Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Erhardt György–Láng Gábor: A csőkutas öntözés hagyományai és jelenlegi helyzete Békés megyében - Dr. Alföldi László: A mongóliai vízkutató expedíció néhány tapasztalatáról

által összegyűjtött vizek levezetésére, ahol erre mód nyílott, a régi lemélyült útakat használtuk fel, a kimosás ellen rőzsefonatos vízmosáskötésekkel biztosítva. A legelők kisebb, nem túlságosan aktív vízmosásait egysoros rőzsegátakkal kötöttük meg. Igen lényeges feladatként jelentkezett az üzem új táblásításával kapcsolatos új úthálózat kialakítása. A földútak lejtős területeken a helytelen elhelyezés és a nem megfelelő karbantartás miatt gyorsan tönkremennek. Túlzás nélkül mondható, hogy hegy- és dombvidéki területeinken az útak karbantartásával legalább 1% termőterület menthető meg, 10 év átlagában. A földútak karbantartásához elsősorban helyes szemlélet, másodsorban korszerű, a mezőgazdasági üzemben használható gépek szükségesek (tolólapok, stb). A földútak védelmének egyik leghelyesebb módszere, az ún. hullámbordás eljárás (OMI Balázs-féle eljárás), amelynél az úton átlag 30 m-ként kis földhullámot képezünk ki, ahol is az úton végig folyó vizek a bogárhát két oldalán, a hullámok mögött meggyengülnek. E helyen két oldalt szivárogtató aknákat képezve ki, elejét vehetjük annak, hogy a csapadékvíz az úton lerohanjon. Az üzemi talajvédelem mérnöki beavatkozásai lényegében ismert és régóta használt eljárásoic és módszerek igen kiterjedt alkalmazását jelentik. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy nem kell új utakat keresni. A mérnöki tudomány fejlődése a talajvédelemben is jól gyümölcsöztethető. Az üzemi talajvédelem kiterjedt alkalmazása (kb 3,5 millió kh-nyi terület szorul több-kevesebib erózió elleni védelemre), megköveteli a gyorsabb tervezési és kivitelezési módszerek kidolgozását. Ilyenek pl: a kisműtárgyak tipizálási kérdései: a földi és légi fotogrammetria kiterjedt alkalmazása, stb. Biztosra vehető, hogy mérnök-társadalmunk mind szélesebb rétegei kapcsolódnak be a jövőben az üzemi talajvédelembe. Éppen ezért tartjuk szükségesnek hangoztatni, hogy munkásságunk nem lehet öncélú, csak a vízgazdálkodás érdekeit szem előtt tartó. Azt minden esetben a mezőgazdasági üzem érdekének és gazdaságosságának kell alárendelni, megteremtve az összhangot a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és ezzel a népgazdaság érdekei között. A csőkutas öntözés hagyományai és jelenlegi hehzete Békés megyében ERHARDT GYÖRGY—

LANG GABOR Magyar Állami Földtani Intézet Békés megye D-i részén, a Kőrösök és a Maros kö öttl területen a csőkutas öntözés több évtizedes múltra tekinthet vissza. Ilyen kezdeményezések ásott, vert és furt kutakból, valamint néhány esetben a talajvizet feltáró kubikgödrökből már az 1920-as évek elején is voltak. A vert vagy furt kutak általában saját erőből, egyszerű eszközökkel készültek. Mélységük 10—15 m, a csőátmérő legfeljebb 3«. A beáramlási felület növelése céljából gyakran 2, 3 vagy 4 kutszárat is öszszekspcsoltak. Az így kialakított kutcsoportok vízhozama természetesen nem többszöröződött meg ugyanilyen arányban. A kutak egy része nem szürőzött. A területen a nyugalmi vízszint — 1.5 m és — 4 m között változik, azonban egyes helyeken — 7 m is lehet. Mélyebb nyugalmi vízszint esetén a vízkivételt a szivattyúk 3-4 m-es süllyesztésével oldották meg. Ezekkel a műszaki megoldásokkal az újonnan létesített kutak egy részénél is találkozhatunk. A kutak, illetve kútcsoportok vízhozama általában 300-400 l/p, azonban a Medgyesegyháza, Mezőkovácsháza és az országhatár közötti területen a jó vízföldtani adottságok következtében az előbbi értéknél nagyobb, szakszerű műszaki kiképzés esetén elérheti a 800 V p-t is. A leírt módszerekkel 2-6 kh-as kony' akertészeteket öntöztek. A csőkutas öntözés nagyobb mértékben, országos viszonylatban az 1959—1960-as években lendült fel, amikor már programszerűen foglalkoztak a barázdás és ésőztető öntözés lehetőségeinek vizsgálatával. Az 1961. évben, a helyszínen szerzett adataink szerint 25 község 32 termelőszövetkezetében összesen 707 kh-on folytattak csőkutas öntözést. A többségében saját kivitelezésű kutak, illetve kútcsoportok száma 110, átlagos mélységük 10-20, kivételesen 50 m. A területen 6 állami gazdaság és egy tangazdaság összesen mintegy 700 kh-on nagyobbrészt szántóföldi öntözésre rendezkedett be. Az öntözés módja a termelőszövetkezetekkel szemben általában esőztető. A kutak, illetve kútcsoportok száma 40, mélységük ugyancsak 10-20 m. Vizsgálataink szerint mind vízminőségi, mind vízföldtani szempontból az országhatár, Élek, Bánkút, Medgyesbodzás, Magyarbánhegyes és Magyardom,begyháza közötti terület legalkalmasabb csőkutas öntözésre. A csapadékban es felszíni vizekben szegény vidék ilyen irányú fejlesztése feltétlenül indokolt. A mongóliai vízkutató expedíció néhány tapasztalatáról DR. ALFÖLDI LASZXÖ Magyar Állami Földtani Intézet A Mongol Népköztársaság legvízszegényebb területe a Góbi sivatag, ennek vízellátási kérdései ezideig megoldatlanok voltak. A kérdések megoldására a Magyar Vízkutató Expedíció vállalkozott. Az 1958. évi sikeres kísérlet után, 1959-ben megoldottuk a Közép-Góbi legégetőbb vízgondját és a települések nagy részét megfelelő ivóvízzel láttuk el. 1960-ban a sivatagi vízkutatás szünetelt és az expedíció a keleti sztyeppe területen dolgozott. 1961-ben a Kelet-Góbi vízkérdéseinek megoldásán dolgoztunk, miközben a sztyeppe területén is folytattuk a kutatást. Az expedíció négy fúróbrigádjából kettő a keleti sztyeppéken, kettő pedig a KeletGóbiban, a kínai határ közvetlen szomszédságában dolgozott. A területi szétszórtság, az óriási távolságok és változatos földtani viszonyok ellenére az expedíció rendkívüli eredményt ért el: 23 db vízkutató fúrásból 22 db-ot kúttá képeztek ki. Az évek során szerzett tapasztalatok alapján ma