Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Mika Ferenc: Sopron város vizeinek halfaunája és a fertői halászat gazdasági jelentősége

A kövi csík a gyorsabb folyású hegyi vizek, az ún. pisztráng színtáj egyik jellegzetes lakója. Hideg vizet kedvelő, élőhely tekintetében igen válogatós, csekély tűréshatárú hal. Nem fordul elő sem a Duna, sem a Rába magyarországi szakaszán. Teljesen kizárt, hogy valaha is a Fertő felől behatolva honosodott meg a patakban. Passzív módon történt elterjedése pedig szintén elképzelhetetlen. Ezért csak reliktumnak minősíthető. ösi maradvány, amely az élőhelyét környező tőzegrét alhavasi növényeivel együtt a jégkorszakban menekült le a síkságra. A patak mentén 1933-ban létesített pisztrángtenyészetből a patak felső részére kihelyezett pisztrángok a kövi csíkok számát rendkívül leapasztották. 1939-ben már csak néhány példány élt a patak legfelső sekélyvizű szakaszán. A fejes domolykó és a rózsás márna a Rákos patak alsó csatornaszerű szakaszán csak ritkán letévedő vendégként szerepeltek. Viszont a patak Ligetmalom fölötti részének mindkét faj — ivadékaival együtt — állandó lakója volt. A két halfaj eredete megnyugtatóan nem tisztázható. Biztosnak csaík az tekinthető, hogy a patakban nem betelepítés révén telepedtek meg. A patakban előforduló többi halfajt illetően lásd a táblázatot. 1939. évet követően a fegyintézetben létesült textilüzemnek a patakba vezetett szennyvize teljesen kiölte a középső szakasz halállományát. A szennyeződés időközben megszűnt. A patak jelenlegi halfaunája nem ismeretes. Röviden meg kell emlékeznem a néhai dr. Udvardy Jenő által 1933-ban a Rákos patak felső folyása mentén elterülő tőzegréten létesített és a háborús események következtében elpusztult pisztrángtenyészetről [6], Fennállása alatt kitűnően működött. Az alig fél kat. holdnyi tavon évente 7—800 kg pisztrángot termeltek. Unger [10] megállapítása szerint ez a mennyiség fedezte a székesfőváros vendéglátó iparának egész évi szükségletét. Kérdés, nem volna-e célszerű a tógazdaságot újból üzembe helyezni? Nagy- és Kistómalom Régi — állítólag még a rómaiak idejéből származó — keresztgátakkal mesterségesen felduzzasztott tavak. Létesítésük idejében — eltérően a Nemeskút (Edelbrunn) felől nyugati irányban húzódó, lapos völgyben fekvő és jelenleg már csak nyomokban látható halastó sorozattól — felduzzasztásaik a víz energiatartalmának növelése érdekében történt. Halászatuk csak másodlagos jelentőségű volt, A Kistómalom vizének ipari hasznosítása már a múlt században megszűnt. A Nagytómalom vizének esési energiáját egészen a II. világháború végéig gyapjúmosás céljára hasznosították. 1922ben strandfürdőt létesítettek padjain. A tavakban 1925 -32-ig tartó időközt kivéve — nem folyt rendszeres halászat. A tavakat a Nemeskút felől jövő és a Csalánkert alatt fakadó, több forrás vizével bővült ér táplálja. A meglehetősen mély tavak iszapos fenekét alámerült növényzet (Myriophyllum, Ceratovhvllum) sűrűje borította. A Nagytómalom nartjának kb. felehosszán sás. fűz stb. gyökérzetével sűrűn átszőtt úszóláp húzódott. Mindkét tó bőven termelte a természetes táplálékot és a két táplálékszerző típus: a ragadozók (Grosstierfresser) és a békés halak (Kleintierfresser) egymásközti aránya is harmonikus volt. Fz az adottság a tavakban élő, gazdaságilag értékes halak növekedésében kifejezésre is jutott. A Nagytómalomban a compók a 3 kg, a kárászok az 1 kg. a kelék a 1,5 kg. a koncérok az 1 kg, a harcsák az 50 kg súlvt is elérték. A tavak halfaunáját illetően lásd az 1. táblázatot Az ott felsorolt halak közül a nagvobb növésű fajok, pl. tőpontv. harcsa, csuka stb. passzív módon, azaz régebben történt betelepítés révén honosodtak meg a tavakban. Ezzel szemben az anróbb növésű kurta baing, szivárvánvos ökle. továbbá a tipikus mo"sár!akók: a compó, a kárász, a csíkfélék őslakók. Maradványai a tavak helyén egykor elterülő lápos, forrásos területnek. 