Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Dr. Dobos Irma: A gyöngyöshalászi hévízfúrás

A gyöngyöshalászi hévízfúrás DR. DOBOS IRMA Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Néhány év óta hazánkban — elsősorban az Alföldön — eredményes hévíz feltárás folyik. A hévízkútak iránt az érdeklődés napról-napra fokozódik. Ma már nemcsak alföldi községek és városok lépnek fel hévíz igénnyel, — strand-, vagy gyógyfürdő létesítése céljából — hanem az ország csaknem minden részén nasonlóak a kívánságok. Gyöngyös város, mint idegenforgalmi központ érthető okok folytán már évekkel ezelőtt gondolt hévízkút létesítésére. A város ugyan kijelölte a hévízkút helyét, de azt a szakvéleményező szerv a kedvezőtlen földtani viszonyok miatt nem támogatta. A városi javaslat helyett mint legkedvezőbb terület, Gyöngyöshalász közelében a Jászberényi út környéke jöhetett számításba. Ez utóbbi terület viszont a város elképzeléseinek és érdekeinek nem felelt meg. Bár a Jászberényi út környéke látszott a legalkalmasabbnak hévíz nyerésre, de még itt is sok bizonytalanság volt rétegtani és mélyszerkezeti szempontból. A terület földtani felépítésének megítéléséhez csak a pannóniai rétegeket részben harántalt gyöngyösi 470 mes és a gyöngyöshalászi 261,5 m-es fúrásokra lehetett támaszkodni. Ennek alapján semmiféle adat nem állt rendelkezésre a miocén képződmények vastagságáról és kifejlődéséről. Az említett terület jobb földtani megismerésének szükségessége vetette fel annak gondolatát, hogy a Jászberényi út környékét távlati fúrással megvizsgáljuk. Ilyen előzmények után került sor 1961-ben a gyöngyöshalászi kutatófúrás lemélyítésére, amely mind földtani, mind vízföldtani szempontból hasznos volt, s a földtani megismerést rendkívül sok új adattal gazdagította. A kutatás céljainak megfelelően 300 m-től 50 méterenként volt magmintavétel. A 11 db magmintát a Várpalotai Kutató- Fúró Vállalat laboratóriuma dolgozta fel. Vizsgálataink szerint a 10 m-es negyedkori takarót 398 m-ig agyagos, fás barnakőszén-csikos, homokos, márgás kifejlődés váltja fel, amely már a felsőpannóniai emeletet képviseli. A 498 m-ig tartó alsópannóniai képződmények homokkő közbetelepüléssel különülnek el az előbbi összlettől.. Ezen belül uralkodóan agyag és agyagmárga fejlődött ki. A pannóniai összleten belül feltűnő a nehézásványok különbözősége, továbbá az ősmaradványok hiánya, illetve jelenléte. A felsőpannóniai emeletet a metamorf eredetű nehézásványok és teljes faunamentesség jellemzi. Az alsópannóniai emeletben a magmás eredetű nehézásványok mellett az Ostracodák is megjelennek. A Limnocardium cfr. lenzi RH is az alsópannóniai emeletre utal. A 498-811 m között harántolt homokkő, agyagmárga, andezitufa és agglomerátum összlet a mikrofauna alapján már a tortonai emeletet képviseli. A 811 m-nél elért andezit a fúrás tovább mélyítését nem indokolta, majd a karottázs vizsgálat alapján ki le'hetett jelölni alulról felfelé a megcsapolásra alkalmas rétegszakaszokat. Először a legidősebb, tortonai képződményeket próbálták ki (770,0-760,0 és 789,0-791,6 m; I., II. réteg), a kitermelt víz mennyisege azonban gyakorlatilag jelentéktelennek bizonyult. Mivel a tortonai emeleten belül jöhettek számításba, ezért a felsőpannóniai emelet 331. s az alsópannóniai emelet vékony homokszintjei sem jöhettek számításba, ezért a felsőpannónia emelet 332, 0-345,0 m közötti homokrétegét (III. réteg) ugyancsak megnyitottuk és hozzákapcsoltuk az előzőkhöz, s ezzel a kinyert víz lényegesen megnövekedett. A már bekapcsolt rétegeken kívül csak a 323,4-328.0 m (IV. réteg) közötti jöhetett számításba, ez azonban lényegesen nem változtatta meg a kitermelt víz mennyiségét. A 4 réteg összesen 850 l/p vízmennyiséget szolgáltatott (Lásd az 1. ábrát és az alábbi táblázatot). 1. ábra. A fúrás rétegsora 27