Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

rendszer fő vonásai a középsőpliocén után alakultak ki, anélkül azonban, hogy a Fertő tó medencéje önállóan elkülönült volna. Ugyanis az ősduna, átlépve a brucki kapun, a felsőplicénben fordult D felé, a Fertő tó vidéke felé. Viszont a tómedence D-i partvidékén a Rábca-rendszer folyt egyenesen K felé. A tó mai területének D-i része nemcsak, hogy nem volt megsüllyedve környezetéhez képest, hanem még viszonylag kiemelkedő területrész lehetett, amelyet az ösikva megkerült. Az egész tómedencére kiterjedő viszonylagos besüllyedést a felsőpleisztocéntől kezdve lehet kimutatni, ami végeredményben a Fertő-medence teljes elkülönülését eredményezte. Ez azzal a ténnyel függ össze, hogy a ferderétegződések tanúsága szerint akkor fordult a Duna, D-en pedig a Rába—Rábca-rendszer a Fertő tó mai területe felé s e vízfolyások jelentékeny hordaléktömegeket raktak le, amelyek a területet ÉK és DK felé is elzárták (Szádeczky-Kardoss, 1938). A pleisztocén fiatalabb szakaszában tehát már olyan elkülönült medence áll előttünk, amelyet két oldalról, mégpedig Ny-on és É-on, tektonikus eredetű partok vesznek körül, ÉK-en és D-en denudációs folyamatokkal kapcsolatos a part kialakulása, K-en azonban folyóhordalékkal való fiatalkorú feltöltődés hozza létre a partot. E terület felszínének mélyítéséhez a szárazföldi szakaszban már, mint korábban említettem, az állandó szelek munkája is jelentős részben hozzájárult s a többféle hatás eredményeként létrejött lapos medencét főképpen a csapadékvizek s az eredetileg lefolyástalan medence felé irányuló kis felszíni vízfolyások töltik fel. Ha azonban meggondoljuk, hogy a légköri csapadék által a tómedencébe juttatott, ugyanakkor pedig a nagy felületen elpárolgó víz évi átlagmennyisége nem áll egymással arányban, hanem ez utóbbi javára mutatkozik lényeges eltolódás (előbbi 700 mm, utóbbi 1500 mm), akkor a Fertő tó vízállása szempontjából igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a Duna vize által telített környező kavicstömegeknek is, amire az utóbbi idők megfigyelései és megállapításai mutattak rá. Ű.labb mefigyelések szerint a medence Ny felől is jelentősebb vízutánpótlást kap. Ilyen módon tehát a Fertő és a Duna vízállása szorosan összefügg egymással. a Duna közvetítésével a távolabbi területek csapadékviszonyai is befolyásolhatják a Fertő tó vízállását Ez utóbbi az idők folyamán igen nagyfokú ingadozásoknak volt kitéve, ami szélsőséges esetekben a tó, mondhatni, teljes kiszáradásához is vezetett, így pl. 1740-ben. vagy az 1865 utáni években. Kiterjedése a pleisztocén végén jóval nagyobb volt, különösen K felé (5. ábra), a későbbiek folyamán azonban fokozatosan összébb zsugorodott. 5. ábra. A Fertő tó kiterjedése a felsőpleisztocénben Korábban említettem, hogy a Fertő tó tágabb környékén geofizikai kutatások mélyrehatö törések mentén elsüllyedt és fiatal üledékekkel letakart kristályospala hegységek jelenlétét mutatták ki. Vajk R. (1943) rámutat arra, hogy gravitációs, mágneses és részben szeizmikus mérések a kristályospalán át valószínűleg töréseken felnyomult bazalttömegeket jeleztek, amelyek a felszín alatt kb. 500 m mélyséeben. a felsőoannóniai rétegösszletben megrekedtek. Szerinte P bazaltintruziók adhatlak a Mihályi 1 .sz. fúrásból feltörő széndioxid eredetének magvarázatát is. Ilven bazaltok az a]ni hegvségkéoződéssel kapcsolatos finális magmásság termékeként több Donton felszínre is jönnek, ígv a Lánzséri öbölben (Pálhegv). továbbá a Kis Alföld K-i peremén (Sághegv. Somlyó). A Sooroni hegységet n felé elvágó, nagyjából Nv—K csapású, maid a Sooroni hegvség K-i végénél ÉK-re forduló csaoású törés mentén több ponton tör a felszínre széndioxid, amelv a finális bazaltmagmásságot követő utóvulkáni tevékenység termékének tekinthető s a felszálló vizekben elnyeletve savanyúvízforrásokat eredményez. Vendel JVf.-el egyetértésben ilveneknek kell tekintenünk a Lánzséri öböl É-i részén több Donton, majd Harkn községtől D-re (Deutschkreuz mellett), azután Kópháza községben, továbbá Balf községtől É-ra Savanyúkút néven, még északabbra a Halászkunyhó mellett a Fertő mentén ismert savanyúvízforrásokat. IRODALOM: 1. Cholnoky J.: Magyarország földrajza. Tud. Gyűjt. 101. Pécs, 1929. 2. Horusitzky H.: A Fertő tó földtani és vízrajzi viszonyai. Földt Ért. Űj évf. I. Budapest, 1936. 3. Kapounek J.: Geologische Verhältnisse der Umgebung von Eisenstadt (Burgenland). Jahrb. d. Geol. Bundesanst., 1938. 4. Kőrössy L.: Adatok a Kisalföld mélyföldtanához. Földt. Közi. 88. k. Budapest, 1958. 5. Papp F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. Schulhof ö.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957. 6. Scheffer V.—Kántás K.: A Dunántúl regionális geofizikája. Földt. Közi. 1949. 79. k. 7. Szádeczky-Kardoss E.: Geologie der Rumpfungarlandischen Kleinen Tiefebene. Mitteil. d. berg- u. hüttenmännischen Abt, d. Univ. für Techn. u. Wirtschaftswiss. Sopron, 1938. 8 Szontágh T.: A Fertő tó geológiájának tanulmányozása. Földt. Int Évi. Jel. 1902-ről. Budapest. 1902. 9. Tauber A. F.: Grundzüge der Geologie von Burgenland. Burgenland. Landeskunde. Herausgegeben v. d. Burgenl. Landesberg. Wien, 1951. 10. Telegdi Róth L.: Kismarton vidéke. Magyarázatok. Földt. Int Budapest. 1904. 11. Tollmann A.: Das Neogen am Nordwestrand der Eisenstädter Bucht. Wissenschaftl. Arbeiten aus d. Burgenland. 10. Heft, Eisenstadt, -955. 12. Tomor J.: Kőolaj- és földgázkutatások a Dunántúlon. A kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon. Budapest. 1957. p. 157—201. 13. Vajk R.: Adatok a Dunántúl tektonikájához a geofizikai mérések alapján. Beiträge zur Tektonik von Transdanubien auf Grund geophysikalischer Untersuchungen. Földt. Közl. 73. k. 1943. 126