Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Kéri János: A Szoros-pataki vízkutatás eredményei

Az egyes próbák alkalmával kitermelt víz hőmérsékletének vizsgálatakor látszólag rendellenesség mutatkozott. Az első rétegpróbánál ugyanis a kifolyó víz hőmérséklete 18 C°-nak adódott, míg a véglegesen kiképzett kút 30 C°-ot mutatott. Tekintettel arra, hogy a hőmérsékletmérések megbízhatóak és pontosak voltak, ezért az első esetben a kis hőmérséklet abból adódhatott, hogy a gyenge utánpótlódás miatt a közel 700 m-es szakaszon erőteljesen lehűlt. Ez a feltételezés azzal is igazolható, hogy lényegesen kisebb mélységből, de azonos réteg tani viszonyok mellett Pás z tón (42,6 m-ből) 30,5 C° hőmérsékletű a kifolyóvíz, több mint 1000 1 p vízmennyiség mellett. A kémiai összetétel hűen tükrözi az egyes rétegvizek eredetét, mivel az első rétegvizsgálatkor a vastartalom 9,50 mg l-nek, a másodiknál 0,55 és a harmadiknál — amikor már a felsőpannóniai legfelső réteget is bekapcsolták — 0,50 mg/l-nek adódott. A klorid a mélység felé ugyancsak lényeges növekedést mutatott. A tortonaiban 4000, a felsőpannóniaiban 400 mg'l-nek adódott. A felsőpannóniai összlétben és a pleisztocénben a mélység növekedésével a keménység általában csökken. Ez a törvényszerűség itt is megfigyelhető, a tortonaiban azonban 9,2 n. k. f. mennyiségre növekszik, szemben a felsőpannóniai 2,8 és 3,0 n. k. f. értékével. A tortonai rétegekből kitermelt víz a nagy klorid és az igen sok összes szilárd alkatrész 7460 mg 1 miatt ásványvíz jellegűnek minősült. A felsőpannóniai rétegek vize azonban higítólag hatott rá, s így a véglegesen kiképzett hévíz ezt a jellegét elvesztette. Énnek ellenére a kielégítő hőmérséklet és vízmennyiség alapján strandfürdő vízellátására alkalmasnak bizonyulhat. A Szoros-pataki vízkutatás eredményei KEHI JÁNOS Nógrádi Szénbányászati Tröszt, Salgótarján A Szoros-pataki Bányaüzem a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tartozik, s a Mátra É-i lábánál, közelebbről az Ágasvártól É-ra terül el. A bányaüzem 1200 dolgozót foglalkoztat. A kérdés az, hogy hogyan tudjuk megoldani a dolgozók fürdő és ivóvízellátását. Köztudomású, hogy a salgótarjáni medence D-i része nagyon vízszegény. Víztároló kőzetek a felszínhez közel nincsenek. A terület mintegy 200—300 m vastag vízzáró kőzet, az agyagos, márgás kifejlődésű helvéti slir takarja. A barnakőszéntelepeket kísérő homokos rétegekben vagy nincs víz, vagy ha van a bányászattal kapcsolatos, így felhasználása körülményes. .A h^rnükőszéntelepes rétegcsoport alatt lévő homokos réteg a »katti« glaukonitos homokkő. A felső rész nem tartalmaz vizet, vagy ha igen, az erősen ásványvíz jellegű, nagy K+ és Na+ion tartalma lúgos kémhatást okoz. így megvizsgáltuk a közelben fakadó források vízhozamát, ezek foglalását és egybegyűjtését. Mintegy 10 évvel ezelőtt már foglalták a »Sátorfa« és a »Fodor« forrást, s ezt egy 1500 m vezetéken, gravitációs úton egy gyűjtő medencébe vezették. Ez azonban kevésnek bizonyult, mivel a bányához tartozó lakótelepet is el kellett látni ívóvízzel. Gazdasági okokból először a már foglalt források közelében kutató aknákat mélyítettünk azzal a céllal, hogy ezeket a helyben álló kőzetig lemélyítve, a szivárgó vizet összegyűjtsük. Az