Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Mika Ferenc: Sopron város vizeinek halfaunája és a fertői halászat gazdasági jelentősége

kísérletképpen pontyot és harcsát is kihelyeztek a tóba. A halfauna jelenlegi összetételét nem ismerem. IA téglagyári gödrök A város körüli téglagyári gödrök vizében több, a Fertőből áttelepített halfaj élt; a volt Neuberger-féle gyár gödrében pedig nagy számban arany halak (Carassius auratus L.) voltak. A gödrök jelenlegi halfaunáját nem ismerem. Befejezésül összefoglalom azon legfontosabb teendőket, melyek véleményem szerint a halászat hozamának, jövedelmezőségének emelésére okvetlenül szükségesek volnának. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy a Fertő különleges adottsága folytán csak szegényes tartálya a halak által igényelt táplálékszervezeteknek. Halászat szempontjából a legkisebb hozamú tavak közé tartozik. 1928—1938-ban halászata — hektárra átszámítva — évente mindössze 11,2 kg. (Geyer és Mann [2] számítása szerint különösen csak 8—-10 kg) zsákmányt eredményezett. Lényegesen nagyobb és állandóbb vízállás mellett (1922—1928) is csak 13,6 kg'ha volt az évi hozam. A tó sekélységével összefüggő fizikai és kémiai tulajdonságait, melyek termelőképességét meghatározzák — a vízállás nagy költséggel járó jelentősebb megemelése nélkül megváltoztatni nem tudjuk. Fzzel szemben módunkban áll szabályozni, hogy a meglevő táolálékmennviség zöme a tó jelenlegi viszonyához jól alkal mazkodott és egyben értékes halfaioknak, főleg a csukának és angolnának jusson. Ennek elérése érdekében igyekezni kell számarányukat a silány halfajokhoz viszonyítva. telepítés és védelem segítségével az optimumig emelni. A halászat eredményesebbé tétele érdekében a jelenleg űzött villamos halászat mellett vissza kellene nyúlni a Fertőben jól bevált rekesztő szerszámok használatához. Meggyőződésem, hogy ezeknek igénybevételével a hozamot jelentősen fokozni lehetne. A múltban kb. 2000 varsa és vejsze volt használatban a tó magyar területén. Az alábbi adatok világosan szemléltetik, hogy a jelenlegi halászati mód a múlthoz képest menynyire nem eredményes. Különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy a tó vízállása 1945 óta normálisnak mondható. A halászat eredménye a Fertő tó magyar részein: 1930-ban kb. 50 q 1938-ban kb. 400 q 1931nben kb. 270 q 1939-ben kb. 600 q 1932-ben kb. 500 q 1956-ban kb. 200 q 1933-ban kb. 500 q 1957-ben kb. 100 q 1934-ben kb. 40 q 1958-ban kb. 80 q 1935-ben kb. 160 q 1959-ben kb. 80 q 1936-ban kb. 220 q 1960-ban kb. 90 q 1937-ben kb. 280 q 1961-ben kb. 100 q 1930-ban és 1934-ben a tó vízállása katasztrofálisan alacsony volt. 1940—55 évi adatok hiányoznak. A nádkitermelés érdekeit lehetőség szerint össze kell hangolni a halászat érdekeivel. Különösen fontos, hogy a csuka és a ponty ívása idején az ivásra szolgáló széivizeken a víz tükre változatlan maradjon. A társadalmi gazdálkodás korában a termelés vezérelve a gazdaságosság szempontja, amely megszabja és előírja a tudományos kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazását. Elengedhetetlenül fontos tehát a Fertő élővilágának aprólékos és állandó tanulmányonyozása és megfigyelése. (Csak így válna lehetővé a halászat megfelelő irányítása.) Kötelezővé kellene tenni pontos feljegyzések vezetését a kifogott halakról (faj, súly). Csak statisztikai adatok révén nyerhetünk pontos képet a halászat eredményességéről, a tó halfaunájának összetételéről. A pikkelyek alapján történő kormeghatározás pedig az egyes fajok növekedéséről, fejlődéséről nyújtana felvilágosítást. Befejezésül újra felhívom a figyelmet a pisztrángtenyésztés kedvező lehetőségeire, melyeket kár volna kihasználatlanul hagyni. IRODALOM / 1. L. Börner: Der Neusiedlersee W. Neustadt 1961. 2. Geyer

—Mann: Limnologische und Fischereibiologische Untersuchungen- am ungarischen Teil des Fertő. A Magy. biológ. int. munkái. Tihany 1933. p. 64— 163. 3. Heckel—Kner: Die Süsswasserfische der öst. Monarchie 1858. 4. Mika—

Breuer: A magyar Fertő halai és halászata. Arch. Balatonicum 1928. II. p. 104—131. 5. Mika F.: A dévérkeszeg és az ezüstös bálin keresztteződése a Fertőben. Halászat. 1933. 6. Mika—Varga L.: A sopronkőhidai pisztráng tenyésztés és annak tanulságai. Halászat 1938. 7. Mika—

Varga L.; Gobius marmoratus Pali. in Ungarn und Nachbargebieten. Int. Rev. der gesamter Hydrobiologie und Hydrographie. 1941. 8. Rodiczky J.: Mosonvármegye leírása. Az Osztr. Magy. monarchia írásban és képben. 9. Sauerkopf—Hof

bauer: Fische und Fischerei im Neusiedlersee. Eisenstadt. 1958. 10. Unger E.: Magyarország halai és halászata. Buda_ pest 1941. 11. Wachtel: Ungarns Kurorte und Mineralquellen. Oedenburg. 1859. 158