Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Szabó Ernő: A Fertő tó vizének kémiai tulajdonságai

Az 1. táblázat három gyűjtőhely elemzési adatait tartalmazza. Egy nyíltvízi minta (Fertőrákos előtt, az 1. ábra 1. gyűjtőhelye) a tó nagy összefüggő vizéről, egy a nádas alól (Hidegségi oldal 6. parcella) az 1. ábra 12. gyűjtőhely és egy a kettő közötti átmenetet szemléltető (Halászcsárdái öböl az 1. ábra 8. gyűjtőhely) adatsor. Az össziontartalom évszakos ingadozása mellett, amit már az előzőkben ismertettük, az egy időben vett minták között is jelentős különbség tapasztalható, aminek elsősorban biológiai okai vannak. A tó nyílt vize a fitoplankton szervezetek és a víz alatti növények élőhelye, melyben a fotoszintézis asszimilációs folyamatait az oxigén koncentrációjának növekedése jelzi (7, 1—9, 9 mg/l). A szervezetek oxigén termelése azonban széndioxid (szabad-, félig-kötött-, kötött-,) felhasználással jár, ezért nincs a nyílt vízben szabad széndioxid, a pH a karbonát ionok feldúsulása miatt nagy. A kalciumkarbonát rossz oldékonysága miatt ez csapódik ki először, a nyílt víz kalciumtartalma tehát csökken, A nádas alján ezzel ellentétes folyamatok játszódnak le: az asszimiláció helyett disszimilációs történések uralkodnak. A nádas alján felgyülemlő szervesanyag a mikrobiálisan indukált lebomlási folyamatok során oxidáció áldozata lesz. Ez idézi elő az oxigén majdnem teljes hiányát. Megjelennek ennek termékei, a részben lebomlott nagymolekulájú ko'loidálisan oldott szervesanyagok, amit azonnal elárul a víz sötét rozsdabarna színe, továbbá a csupán analitikailag kimutatható szabad széndioxid, mint az oxidációs folyamaitok egyik végterméke. Karbonátokat tehát a víz nem tartalmazhat, kémhatása csupán gyengén lúgos (pH 7,5—7,9). A széndioxid dús vízben nagyobb az össz-só koncentráció is. ami különösen a hidrogénkarbonát mennyiségében tükröződik 642, illetve 611 a nádas belsejében mért 763, illetve 817 mg/l értékkel szemben. Nagyszámú balatoni analíziseink során a nyíltvíz és a nádasok vize közt sokkal nagyobb különbséget rögzítettünk (248 mg/l hidrogénkarbonát a nyíltvízben 655 mg/l a nádas belsejében. Balatonudvari 1959 VII. 23. Publikálatlan adat). Ennek oka a két víz uralkodó kationjának különbözőségében keresendő. Ha kalcium az uralkodó kation, a fotoszintézis széndioxid felhasználása révén keletkező karbonát. mind vízoldhatatlan kailciumkarbonát, esetleg dolomit (12) igen nagy diszperzitás fokú csapadékként kicsapódik. Ez a csapadék oldódik fel a nádasokba sodródva az ott keletkező széndioxid hatására, emelve belső részek vízének kalcium és hidrogénkarbonát tartalmát egyaránt. A nátriumkarbonát ezzel szemben oldatlan marad, felhalmozódni nem tud. a nádasok vízét a nyíltvízzel szemben tehát csak kis mennyiségű h idirogénikarbonáttal dúsítja. A mély tavakban a redukciós és oxidációs zóna vertikális kémiai rétegzettséget hoz létre. Egy sekély és szeszélyes változásoknak kitett tóban természetesen ez nem alakulhat ki. A tavi anyagcsere folyamatok ellentétes irányú történései horizontálisan húzódnak szét, természetesen egész más okok miatt, mint a mély tavak epi- és hipolimnikus zónái. A két sáv kontinuus átmenete, mely a Balaton nádasainak esetében igen jellemző, a Fertő tóban nem található. Ez a diszkontinuitás ismét bizonyítéka a tó szeszélyes változatosságának. Erre legyen példa a tó délnyugati felén elterülő Halászcsárdái öböl nyíltvízi elemzése. 1960 nyarán a víz mozgása következtében gyűjtőhelyünk az oxido-redukciós zóna határa volt (szabad széndioxid nyomokban, karbonét nincsen, kevés oxigén), télen határozottan nádas alatti (oxigénhiány, szabad széndioxid), a tavasszal pedig nyíltvíz típusú (sok oxigén, karbonát). A víz kémiai tulajdonságait tehát döntően befolyásolja a tó igen sekély volta és nagy felülete mellett a geokémiai viszonyokon kívül az élővilág állandó tevékenysége is. A vízkémiai analízisek által felfedezett különbség a tó tápanyag ellátásának érdekes jelenségét fedi fel. A nyíltvízi széndioxid szegény vizét az uralkodó ÉÉNy-i szél a nádasokba hajtja, ahol a lebomlási folyamatok által felszabaduló széndioxiddal és a bomlófélben lévő anyagok szerves termékeivel keve

