Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Göbel Ervin: A mecsekszentlászlói Nagy-forrás és a Kis Tóth-réti patak vízföldtani viszonyai

próbakúthoz közel levő figyelő kutakban vasat nem mutattak ki. 2. A Kis Tóth-réten végzett kutatások. A malom­épület melletti kutatások sikertelensége után a ma­lomtól É-ra, mintegy 300—400 m-re levő kiszélesedett völgyszakaszba a Kis Tóth-réten végeztünk fúrásokat. Itt mélyítettük le a II., III. és IV. sz. próbakutat. Mi­ként az 1. táblázatból is kitűnik, mindhárom kút 10 J/p vízhozam mellett kimerült. A II. sz. kút vizét az OKI pesti laboratóriuma elfogadhatónak találta, csu­pán a 0,63 mg/l mangánt kifogásolta. 3. Hosszúhetény É-i részén a Völgyi réten végzett kutatások. A harmadik kutatási területen mélyítettük le az V., VI., VII. és VIII. sz. próbakutat. A kivett leg­nagyobb vízmennyiségeket az 1. táblázat szemlélteti. Az egész kutatás folyamán ezt a részt mondhatjuk legeredményesebbnek, mind mennyiségi, mind minő­ségi szempontból. Jóllehet a vízadó réteg vastagsága itt sem nagyobb, mint az első két területen, sőt helyen­ként kisebb volt, viszont lényegesen kevesebb agyagot tartalmazott. Továbbá a völgyi hordalék itt mintegy 300 m hosszúságban 100 m-re szélesedik ki, míg az előbbi területen 30—40 m széles volt csupán. A tör­melékkúp feküjét az alsóliász agyagpala, agyagmárga vízrekesztő rétegei alkotják. A fenti terület már azáltal is elárulja aránylagos vízbőségét, mert belőle 3 forrás is fakad. Egy az V. és VI. próbakutat összekötő egyenestől kissé Ny-ra, a pa­tak balpartján, egy az V. fúrástól D-re 8—10 m-re lát­ható. A harmadik forrás pedig a Hegyalja u. 42. sz. háztól D-re 250—300 m-re a völgy keleti oldalán, a völgytalp és a völgy oldal érintkezésén bukkan a fel­színre. A lakosság tapasztalatai alapján Is ezen a területen lemélyített kutak állandóan vízbővek és a nyári szá­razság idején sem vesztik el vizüket. A víz minőségére vonatkozó adatokat a 2. táblázat tartalmazza. A táblázat szerint az összes kémiai alkatrészek megfelelnek a jó ivóvíz követelményeinek, csupán az oxigénfogyasztás és vas kifogásolható. Az aránylagosan nagy vastartalom a víz agresszivitásából ered. Igen va­lószínű, hogy az ott kimutatott agresszív szénsav je­lenlétét a felszínen korhadó szerves anyagok okozzák. A víz hőmérséklete 9 C° volt. A VIII. sz. kút vizének vastartalmú az állás ideje alatt lecsökkent. Ugyanis az OKI pécsi állomására be­szállított vízminta vastartalma 24 órás állás után 1,0 mg'l-re csökkent le. Az ugyanakkor vett vízminta Bu­dapestre az OKI-ba behozva 3—4 napi állás után 0,14 mg/l vastartalmat mutatott. Ugyanott Hegyesi László vegyészmérnök levegőztetési kísérletet is végzett. A 0.14 mg/l mennyiségre sikerült lecsökkenteni, amit gya­korlati szempontból 0-értékűnek lehet tekinteni. Véleményem szerint, ha a szűrőcsövünk eternit lett volna, akkor lényegtelen mennyiségű vastartalom mu­tatkozott volna a VIII. kút meganalizált vizében Ezek alapján javasoljuk, hogy vízműtelepítés esetén a vas­csövet feltétlenül kerülni kell a kút kiképzésénél és helyette eternitcsövet kell alkalmazni. Áttekintve a kémiai adatok táblázatát, látható, hogy az összes szilárd alkatrész-, alkali nitás- összkeménvség szempontjából nagyságrendűket tekintve hasonló érté­kek szerepelnek. Aránylag elég nagy kalcium tartalmat mutatnak az analizált minták 93.63—121,50 mg/l. ami természetes is. mivel a karsztvíz eredetű a Nagy Forrás és a patak völgvi hordalékának kavicsa főleg mészkő­ből és meszes kötőanyagú homokkőből áll. A Pécsi Szénbányászati Tröszt Földtani Osztálya 1 éves vízhozam-megfigyelési sorozatot végzett, mind a Kis Tóth-réti. mind a Mecsekszentlászlói, valamint a kettő egyesüléséből származó patak ágán. E célból az 1. ábrán feltüntetett helveken I— III. számozott bukó­gátakat helyezett el. A bukógátakon mért eredmények nem mindig voltak összhangban egymással. Tgen gvak­ran mutatkozott az a jelenség, hogv a Kic Tóth-réti és a Mecsekszentlászlói ág mért vízhozamát összeadva az lényegesen több volt, mint az egyesült patakban mért vízhozam. A különbség véleményem szerint nem csu­pán esetleges mérési hibából ered, hanem földtanilag is jól megmagyarázható. 