Hidrológiai tájékoztató, 1962
2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Hozzászólások: - Szentiványi Imre - Dr. Juhász József - Érdi Sándor
Hozzászólás SZENTIVÄNYI IMRE E. M. Mélyépítési Tervező Vállalat Szivák Attila adatgyűjtése alapján pontos képet kaptunk a szocialista városaink, ezek között Dunaújváros vízfogyasztásáról. A jelentkezett magas vízigényeket és a jelentkező fogyasztási csúcsokat többé-kevésbé kielégítik. Szükséges lenne azonban vizsgálat tárgyává tenni ezeket a vízigényeket, hogy indokoltak-e ezek a mennyiségek, nem könnyelmű vízhasználat eredményei-e. Mert elméletileg vizsgálva a vízigényeket, még bőséges fogyasztás, magas higiénia mellett is csak napi 150 liter fejenkénti vízfogyasztás indokolt a lakótelepeknél. Még a 30-as években, amikor a budapesti Üj-Lipótvárosban az új házakban bevezették a méretlen melegvíz szolgáltatást, a melegvíz fogyasztás igen magasra emelkedett. Amikor a háztulajdonosok a melegvizet lakásonként mérni kezdték és a fogyasztott vizet számlázták ez a fogyasztás jelentős mértékben csökkent. A szocialista városokban a melegvízfogyasztás, ott, ahol a vizet gázzal melegítik, az ésszerűség határai közé szorul, mert erre kényszeríti a számlázott gázhasználat. A hidegvízfogyasztás magas voltának egyik oka az elzáró szerkezetek gyenge kivitele és azok karbantartásának hiánya. Ezt a kérdést sürgősen rendezni kell. A másik kérdés a vízfogyasztás csúcsértékének levágása. Az ipartelepek mellett épült városokban a dolgozók élete a műszakokhoz igazodik, ezért kiugró értékekkel találkozunk. Ha a közlekedés egyenletesebbé tétele érdekében lehet a műszakokat bizonyos lépcsőzésben eltolni, meg lehet ezt tenni a vízfogyasztás csúcsainak csökkentése érdekében is, mert ez megtakarítást jelenthet a vízellátó berendezéseknél. A Dunaújvárosi Tervező Iroda Weiner Tibor kezdeményezésére a közműveket a hosszú sávos elrendezésű épületeknél az épület hossztengelyében elhelyezett közmű alagútba tette. Ez a megoldás igen előnyös, gazdaságos. Elmarad az épületet körül kerülő közmű hálózat, az épület tengelyébe helyezett közművezetékek egyben az épület elosztó vezetékei is. Az épület pincéjében elhelyezett gázvezeték sem újdonság, mert a századfordulón épült középületeknél, amikor még a gáz jelentősége nagyobb volt, az épületet behálózó alapgázvezetékek is az épület alagsorában kaptak helyet és baleset ebből soha sem volt. Hozzászólás DR. JUHASZ JÓZSEF E. M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalst Sok előadásból kicsengett az a kívánság, hogy a szocialista városoknál, ahol mindent előre terveztünk, az ipari és háztartási vízfogyasztás egy hálózatról, egy művel legyen kielégíthető. Itt a vízművek ipari részével szeretnék foglalkozni. A közös vízmű kérdése általában az, hogy az ipari vízigények nagyságának ismerete a legutolsó pillanatban derül ki, mert az ipartelep tervezésénél a technológiai tervezés a vízigényeket ettől függően rendszerint nagyon későn ismeri meg. Elsősorban az úi üzemeknél nem ismeretesek a vízigények sem. Ezek a kérdések a vízmű teljesítőképességének megtervezésénél komolyan, elsősorban az egyedi vízműveknél jelentkeznek. Különösen komoly ez a kérdés, ha a rendelkezésre álló vízkészletek korlátozottak. Sok esetben előfordul az ipari üzemek előre nem látott fejlesz- * tése. át nem gondolt technológia alapján. A vízigények ugrásszerűen emelkednek, az eredeti tervek szerint korlátozott vízkészletre telepített és elegendő vizet szolgáltató vízmű teljesítőképessége kimerül és akkor pótmegoldást kell alkalmazni, holott a közbenső lépcsőt ki lehetett volna hagyni. Két határozati javaslatot szeretnék tenni: 1. Az ipartelep technológiai tervei már a beruházási program állapotában vagy utána a vízgazdálkodási hatóságokkal engedélyeztetett és megadott technológiát csak újabb vizsgálat után lehessen megváltoztatni, mert ez a közben megindult vízbeszerzési kutatásokat esttleg olyan mértékben befolyásolja, hogy egy új, más helyre telepített vízművet kell létesíteni. . 2. Ezzel párhuzamosan meg kellene kezdeni a felszínközeli vízkészleteink feltérképezését is, hogy a jövőben telepítendő városaink vízkészletgazdálkodására adatok álljanak rendelkezésre. Hozzászólás ÉRDI SÁNDOR E. M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Elsősorban a vízigény kérdéséhez szeretnék egy-két gondolatot fűzni, ami úgy látszik, az ankét homlokterében álló kérdés volt. Meg kell állapítani, hogy a vízigény nem olyan mutató, mely egy vízmű üzemelése során közvetlenül mérhető. Egy vízműnél közvetlenül csak a víztermelés és a vízfogyasztás mérhető. Ezek között a kapcsolat úgy írható fel hogy készlet — tartalék = fogyasztás. (A fogyasztás a szükséges és a felesleges vízhasználatot tartalmazza. A vízigény a tényleges vízfogyasztástól lényegesen különböző jellemző, ezért azokat mindig külön kell választani egymástól. Csak így juthatunk el a vízigény egyáltalán helyes és az eddiginél dinamikusabb szemleletéhez. Nézzük meg pl., hogy mi történik akkor ha egy vízmű víztartalékkal rendelkezik? (mind víztermelésben, mind az elosztó-hálózatban és tárolótérben szabad teljesítőképesshég van). Ez esetben a vízigény közel azonos a vízfogyasztással. Különbséget csupán a felesleges fogyasztás (veszteségek jelentenek. Ha azonban a tartalék elfogy és tartós vízhiány lép fel, ez fékezőleg hat a vízigény további alakulására. Több hozzászóló említette, hogy igen megszalad a vízigény, ha nincs fékező tényező, ha pl. vízfogyasztás mérés és vízdíj kivetésének lehetősége nem áll fenn. Gondoljunk a pausáléban használt gázkészülékek fogyasztására. 66
