról csak akkor lehet szó, ha független ipari vízmű létesítésének indokoltsága megvan és az illető üzemek gazdaságosan az ipari vízműre rákapcsolhatók. Hozzászólás Péter Gábor előadásához CSERMÁK BÉLA Vízgazdálkodási Tudományos Kutató inU'zet Péter Gábor kollégánk nehéz témát választott. Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy a feladatot kiválóan oldotta meg, mindnyájunk okulására. (Csak egy példát mondjak: nagyon indokolt, hogy a járulékos vizek között is eddig általában a lista végén szereplő öntöző- és locsolóvízzel igen behatóan foglalkozott.) Az előadó a gyakorlatban szokásos megnevezést használta, amikor minőségi és ipari vízről beszélt. Ha meggondoljuk azt. hogy hazánk vízkészlete erősen korlátozott, általában jobb minőségű felszínalatti vizek hasznosítható mennyisége kereken egy nagyságrenddel kisebb, mint a felszíni vizeké, továbbá vizeink jelentős hányadának használhatóságához minőségi (fizikai, kémiai, bakteriológiai) okokból is szó fér — nem lehet kétséges, hogy vízkészletgazdálkodási szempontból csak az lehet a cél: senki ne használjon sem több, sem jobb vizet, mint amire feltétlenül szüksége van. Függetlenül tehát pl. attól, hogy közületi vagy ipari vízműről van szó, ivóvízminőségű vizet lehetőleg csak ivó- és háztartási jellegű házi és közintézményi vízigények kielégítésére, továbbá különleges ipari célokra (élelmiszeripar stb.) használjanak. Ennek az egyszerűnek látszó elvnek a gyakorlati megvalósítása távolról sem egyszerű: az ipartelepnek az az érdeke, hogy (minél több és) minél jobb vize legyen, vagy egy vezetéken, vagy összevissza kötött több vezetéken. Nehéz azt is eldönteni, hogy mi a fontosabb: kielégíteni az ipartelep azonnali igényét, vagy tartalékolni az ivóvízminőségű vizet rövidebb-hosszabb időn át a város növekvő lakosságára számolva stb. A fejlődés világszerte általában a több vízhálózat felé mutat. Beszélnünk kell arról is, hogy a különféle vízigények egyébként is megkövetelik az ún. ..minőségi és ipari víz" minőségi bontás további tagolását. Így szoktunk beszélni ivóvízminőségről, kazántápvíz minőségről, hűtővíz minőségről, öntözővíz minőségről; ezen kívül egyedi vizsgálatot kíván általában a gyártási (technológiai) vizek széles skálájú minőségi igénye. Péter Gábor összefoglaló javaslataival egyetértek. A víztakarékosság JAKAB ARPAD BFT Mélyépítési Tervező Vállalat A víz megszerzése, minőségének beállítása — a víztisztítás és kezelég — valamint a helyreállítása költséges művelet, tehát a vízzel takarékoskodni kell. De takarékoskodni kell azért is. mert a víz. mint alapanyag nem áll korlátlanul rendelkezésre, tehát igen gyakran, tekintet nélkül a minőségre, körülményes a megfelelő mennyiségű víz termelése. A víztakarékosság lehetőségének megítéléséhez vizsgálnunk kell a vízfogyasztás területén jelentkező vízminőségi igényeket és a tényleges szükségletet. Csak ezek ismeretében lehet felvetni a kérdést, hogy lehet-e, mennyit és hol, minőségben vagy mennyiségben megtakarítani? Településeinken az ivó- és ipari vízfogyasztás országos viszonylatban kb. egyforma mennyiségű, de a jövőre vetítve az összes vízfogyasztás kb. 40%-a lesz ivóvíz és 60%-a ipari víz. Ha pedig arra gondolunk, hogy az ország közműves víztermelése naponta kb. 1 millió köbméter, akkor világos, hogy ebből egy kis megtakarítható hányad is jelentős értéket képvisel, hiszen állagban a kitermelt víz köbmétere 1 forintba kerül. A vízfogyasztás a tényleges hasznos vízszükségletből és a veszteségekből áll. A veszteségek lehetnek üzemszerűen elkerülhetetlenek és pazarlásból előállók. A megtakarítás ez utóbbiban érhető e!, meg kell tehát ennek hányadát állapítani ahhoz, hogy a vízpazarlás gazdasági jelentőségét felmérhessük. A tényleges vízszükséglet ipari üzemekben a szükséges technológiai vízigénnyel jól mérhető. A technológiai tervező dolga tehát olyan technológiát választani, amely a legkevesebb vizet igényli és az üzemvezetőé a felhasználatlan vízelfolyások megakadályozása. A háztartási vízigény megállapítása nem ilyen egyszerű, mert ahány ember, annyi szokás. Nagy általánosságban a tényleges vízigényt az életmód és a lakásviszonyok határozzák meg. Az Építéstudományi Intézet éveken át folytatott mérései alapján megállapítottuk, Budapesten a különböző lakástípusokban a tényleges vízfogyasztás fajlagos értékeit 2750 lakás fogyasztása alapján. A felrajzolt fogyasztási görbék lehetőséget nyújtottak arra is, hogy a veszteségeket, vagyis a felhasználatlanul elfolyó vízmennyiséget is megállapíthassuk. A fogyasztás-analízis szerint a vizsgált lakásokban a felhasználatlanul elfolyó víz még a karbahelyezett csapoló berendezések mellett is a tényleges hasznos fogyasztás 30—100%-át teszi ki. A legkisebb, a leggondozottabb közoonti meler!vÍ7.szolgáltatású és a saját, tulajdonú családi házak lakásaiban. 67—79% a lakások zömében és 100% az ún. ,,Cs" lakásokban. Menviségszerűen e? lakásonként ÍM —354 liter vizet jelent naponta karbahelyezett lakásokban az elkerülhetetlennek tűnő újonnan keletkezett tömítetlenséeek és a hanyag használat következményeképpen. A Fővárosi Vízművek kis°bb terjedelmű megfigyelései usvanezt az eredményt hozták, a felhasználatlanul elfolyó víz a mért fogvas^tás 4f?%-át tette ki. Az egyes hibás, tömítetlen csaDolókon elfolyó vízmenynyiségek felbecsülhetők, ha figyelembe vesszük, hogy 70