1. A régi malom épület környékén a fekükőzet a középső és részben liász márgákból áll amit ez a közeli völgy Ny-i oldalán levő útbevágásban levő feltárásból, valamint fúrásainkból is igazolható. A márga a legalsó, I. sz. bukógát mögötti bányában is jól látható. A kőzet nagymértékben vízáteresztő, nem úgy, mint a tőle É-ra települt agyagpala, amire telepí­tették tulajdonképpen a két felső bukógátat. így itt a fekükőzetek víznyerő-képességének megváltozásában keresendő a részbéni vízveszteség. 2. A malomépület környékén bizonyos mértékű tektonikai zavarral kell számolnunk, amit igazol az a körülmény is, hogy a malomépülettől D-re levő mész­kőbányában a rétegek enyhe dőlésűek, míg tőle É-ra mintegy 70 m-re már meredek dőlést észlelhetünk. 3. Mind a Kis Tóth-réti, mind a Mecsekszent­lászlói pataknál, ahol a bukógátakat telepítették a patak völgyi hordaléka kb. 15—20 m szélességű, míg lejjebb az 1. bukógátnál kb. 50 m. Ami azt jelenti, hogy a na­gyobb vízmennyiségű törmelék több vizet nyel el, mint a kisebb, ezért a bukógáton kisebb vízmennyiség folyik át az időegység alatt, mint az első két gátnál észlelt vízmennyiségek összege. A Pécsi Szénbányászati Tröszt által 2 éven át vég­zett megfigyelési sorozatról is meg kell emlékezni. Első alkalommal 1955. XII. 1-től 1956. XII. l-ig, másodszor 1959. XII. 1-től 1960. XII. 31-ig terjedő időszakban a három bukógáton, második alkalommal a Nagy Forrá­son a Kis Tóth-réti patakon és az Egyesült patak mérőgátjain végeztek méréseket (4. ábra). A mérési eredményeket módszertani szempontból igen érdemes tanulmányoznunk. A két mérési időszak mindegyiké­ben más-más észlelőt alkalmaztak. Vízmű telepítési lehetősége. A jelenlegi tanulmány alapján Mecsekszentlászló Ny-i oldalán levő Nagy For­rást, valamint az ettől Hosszúhetényig terjedő Kis Tóth réti patak völgyi hordalékát vízmű telepítésre az alábbi szempontok figyelembevételével alkalmasnak találjuk: 1. Víznyerés szempontjából elsősorban a Nagy Forrás jöhet tekintetbe. A forrás vízhozama 70—250 l/p mennyiség között változik, ami naponként 100—360 m 3 vízmennyiséget jelentene. 2< Amennyiben akár a bánya lakótelepének,"akár a községnek nagyobb lenne a vízigénye, mint a Nagy Forrás vízhozama, akkor a község É-i végén, a Hegy­alja u. 42. sz. háztól É-ra levő patak völgvi hordalé­kából nyerhető 200—250 m 3 napi mennyiséggel pótol­hatná a szükséges vízmennyiséget. Véleményünk szerint a patak völgyi hordalékából 200—250 m 3/nap még akkor is kinyerhető lenne, ha a Nagy Forrás vizét a patak vízellátásából kikapcsol­nánk Ezt arra alapítjuk, hogy a Pécsi Szénbányászati Tröszt által több mint 1 éven át végzett megfigyelési sor szerint a patakon lefolyó vízmennyiség napi mini­muma 388 m 3, maximuma 7820 m 3 volt. A minimális vízmennyiségnek a Nagy Forrás vízhozama csak töre­dékét képezi. A falu É-i végén kutak révén nyerendő víz minő­sége ellen támasztott kifogás mind vastartalom, mind oxigénfogyasztás szempontjából kiküszöbölhető. A vastartalom egyszerű módszerrel csökkenthető le. A létesítendő kutakat nagy átmérőjű eternitcsővel vagy kőrakattal kell kiképezni, tehát a víz agresszivi­tása miatt a vascsöveket mellőzni kell. A z oxigénfogyasztást az OKI kifogásolta. A kifogás támasztásánál nem csupán az oxigénfogyasztás értékét (5 6 mg/l) nézte, hanem a fúrás csekély mélységét is. Helyesen mélyített kutakkal, jó és a mai követelmé­nyeknek is megfelelő ivóvizet lehetne biztosítani. Amennyiben nagyobb vízmennyiség nyeréséről len­ne szó, akkor a Márévári völgy felső részében levő szintén a magas karszton eredő Mária forrást és kör­nyékét kellene megkutatni. Ezt indokolja részben az a körülmény, hogy a felsőjura és berriási mészkőösszlet 37

Next

/
Thumbnails
Contents