Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Csermák Béla: Hozzászólás Péter Gábor előadásához - Jakab Árpád: A víztakarékosságról

egy egy csepegő kifolyószelepen havi 2 m

3, úszógolyós szelep havi 80—120 m

3 fogyasztást okoz. A műszeres mérések felfedték azt is, hogy a rendszertelen vízszolgáltatás, az időszakos vízhiány vízpazarláshoz vezet. A tartalékolt vízmennyiségek mind veszendőbe mennek. A folyamatos és megbízható vízszolgáltatást tehát a víztakarékosság érdekében i

s meg kell valósítani. A víztakarékosság első feltétele a berendezés jókarban léte. A szolgáltató üzemek részéről meg kell szervezni a csőhálózati karbantartást. E célra ma már kitűnő lehallgató készülékek állnak rendelkezésre, de figyelemmel kell kísérni a szerelvények állapotát is, mert az utcai tűzcsapok gyakori használata közcsőhálózaton ugyanolyan hibákat s ebból kifolyólag vízpazarlást okozhat, mint a belső vízvezetéken, azzal a különbséggel, hogy nagy méreteinél fogva a vízveszteségek sokkal nagyobbak. Egy hibás tűzcsapon több család vízszükséglete folyhat el. A kezelő személyzetet nagyobb lelkiismeretességre kell nevelni. Víztakarékosságot szolgálja a közterületen szolgáltatott víz mérése is. 1. táblázat. Fajlagos hasznos vízfogyasztás Budapest lakástípusaiban Típus Jel Lakás típusok 1 főre l'nap Egyenlőtlenség 1 lakásra l/nap Lakó Megjegyzés Típus Jel Lakás típusok átlagos legnagyobb Egyenlőtlenség átlag legnagyobb sűrűség Megjegyzés 1 2 Különálló egylakásos családi házak fürdőszobával Egyszerű lakóházak fürdőszoba nélküli lakásokkal 100 75 185 85 1,85 1,27 400 235 740 295 4 3,1 8 lakás átlagából számítva 772 " 3 „Cs" típusú lakóházait 130 165 1,27 385 490 2,95 258 " 4 Régi lakóházak helyi vízmelegítésű fürdőszobával 125 155 1,24 450 560 3,6 236 " 5 Űj lakóházak helyi vízmelegítésű fürdőszobával 125 185 1,44 460 685 3 7 860 " S Lakóház központi melegvízellátású fürdőszobával 155 255 1,67 530 870 3.4 619 A naponkénti vízelfolyás az átlagos, hasznos vízfogyasztás százalékában és lakásonként Csoport % l/lakás/nap 1 36,4 134 2 79,5 256 3 100,9 282 4 75,15 354 5 67,7 338 6 30,8 156,5 Ipartelepeken a takarékosságnak abban kell megnyilvánulnia, hogy csak arra használják az értékesebb ivóvizet, amire okvetlenül szükséges. A továbbiakban pedig rendszeres üzemellenőrzés és karbantartás szükséges. Vízmegtakarítás érhető el a többszöri felhasználás, a vízforgatásos eljárás útján is, amelyet iparvállalatainknak a vízellátás jövője érdekében az eddigieknél jobban kellene megszívlelniük. A lakóházakban azonban már nehezebb a hibákkal megküzdeni. Itt ahány lakó, annyi önálló üzemve-, zető, akinek lelkiismeretétől függ a hibák kijavítása és a gondos kezelés. A vízpazarlás leküzdésére elsősorban a gondatlan kezelés okozta veszteségeket kell megszüntetni. Ennek egyik módja a kifolyószelepek vízszállításának beszabályozása. De új városaink lakóinak zöme most kerül a faluról a városba. Nincsen hozzászokva a víztakarékossághoz, mert eddig ez a fogalom az életében ismeretlen volt, egyébként is költségmentes szolgáltatásként kapja. A költségáthárítás egyéb szociális és néphigiéniai szempontból nem járható út, itt egyeül a kitartó felvilágosító munka, propaganda segíthet. Külföldi nagyvárosokban is állandó felvilágosító munkát folytatnak és számottevő eredményről számolnak be. A felvilágosítást már az Iskolában kell kezdeni és röpiratok, cikkek, előadások, plakátok segítségével állandóan ébren kell tartani a fogyasztók lelkiismeretét. Ki kell domborítani gazdasági jelentőségén kívül a víztakarékosság szociális jelentőségét is. A legfontosabb azonban a hibás csapoló berendezések állandó karbantartása. Ezt a jelenleginél sokkal hatásosabbá kell tenni. Eredmény csak mozgékony és olcsó szervtől várható. A megoldásra 1955-ben az Építéstudományi Intézet, 1956-ban pedig a Fővárosi Vízművek is javaslatot tett. A megvalósítás szervezési és pénzügyi áthidalhatatlan nehézségek miatt elmaradt, pedig a közműveinknél a reálisan megtakarítható vízmenyiség — az átlagosan felhasználatlanul elfolyó 40 százaléknak a fele — is szerényen számítva országosan jelenleg 200 000 m

3, Budapesten pedig 136 000 m

3 naponta. Ha ennek a megtakarítása sikerülne, akkor csökkenne a szükséges beruházási összeg minden napi 1 m

3 víztermelésre 6—12 000 forinttal, ami maga 1200 —2400 millió forint, termelési költségben napi 300 000 forint, lekötött energiában pedig napi több mint 100 000 kW jelentkezne. A megtakarított vízdíj kb. 275 000 Ft/ nap értéket érhet el. A víztakarékosság kérdését tehát nem szabad lekicsinyelni, nem szabad úgy tekinteni. mint a fogyasztás velejáróját és beletörődni. Nem vezetne azonban célra a semmiféle büntető tarifa, mint ahogy nem vezetett célra a hatósági bírságolás sem. A megoldáshoz csak hathatós segítségnyújtás juttathat. A vízmegtakarítással népgazdasági haszon jelentkezik a víztartalékok kímélésével, a beruházás csökkenésével, a felhasznált villamos), vagy szénenergia tekintetében. A ki nem adott pénznek azonban általában kevesebb figyelmet szoktak szentelni, mint a 71