Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana
részmedence közepén pannóniai homokos, homokköves, kavicsos, homokos, agyagos üledékek települnek. A felszín helyenként pleisztocén löszszerű és homokos képződmények (legfeljebb pár méter vastagságban), s ezenkívül imitt-amott teraszkavicsfoszlányok tűnnek még fel. A jelenlegi vízfolyások mentén holocén képződményként kavics, homok, agyag és lápföld figyelhető meg. A Ruszt-Felsőrákosi dombvonulatban É-on és D-en kibújó említett kristályos palatömegek közt a kristályos pala nyeregszerűeií, mintegy 8 km hosszú horpadást alkot, ez azonban mind a tőle K. mind Nv felé eső területhez viszonyítva kiemelkedő hát-íellegű IIven módon a Kőhidai részmedence süllyedékét K felé. részben a felszínre lépve, részben letakarva, földtanilag e kristályos palahát határolna, orográ fiailag pedig az e hátnak megfelelő Ruszt LFelsőrákosi dombvonulat jelzi annak K-i határát. Vízföldtani cpmponfból a kristályos rrn'áV tárolókőzetként nem iöhetnek tekintetbe- s ezenkívül a méIven áramló vizet az itt valószínűsített kris+álvos palagát a kibújásokban vagy takartan. de nyilvánvalóan gátolia a K felé való áramlásban is. Hogy milven mélyen lehet a hornadás letakart, részében a kristáIvos pala felszíne, azt fúrások hiánvában. sainos pontosan még nem isme-Hük Várhatóan azon'han ióval magasabb, mint a Kőhidai részmedence közepén A kristályos nala valószíni" mélvségérp vonatkozó adatokat a Kőhidai részmedencén a 'Rii=7t-'' ? 0''s "»•áknsi domíhvonulaton át Ádám AnM és Verf5 Jóí.scf által fpiktptett tellurikns szelvénv (30V valamint PZ-^ P I kaoi-tfnlatba-n a szerző által Véc-W+pH földtani összehasonlító szelvény (3n adhat. A Kőhidai rá qzmpden<-e közerőn a Vrictálvos nála méVségp 700—ROO m-nek. a Piiszt-Fplsőrákosi dombvonulatban nedig nl. a 1 «takart Tómalmi domb alatt azonban legfeljebb már csak 150— 200 m-nek valószínűsíthető. A laitamészkő porózus kifeilodésében. va 1amint a mészhomok vízáteresztőnek, a keménv. tömör oedig inkább vízrekesztőnek tartható. Mint minden Tn«"kő. ígv természetesen a keménv. tömör laitamészkő is karsztosodásra hailamos. ami a vízszállítást, és tárolást elő=egíti. Kotsis Tivadar ismertetett Sopron környélkéről karsztos jelenségeket (32. 33). A részmedence nvugati részében is helyet fogla 1ó tortonai tengeri agyagos sorozat -vastagsága a mélvebben található homokos rétegekkel együtt a kristályos nalaalzatig kötetlenül a város alatt, mintegy 350— 400 m-re becsülhető <5. táblázat). A sori róni kristályos palasziget szegélvének közelében természetesen kisebb vastagsággal is kell számolnunk. Körülbelül hasonló vastagságok várhatók a Kőhidai részmedencében is. A tortonai agyagos rétegcsoportnak K felé való oldalas vagy függőleges elhatárolódását a medence felépítésében szerepet játszó és szintén tortonai lajtamészkő felé egyébként — amint említettük is — kellő pontossággal még nem ismerjük. A szarmata rétegek a részmedence felismerhető É—D-i, északi felében pontosabban ÉÉNy—DDK-i irányú tengelyvonala felé dőlnek. A déli részen pedig általáan É-i dőlések _ielentkeznek. ielezve a részmedence D-i elvégződését. Kivétel a Nagy- és Kistómalomtól közvetlenül keletre eső Kecske hegy—Lapos bérc zavart részlete, ahol ÉÉNy-i és DK-i dőlések is láthatók. Legnagyobb vastagságára 325—475 m valószínűsíthető. Minthogy a Ruszt-Felsőrákosi dombvonulat gerincén a lajtamészkő a kibúvásokban 200—260 m A. f. magasságban van, alatta a kristályos palahát felszíne legalább 0—60 m A. f. magasságban valószínűsíthető, helyenként azonban, mégpedig ott, ahol a felszínen a lajtamészkő idősebb rétegei vannak, a megadott értéknél még nagyobb A. f. magasságokkal is számolhatunk. A kristályos pala gerincvonala a legnagyobb mélységben a felszín alatt kb. az Üjhegy-Laposbérc-Tómalmi doonb közt gyanítható, legfeljebb mintegy 200 m mélyen, vagyis kb. 0 m A. f. körüli magasságban. Innen mind D-i, mind É-i irányban pedig a kristályos palahát emelkedése várható, hogy végül É-on a Réti-bérc— Gödölye bércen 180—200 m A. f.