redik. Szélcsendben visszakerül a tóba, ahol fitoplanktonszervezetek a széndioxidot is és a nádasokból kimosott szerves vegyületeket is táplálékként felhasználják. Ez a vízmozgás tehát nemcsak a nádasokat látja el friss tóvízzel, hanem a nyíltvíz szervezetei számára hozzáférhetővé teszi a nádasok bomló szervesanyagainak hasznos termékeit (9). Végezetül egy nyílt kérdést kell érintenünk. Ez pedig a Fertő tó vízében az össziontartalom szélsőséges változása az elmúlt hatvan év során. Az összeállítás a 2. táblázatban található. 2. táblázat. A Fertő tó vízének össziontartalom változása az utóbbi hatvan év során Év Minimum Maximum rng/1 mg/l 1902 3726 9274 ' 1903 3540 15940 1927—31 766 3340* 1958 1058 1596* 1960—61 1083 2010* *Az összion-koncent

rációt az e'ektromos vezetőképesség értékéből számítottuk ki (2). hogy az úiabb adatokat Varga (11) eredményeivel egybevethessük. Az egyes elemzések között az eltérések óriásiak, különösen a század eleji adatokat tekintve. Nem valószínű, hogy ezt egyedül metodikai különbözőség rovására lehetne írni. hiszen a Fertőzúgban ma is vannak tavak, melyeknek össziontartalma 10000 mg/l értéket ér el (3). továbbá a Fertő tó alatt nagykiterjedésű sósvíz telepek helyezkednek el, a mörbischi kút pl. 200 m mélyről 34 000 mg/l koncentrációjú vizet szolgáltat. A kérdés kielégítő magyarázatát tudásunk jelenlegi állása sze

rint megadni nem lehet. Azonban a Fertő tó kutatása neves tudósok széleskörű összefogásán alapszik, minden remény megvan tehát arra, hogy ez»- a tavat, mely ritka természeti jelenségek megtestesítője minél részletesebben és átfogóbban rövidesen megismerhetjük. Végezetül, de nem utolsósorban munkánk támogatásáért hálás köszönetet kell mondanunk Bngnár Dezsőnek, a Nádgazdasági Vállalat igazgatójának, de külön Staár László főagronómusnak, kinek tanácsai és útmutatásai nélkül ezeket a vizsgálatokat nem végezhettük volna el. IRODALOM 1. Erdey L. (1947): Bevezetés a kémiai analízisbe. II. Egyetemi Nyomda, 1—308. 2. Höll, K. (1958): Untersuchung, Beurteilung Aufbereitung von Wasser. — Walter de Gruyter Co. Berlin. 1—191. 3. Knie, K. (1959): Über den chemismus der Wasser im Seewinkel und des Neusiedlersees. — Landschaft Neusiedlersee, Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgerland. Heft 23, 65—68. 4. Körös E. (1953): Kalcium és magnézium egymás 149