első kutató akna .3 m andezitgörgeteg után elérte a helyben álló andezitet, a víz szivárgása azonban annyira jelentéktelen volt, hogy 16 óra alatt 60 1 víz gyűlt össze az akna fenekén létesített üregben. Ezután elkezdtük a tőle kb 50 m-re lévő szivárgás területén a 2. sz. aknát, ami ugyancsak andezitgörgetegben hasonló eredményt ért el. A 3. sz. aknában repedezett andezittufából mintegy 1 l/p vízmennyiség szivárgott. A galéria kiképzés sem vezetett eredményre. így tovább kellett kutatni. Megvizsgáltuk a közel eső források helyzetét. Itt felhasználtuk dr. Vitális Sándor már korábban elkészített idevonatkozó szakvéleményét. E szakvélemény szerint legállandóbb vízhozamot a helvéti slir rétegeiből fakadó rétegforrások ad iák. Tj vének a »Katalin kút« és a »Büdös kút«. A »Mézes kút« és az »Ágasvári kút« andezit agglomerátumból, részben repedezett andezittufából fakad. A »Csurgó kút« inkább törmelékforrás jellegű. A források vízhozamára vonatkozóan kevés régebbi adat áll rendelkezésre. Lőwy Sándor és Radó Denise mértek itt vízhozamot 1952. augusztus, szeptember, október, valamint 1953. február és március hónapban. Mivel valamennyi forrás vízutánpótlása a csapadékból történik a vízhozam erősen függ a csapadék mennyiségétől. 1952. júliusában 23 mm, augusztusban 46 mm. szeptemberben 94 mm, októberben 105 mm csapadék hullott. Ilyen csapadékviszonyok mellett a Mézeskút vízhozama 1952. márciusában 7 1 p, 1957. novemberében 6 l/p. Az Agasváiri kút 1952. augusztusban 0,6 l/p, 1953. márciusban 6 l'p. 1957. novemberben 0.3 i/o volt. Meg kell jegyezni, hogy a források nincsenek kellőképpen gondozva, ezért a fő kifolyási helyek környékén több méter hosszban vízszivárgások észlelhetők. Erre utal az a körülmény, hogy a forrásoktól mintegy 200 m-re a vízhozamok jóval nagyobbak. A Mézes kút patakjának vízhozama 1957. novemberében 16 i/o volt. Az Agasvári kút patakja pedig ugyanebben az időben 30 1 p. A fenti szempontokat figyelembe véve is kénytelenek vagyunk Szoros-patak vízellátását forrásfoglalásokkal javasolni. A források kiválasztásánál igyekeztünk a vízhozamot és a vízvezeték hosszat figyelembe venni. Kibontottuk ési foglaltuk a meglévő csővezetéktől 300 m lévő Csurgó kutat, melynek vízhozama 1960. június 21-én 2 l'p. Kibontottuk és összegyűjtöttük az Ágasvári kút vizét. A kibontás utáni vízhozama 1960. június 20-án 10 1 'p. Még a közelben lévő két törmelékforrás kibontásával és kiképzésével újabb 8 l/p vízhozamot nvertiirik. A számítható «vízihozam a régi két forrás mellett 20 1 p. Az ingadozó vízhozamra való tekintettel, ami tavasszal az ötszörösét is eléri, a felszín alatti zárt víztároló bővítését javasoltuk. Így ha nem is tudtuk teljes mértékben megoldani a tervbe vett fürdő vízellátását, de megoldottuk a Bányatelep ivóvízellátást. Hpsonló főfás foglalásokkal a vízmennyiséget fokozni lehet, ezek mind gravitációs útan jutnak el a fogyasztóhoz. 28 Rét«gviz»gálatok: Kőzet Agyagos homok Vízadó i1 réteg Mélységszakasz 789,0—791,6 Nyugalmi vízszint +4,1 m-en +0,5 Kivett legkisebb és legnagyobb vízmennyiség l/p m-en 15 —24,0 l/P 30 Rét«gösszekapcsolás I—II. Homokkő II. 750,0—760,0 „ Homok III. 332,0—345,0 +0,4 +8,8 350 • — 9,8 720 I—III. Homok IV. 323,4—328,0 +8,6 +0,4 360 —11,0 850 I—IV.