1933 őszén a tavakban folytatott rendszeres halászat megszűnt. A Nagytómalom vizét, a strandfürdő látogatóit zavaró „hinár" eltávolítása céljából (egyben nagy halzsákmány reményében) lecsapolták. Az egész vízfenék a benne húzódó mélyebb árok kivételével szárazra került és a következő év tavaszáig szárazon is maradt. Ezen idő óta a tó vizének lecsapolása majdnem évente megismételt gyakorlattá vált. Ennek következtében a tó halállománya jelentéktelenre zsugorodott. Valószínű, hogy több halfaj, mint pl. a lápi póc teljesen el is tűnt. A Kistómalom vizét nem érte hasonló erőszakos beavatkozás. A Soproni Horgász Egylet használatában áll. Jelenlegi halállományáról nincsen adatom. Rák patak Az Asztalfő oldalában ered és Sopronbánfalváig több kisebb érrel, forrással bővül. A patakot környező réteken' sok helyen találunk nedves, süppedékes, sűrűn mohával borított, vízzel átitatott részeket, melyek kissé Ausztria alhavasi rétjeire emlékeztetnek. A réteken, valamint a környező erdőkben több alhavasi növénnyel találkozunk, melyek kétségtelenül ősi maradványok. A patak eredeti halfaunájáf a fenékjáró küllő (Gobio fluviatilis Cuv.), a sújtásos küsz (Albarnus bi•punctatus L.), a fürge csele (Phoxinus phoxinus L.) és a vágó csík (Cobitis taenia L.) képezte. A jelen század elején a vizet pisztrángokkal (sebes- és szivárványos) népesítették be. Ezek természetes szaporodásuk — főleg azonban állományuk állandó pótlása — révén rövidesen dominánsokká váltak a oatakban. A bennszülött fajok száma egyre fogyott, végül is (kb. 1924 táján) maradék nélkül áldozatává váltak a jövevények étvágyának. Legutoljára a vágó csíkok tűntek el. A pisztráng a patakban — míg bővebb vizű volt (1922—1934 között) — igen jó életfeltételeket talált. A fent említett időközben az évente horoggal kifogott zsákmány meghaladta a 250 kg-ot. A jelenlegi állapot lényegesen rosszabb, főleg mert a patak vízbősége 1935 óta jelentősen megcsappant. A patakot csak úgy lehetne a termelés szolgálatába állítani, ha vizét — megfelelő helyén — keresztgátak emelésével felduzzasztanák. Tavakat, létesítenének és ezeket pisztráng ivadékokkal néoesítenék be. Mesterséges etetés mellett a pisztráng gyorsan feilődik. A két éves példánvok már piac-érettek, könnyen és jó áron értékesíthetők. Ikva patak A Somfalva irányából jövő patak (felső szakaszán régebbi nevén Zeiselbach) medrét a város fölött két anrónövésű halfaj lakta: a fen ék i á ró küllő (Gobio flnvialitis Cuv.) és a vágócsík (Cobitis taenia L.). A város szélén fekvő és a oatak vizével támláit Nagvuszodában pedig fertői eredetű halak éltek kisebb számban: compó, kárász, kele. koncér. Az Tkvának a város alatti részén a víz nagyfokú szennyezettsége miatt nem éltek halak. F.^zel szemben a Kópháza község mögötti részén még 1947-ben szélhajtó küsz rajokat figveltem meg. Tudomásom szerint úiaban a oatak szennyezettsége még fokozódott és ennek folvtán a halak teljesen eltűntek a vizéből. Teljesség kedvéért megemlítem még az alábbi kisterjedelmű vizeket is. Hermes tó Brennbergzbánva területén a beomlott Hermes akna helyén keletkezett. Kisebb felületű, de elég mélv (4—5 m) tó. Keletkezését követően a Fertőből származó kárászokkal népesítették be. 1926-ban a ritzingi patakból fürge cselléket (Phoxinus phoxinus L.) telepítettek be, melyek rövidesen igen elszaporodtak. 1938-ban 157