Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Csobok Veronika: Talajvízdúsítás

már világos, hogy a Góbi sivatag emberi és állati ívóvízszükséglete 150—200 m maximális mélységig hatoló sekélyfúrásokkal megoldható. Öntözéses mezőgazdaság kifejlesztéséhez szükséges vízmennyiég azonban jelen ismereteink szerint nem biztosítható. A Góbi nagy részében a gránit vagy az üledékes paleozóos alaphegység közvetlen a felszínen van és a kismélységű vízkutatás áz alaphegység fiatal üledékekkel kitöltött lafolyástalan medencéire, vagyis zárt helyi vízrendszerekre korlátozódott. A kis ktei-jedésű, általában kedvezőtlen áramlási lehetőségeket biztosító víztartó rétegek vízgyűjtő területe is kicsi és ami a döntő, vízgyűjtő területe nem terjed túl a sivatag határán. Érthető tehát, hogy a vizek kis nyomással és kis vízhozammal jelentkeznek (20—200 l/p), szemben a sztyeppék kedvező nyomású és vMiozamú (100—1000 l/p) rétegeivel. Nagymélységű vízkutatásra a t "ület nagyobb, gránit aljzatú részén gondolni sem lehet, néhány kisebb mezozóos aljzatú területen azonban a lehetőségek még tisztázatlanok. A sztyeppe területen folyó vízkutatás is elsősorban helyi rendszerekre támaszkodik, a 300—400 mm évi csapadékmennyiség azonban a helyi rendszerek vízgazdagságát biztosítja. Mindkét terület esetében pleisztocén-holocén szárazföldi völgyi és medenceüledékek vizsgálata volt a feladat. A sztyeppeterület északi és északkeleti részén nagyjából a jelenlegi örökfagyhatárnak megfelelő vonalig glaciális üledékek találhatók. A pleisztocén képződmények kutatására tehát, legalább is nagyvonalakban, több százezer km

2-nyi területen volt mód. A vízkutató fúrások tanulsága szerint a terület déli részén, ahol a glaciális üledékek teljesen hiányzanak, a pleisztocén négyesosztatúsága egyszerű üledékkőzett.ani jellegek alapián határozottan felismerhető. Az interalaciálisoknak megfelelően ugyanis a szárazföldi üledékekben három csapadékos időszakra utaló törmelékes, homokos. kavicsos szint rendszeresen fellelhető. A pleisztocén felső határán pedig egy további törmelékes szint jelentkezik. Az interglaciálisokat jelző törmelékes szinlek egyben a fő vízadók. A Góbi sivatagban a felső két-három szint általában száraz vagy vízzel telítetlen, tehát vízadóként nem vehető számításba. Legtöbbször csak a harmadiK vagy negyedik szintet lehet eredményesen megnyitni. A csapadékdúsabb sztyeppe területen mind a négy szint jó vízadó. A négy vízadószint határozott rendszer szerint osztja fel a pleisztocént és egymástól jellemző távolságban helyezkedik el. Az adatok mennyisége nem teszi lehetővé a távolságarányok számszerű meghatározását, az azonban igazoltnak tekinthető, hogy a homokszintek közötti távolságok alulról felfelé csökkennek, bizonyítva azt, hogy a glaciális szakaszok a pleisztocén vége felé egyre rövidebb időtartamúak voltak. Az örökfagyhatártól északra a pleisztocén négyes osztatúsága legalább is üledékkőzettani jellegek alapján már nem mutathatók ki. A völgyeket és süllyedékeket morénaüledékek töltik ki, helyenként tekintélyes (80—100 m) vastagságban, durva kőzeitörmelékes görgeteges anyagok, vagy tiszita görgetegek alakjában. Az interglaciálisokat jelző homok-kavicsszintek hiányzanak és egyedül a gleccserek végső visszahúzódását jelző — pleisztocén-holocén határán levő — homok, kavics szint található meg. Mindezek a vízkutatas gyakorlatában részben eliőnyöket, részben hátrányokat jelentenek. Nehézséget jelent az, hogy tiszta törmelékes, vízadásra alkalmas görgetegek képződése szeszélyes volt és az ilyen jó vízadó terület a jelenkori morfológia alapján aligha jelölhető ki. Nem lehet megadni még hozzávetőlegesen sem a vízadó réteg várható mélységét, vagyis a fúrást a maxi mális üledékvastagságra lehet csak tervezni. Ezjsel szemben igen nagy előnyt jelent a rétegcsoport vízgazdagsága és a görgeteges rétegek tekintélyes vízhozama. Mindkét területen igen fontos az a tapasztalat, hogy a mélységi vizek összes só tartalma a megszokott értékek körül mozog vagy éppen alatta marad. A Góbi sivtagra, illetve a sivatag rétegvizeire a megszokottól eltérő sótartalom nem jellemző. Végső fokon cz az, ami a sivatagi vízkutatást eredményessé teszi. Talajvízdúsítás CSOBOK VERONIKA Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intér.et Az elmúlt évtizedekben, de különösen az utolsó években egyre több helyen alkalmazzák a talajvízdímtás különböző módszereit talajvízre települt vízmű vízszükségletének tartós biztosítására. A talajvízdúsításról általában. Ivóvízszükségetünk jelentős hányadát felszínalatti vizekből vesszük. A talajvízháztartás természetes állapotban egyensúlyban van. Minden nagyobb vízkivétel megbontja ezt a természetes egyensúlyt és sok esetben vízkészlet folyamatos felhasználódását eredményezi. A keletkező talajvízhiány felszíni víz (nyersvíz) beszivárogtatásával azaz talajvízdúsítással pótolható. Ha az utánpótláshoz szükséges nyersvíz nem áll folyamatosan rendelkezésünkre, akkor az időszakosan jelentkező fölösleget bevezetjük a talajba. Ilyenkor a talajt természetes víztározóként használva alkalmazzuk a talajvízdúsítás módszereit. A talajvízdúsítás tekinthető a felszíni víz egyik tisztítási módjának is .ugyanis a víz a talajba történő beszivárgása közben összetett és a lassúszűrésnél is hatékonyabb tisztulási folyamaton megy keresztül. A talajvízdúsítás álialában költségesebb, mint a felszíni víz más tisztítási eljárásai, azonban olyan előnyökkel rendelkezik, amelyek megokolhatják a drágább üzemmel járó módszer alkalmazását. Talajvízdúsító telep tervezése. A tervezést megelőző vizsgálatok. Talajvízdúsító telep tervezése alkalmával talajvízre telepü't vízmű ismert vízigényét kívánjuk biztosítani felszíni víz beszivárogtatásával olymódon, hogy a talajvíz készletében tartós csökkenés ne következzék be. Tervezést megelőzően, illetve a tervezés során az alábbi kérdésekre kell feleletet kapnunk: A) Nyersvíz: a) Milyen mennyiségre van szükség? b) Hol szerezhető be? c) Milyen a minősége (vegyi összetétel, bakteriológiai kép, hordalékosság)? d) Milyen előzetes tisztításoknak kell alávetni? B) Talaj: a) Van-e talajvízdúsításra alkalmas talaj? b) A dúsításra alkalmas talaj hol, milyen mélységben, milyen kiterjedésben fordul elő és mekkora a szabad hézagtérfogata? c) Van-e fedőréteg, ha igen, mi és milyen vastag? C) Talajvíz: a) A talajvíz felszín alatti mélysége? 34