-i, s délen pedig a 120—230 m. A. f. magasságok közt a felszínre is lépjen. A Kőhidai részmedence mélyvonala alatti kristályos palaalzat és a szóbanforgó kristályos palahát legmélyebb helyzetű részének felszíne közt több száz métert kitevő magasságkülönbség valószínűsíthető. A részmedencében a szarmata rétegcsonortra települő alsópannóniai sorozat a részmedence É-i és középső részében uralkodóan homok és kavics, s csak itt-ott jelentkeznek alárendelten mészkő- és agyagrétegek. Délen azonban homokos kavicsrétegekből álló összlet felett nagyobb területen s nagyobb vastagságban agyagos meg homokos agyagrétegek figyelhetők meg a felszínen. A pannóniai rétegek dőlési irányai általában egyezők a szarmata rétegekével. A homokoskavicsos pannóniai rétegcsooort vastagsága a Kőhidai részmedencében a települési viszonyok, valamint a fúrási eredmények alapján, mintegy 80—100 m-nek ítélhető (31). A Tómalmi és Kőhidai medence vízki itatása it 1954ben — a Soproni Egyetem Földtani és Teleptani Tanszékének közreműködése mellett — a Mélyépítési Tervező Vállalat indította el. A feltárások részben a medence földtani viszonyainak a tisztázására, részben pedig a medencékből kitermelhető vízmennyiség megállapítására irányultak A Kőhidai részmedence vízkutatásaiba 1956-ban geofizikai elektromos és szeizmikus kutatások is bekapcsolódtak Csókás János vezetésével (341 A kutatások földtani részét Vvcsev Győrön végezte. R.étegtani és vízföldtani szempontból fontos a rendelkezésükre állott eddigi fúrások anyaga alapián szerzett ama felismerésük, hogy a szarmata összletből várható a legnagyobb vízmennyiség, s továbbá, hogv a szarmata és a pannóniai sorozatot egy vízzáró agyagkénződménv választja el egymástól, amelv egvben a szarmata rétegcsoportiban tárolt vizeket is elválasztja a Pannóniáitól. Ez agyagszintet, későbbi fúrások anyagában mi is megtaláltuk. Vecsev Gaörav ez agyagösszle+et a pannóniai rétegcsoport bázisára .helvezi. A Mélvépterv szakvéleménye (271 a T 15 ielzésíí fúrásban 5 50—R.OO m között Cvtherideo vannonim-val pannóniai agyagot. 14.60—23.00 rn között pedig Elvhidium crisvummal szarmata agyagot jelest. Lehetséges, hogv mind a pannóniai rétegcsoport bázisán, mind pedig a szarmata legfelső részében van agyagfácies. Az agvagösszl^t vastagsága nem egvséges. a különböző Tómalom környéki fúrásokban 2 50—R 00 m közti vastagságok mutatkoztak. a Csalánkertnél két fúrásban azonban még ennél nagyobb vastagságra is következtethetünk. (Sainos. nem mindegyik fúrás anyaga állt rendelkezésünkre) A mi agvagmintáink Korács Latos megállapítása szerint általában különféle Hvdmbiákban. Ostracodákban dúsak, elvétve Foraminiferáík, továbbá szarmata makrokövületek is mutatkoztak, részben töredékesen. de ének is. Rétegtani helyzetét illetően az agyagot az uralkodó őslénytani kép alapián még a szarmata rétegcsoport legfelsőbb részéhez is lehetne sorolni. Vízföldtani szempontból ez egyébként, mondhatni közömbös, lénveges a fellépte. Minthogy szarmata ősmaradványok töredékesen is találhatók benne, amelyek átimosottalknak is tarthatók, továbbá éles az anyagváltozás (kavics, homok, homokkő, konglomerátum helyett finomszemcséjű üledék), talán tényleg legcélszerűbb lenne pannóniai bázisképződményt látnunk. A Kőhidai részmedence É. azaz Kismarton-Szentmargitbánya (Eisenstadt-Sankt Margarethen) felé a Soproni medencével összefügg, egy kis letakart küszöbbel való elhatárolása azonban — amint az előzőkben említettük már — mindamellett mégis valószínűsíthető. Erre utalhat a részmedence közepét kitöltő pannóniai képződményeknek a Piusz-puszta— Soproni-puszta környékén K-Ny irányban való elkes108
