Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Mika Ferenc: Sopron város vizeinek halfaunája és a fertői halászat gazdasági jelentősége

san újból benépesítette a tó vizét. 1938-ban Geyer és Mann már a Fertő számos pontján észlelték a víz felületén mozgó rajait. Az „olajos halnak" szánt apróbb fehér halak között jelenleg is látható egy pár nagyobb küsz is. Heckel által a Fertőből külön fajként felsorolt A. lacustris Heck., A. obtusus Heck, és A. acutus Heck, néven leírt küsz-íéleségeket sohasem észleltem a Fertőben. A múlt század elejétől kezdődő magas vízállás mellett kialakult, de 1864-ben kipusztult endemikus változatok voltak? 21 Aspius rapax Ag. — Ragadozó őn A mélyebb vizeket kedvelő hal szintén csak beilleszkedett faj a Fertőben. 1924 és 1939 között minden évben beakadt egy pár példány a halászok hálóiba a tó magyar részén, de kizárólag csak az osztrák területekkel határos mélyebb vizeken. Jelenlegi előfordulásáról hiányoznak az adatok. A fertőmenti németajkú halászok az ónos jásszal egyezően „Paden"-nek nevezték. 22 Leucarpius delineatus Sieb. — Kurta baing. Aprónövésű, csapatokban mozgó hal, elterjedési köre igen széles. Ennek ellenére a század elején alig egy pár vízből volt ismeretes. A Fertőben is előfordult, de csak a „Fürdőház" tócsáiból a tó felé kivezető csatornából volt kétségtelenül kimutatható. Ez a körülmény azonban nem zárja ki, hogy még számos más helyen is előfordult. Jelenlétét apró volta miatt nehéz megállapítani. 1928—29 telét követően nincsen adat előfordulásáról. A Nagytómalom felső részén levő ingoványos tócsákban tömegesen élt szivárványos ökle rajokkal öszszekeveredve. Mind a tómalmi, mind a fertői példányoknak alsó úszója fölött, a hasi részen sötétebb pontozásból álló sáv húzódott. Az irodalomban sehol nem emlékeznek e jegyről. Még a hal leírója, Siebold sem említi, holott karakterisztikus. 23 Idus melanotus Heck. — Ónos jász A Fertőben a beilleszkedetteknek minősülő fajok egyike. 1924—39 között a ragadozó önnel azonos területen akadt olykor egy pár jász is a halászok hálóiba. 1939 év óta nincsen adat róla. 24 Scardinius erytrophthalmus L. — Pirosszemű kele Egyike a Fertőben élő legközönségesebb halfajoknak. Főleg az alámerült növényzettel benőtt szélrészeket lakta. 1918—29 között óriási tömegben fordult elő. Az 1928—29-es tél igen nagy pusztítást végzett soraiban. A pusztulást aránylag hamar kiheverte. 1935. évet követően ismét nagy számban népesítette be a tó magyar részét. Az évben már kb. 30 q kele került piacra. Jelenleg is elég bőven szerepel a Fertőből eladásra hozott halak között. De a múlthoz hasonlóan most is silány halnak számít. 25 Leuciscus rutilus L. — Veresszárnyú koncér A legelterjedtebb pontyfélék egyike. A Fertőben a kelével azonos területeken élt, de mindig valamivel kisebb számban volt képviselve. Az 1928—29. év telét szinte hamar kiheverte. 1935-ben már tekintélyes menynyiségű koncért fogtak a tóban. Jelenleg is előfordul. A kelével együtt a rablóhalak (főleg a csuka) rendes prédája. Főleg ezen körülményen alapul jelentőségük a Fertőben. 32 \ Squalius cephalus Heck. — Fejes domolykó Az 1922—28. évek közötti időközben jóformán minden évben fogtak egy pár példányt a Fertőben, de mindig csak az Egyes csatorna táján. Tekintve, hogy a Rákos patak felsőbb részén állandóan előfordult, lehetséges, hogy a kifogott domolykók nem voltak kizólag csak az Egyes csatorna felől betévedő vendégek. Sauerzopf és Hofbauer 191 szerint a Fertő osztrák részének jelenleg is lakója. 27 Cobitis fossilis L. — Réti csík A Fertőben 1922—29között csak a tóba vezető árkokat és csatornákat lakta. Ezekben elég nagy számban fordult elő. Értékesíthető nem lévén, halászatával nem foglalkoztak. Az utóbbi időben olykor látható egy pár réti csík is a Fertőből behozott halak között, de a vevőközönség idegenkedik tőle. 28 Cobitis taenia L. — Vágó csík Csak a Rákos patak torkolata táján fordult elő. Valószínűleg ma is. 29 Silurus glanis L. — Harcsa A múlt század elejétől kezdődően hosszabb időn át uralkodó nagy vízállás mellett gyakori volt a Fertőben. Rodiczky [8] szerint ezen időben a tó mosoni részén időnként halomszámra szedték össze a szélviharok által partra dobott 20—25 kg-os Harcsákat. A Fertő 1864-ben bekövetkezett kiszáradása óta jóformán teljesen eltűnt. Azóta koronként előkerülő példányok csak betévedő vendégek, részben a Nagytómalom, részben az Egyqs csatorna felől. Tudomásom szerint ugyanez a helyzet a tó osztrák területén is. Ott is csak nagyritkán és kizárólag kisebb — 1 kg alatti súlyú — példányokat fognak. A tó jelenlegi környezeti viszonyai — főleg sekélysége — nem felelnek meg igényeinek. 30 Perca fluviatilis L. — Csapó sügér A Fertőben egyike a legközönségesebb halfajoknak, de halászata sohasem volt jelentős. A tóban két alakja élt. A szélvizekben és a tócsákban nagy tömegekben az apróbb növésű (60—100 gr) ún. Krautbarsch, míg a nyílt vizeken a jelentősen ritkább, világos színű (elhalványodott oldalfoltokkal), nagyobb növésű (ritkán 500 gr is) ún. Lautebarsch tartózkodott. Ezek a rendelkezésükre álló bőséges táplálék folytán (ez kétnyaras koruktól kizárólag halakból áll) az előbbieknél lényegesen jobban fejlődtek. Megfigyeléseim szerint a kétnyaras „Lautebarsch" átlagos hossza 175 mm (70 gr), a háromnyarasok 200 mm (150 gr). Növekedési képességük a korral igen lelassul. A 250 gr körüli példányok már öt-hatnyarasak. Jelenleg is szerepel a Fertőben a zsákmányolt halak között, de nem számottevő menyiségben. 31 Acernia cernua L. — Vágó durbincs A Fertő magyar területén főleg a Rákos patak betorkolásától északra elterülő részen és az Egyes csatorna táján fordul elő. De seholsem nagyobb számban. Bár állománya az 1928—29 telét követően igen meggyérült, de nem pusztult ki. Céltudatosan sohasem halászták. 154