Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

52 l/p = 75 m'i'nap, egy másikban 5,7 m-es depressziónál 480 l'p = 691 m

3/nap, egy harmadikban 5,24 m-es depressziónál 130 l/p = 187 m

3/nap, egy negyedikben 3,31 nv-es depressziónál 170 l/p = 245 m

3/nap. Ez értékekből következik, hogy a Liget patak völgyét érben teknőszerűen kitöltő pannóniai kavicshomokösszlet, amely nagy mennyiségben tárol talajvizet, 1947ben (12) pedig a szóbaníorgó részmedencék uralkodóan kitöltött homok-kavics rétegeket már kormegkülönböztetés nélkül említi vízadóként. Az itt feltárt vizek /V. AtyOA/y 0 • o • - " o - o ° -• o • " • ° • O • o' • ° "o »••<> °<? '*> - torga homokoz kavier-A • „'••. -0 • • o^o« SBfei"-^—— ° ' •„• o'. • 'S-e? -o o • • • •- . -O* .o •.••'•'. 'O • 1. ábra Földtani szelvényrészlet a Liget patak völgyéről demes feltárni és a város vízellátásába bekapcsolni. Az 1. ábrán látható a patak-völgyet kitöltő kavicsoshomokos- agyagos teraszképződmény egy részének Deák István által készített szelvénye 3 kúttal együtt. Juhász József szerint még folytatni kellene a kutatásokat a patakvölgyben, mind Sopron, mind pedig Ágfalva felé. Ügy véljük, a Liget patak további feltárása után kb. 1000—1500 m

3 napi vízmennyiség lenne várható ettől a területről. Mindenesetre gondolnunk kell azonban arra, hogy Száraz időszakban a vízhozam itt is jelentősen csökkenhet, s ugyancsak fennállhat a felszínről származó szennyeződés lehetősége. (Ugyanez áll majd természetesen az ajánlott meghosszaibítandó Ikva menti galériáról is.) Feltétlenül előnyt jelent viszont a vízadó terület magas térszíni helyzete, s a csékéiv kútmélység. Szükséges még elsősorban annak vizsgálata, hogy a Liget patak völgyi teraszának bekapcsolása nem csökkentené-e az Ikva menti galéria vízszolgáltatását a patak torkolatától D-eső részen. A Bánfalvi vagy Rák patak-völgy bekapcsolását a településtől keletre a nagymérvű beépítettséggel kapcsolatosan várható szennyeződési lehetőség miatt, úgy véljük, ne mérlegeljük. Bánfalvától Ny-ra a kristályos palára eső. rész törmelékes völgykitöltésében tárolt vízéről pedig az előzőkben már szó volt. A Somfalva-Bánfalva-i területen a vázolt módok szerinti, kellő feltárással még mintegy 2000 m

3/nap víz megfogása elképzelhető, azonban azzal a hátránynyal. hogy ez a további víz is nagymértékben megcsökkenhet majd kedvezőtlen évszakban. Viszont határozott előnyt jelent az innen történő vízvétel egyéb víztermelő helyek: a Tómalom. Kőhida-környékével szemben az, hogy ez a víz nagyjában a város szintiében helyezkedik el. miért is az emelési költségek lényegesen kisebbek lesznek amazokéinál, s ezenkívül feltárásuk is olcsóbb és könnyebb. Igénybevételük lehetőségével foglalkozni tehát indokolt. A város lakosságának és üzemeinek gyarapodásával azonban a Somfalva-Bánfalva-i vízterületről termelt víz nem bizonyult elegendőnek, s ma már kiegészítve az itt még elképzelhető újabb feltárások vízével sem lenne elegendő a város vízellátásának biztosítására, s különösen kellemetlen a vízszolgáltatásnak az időjárástól való erős függése. Ezért szükségessé vált újabb vízadó területek bekapcsolása. Már Heinrich Wolf utalt a Csalánkert-Tómalom környékének várható vízbőségére. Szerző ugyancsak már 1935-ben rámutatott arra (10), hogy Sopron vízellátása szempontjából igen fontos a Kőhidai részmedencét jórészáltalában nyomott tükrűek, s ezért felszálló vizek, nem egyszer egyik-másik réteg vize még a felszín fölé is emelkedik. Lássuk vázlatosan e vízadó terület rétegtani és szerkezeti felépítését eddigi — egyébként még nem minden tekintetben kielégítő — ismereteink alapján. A szóban forgó terület a Sopronkőhidai részmedencének része. E részmedence, amint említettük már, a nagyobb Soproni medence DK-i, tőle bizonyos mértékben elhatárolt nyúlványának tekinthető. E-on kb. a Soproni-pusztát a Piusz-pusztával összekötő egyenestől kissé D-re valószínűsíthető, felemelkedő szarmata rétegekből álló küszöb tartható északi határának. Délen és nyugaton a Sopron-Bécs-i országút vonala táján, a Kurucdombon, a Balf-i országút mellett lévő Pihenő kereszttől DK-re a Potzmann bérc alján a felszínre is lépő tortonai tengeri agyag tekinthető — elsősorban hidrológiai szempontból — a részmedence határának. Alzatát a mélyben várhatóan kristályos palák alkotják,

1 amelyek a részmedence ÉK-i peremén a Ruszt-Fertőrákosi domvonulatban a Ház hegy- Réti bérc hegyháton a lajtamészkő alól gneisz és erősebbengyengébben fillitekbe hajló csillámpala alakjában a felszínre is lépnek. E kibúvásoktól D felé a dombvonulatban a kristályos pala egy üledékkel letakart hátat alkot valószínű É-D vonulatiránnyal a Kőhegy és a Halászkuyhónál szigetszerűen a felszínre lépő kristályos pala gneisz és csillámpala tömegeihez kapcsolódva. A domvonulatban, de magában a részmedencében is, a kristályos palán közvetlenül kristályos pala kavicsokból álló tortonai alapkonglomerátum-jellegű képződény valószínűsíthető. (Ilyennek tartjuk pl. a halászkunyhói kristályos palákibújás É-i oldalán található kavicsot.) Felette a domvonulatban és várhatóan a részmedence keleti részében is, lajtamészkőből (bentonit betelepedéssel), mészhomokból, alárendelten meszes homokkőből álló tortonai rétegcsoport települ, amelyben itt-ott vékony agyagos-homokos és márgás rétegecskék is feltűnnek. A részmedence nyugati részében a tortonai emeletet a tengeri agyagos rétegcsoport képviseli. A tortonai képződmények felett változatos, alárendeltebben mészkőből (különösen a déli részen, pl. a Kurucdombon), homokos mészkőből, meszes homokkőből, uralkodóan homokkőből, homokból, kavicsból, konglomerátumból, jelentéktelen márgás betelepedésekből, itt-ott agyagból, agyagos homokból, kevert agyagos-homokos rétegekből felépülő szarmata sorozat következik. A dombvonulat déli végén és a 107