Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Kovács Lajos: A Fertő tó limnológiai sajátosságai

Í4. Varga L.i Adatok a Fertő tó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásához. — Die physikalischchemisen Verhältnisse von dem Fertő (Neusiedler)See. Hidr. Közi. 11. Budapest, 1931 (1932). 15. Varga L.: A Fertő tó. Sopron környéke. Ütikalauz. Sopron, 1957. 16. Vendel M.: Die Geologie der Umgebung von Sopron. I. Teil. Die kristallinen Schiefer. Mitteil. d. bergu. hüttenmännischen Abt. d. kgl. ung. Hochschule für Berg- u. Forstwesen zu Sopron, 1929. 17. Vendel M.: Sopron kornyékének geológiája. II- A neogén és a negyedkor üledékei. Erdészeti kísérletek. 30. Sopron, 1930. 18. Vendel M.: Ueber die Beziehungen den Kristallinunterbaues Trans dan ubiens und der Ostalpen. Mitteil. d. Geol. Ges. in Wien. Bd. 51, 1958. 19. Vendel M.: Sopron vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató 1962. december. 20. Winkler-Hermaden A.: Geologische Kräftespiel und Landformung. Wien, 1957. A Fertő tó limnológiai sajátosságai DR. VARGA LAJOS Erdészeti éa Faipari Egyetem, Sopron A Fertő földünk egyik legérdekesebb és legsajátosabb tava. Sok más tótól eltérő fizikai, kémiai viszonyainak következtében limnológiája is rendkívül sajátos, egyéni. Igazi síkvidéki sóstó. Legnyugatibb és egyik legnagyobb tagja azoknak a hasonló állóvizeknek, melyek Közép-Ázsiától, az Arai- és Kaspi-tavak környékétől nyugati irányban húzódva terülnek el. E sorozat tagjait megtalálhatjuk — kisebb méretekben — a mi Alföldünkön, főként a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén. Ilyen pl. a Palicsi tó, a Kisújszállási tó és általában azok a nyáron gyakran teljesen kiszáradó kisebb-nagyobb szikes állóvizek, amelyek a nép nyelvén „Fehér" tavakként szerepelnek. Ilyen jellegű az a mintegy nyolcvan kisebb-nagyobb szikes tó is, amelyek a Fertő partjaitól keletre a Fertőzug (Seewinkel) vidékén terül el és amelyek közül egyik legnagyobb a 2 km hosszú Zioklacke (a magyar ,.szik" szóból). Ezek is mind igazi steppei szikes sóstavak. Hidrográfiai viszonyaira jellemző, hogy 337 km

2 területe mellett rendkívül kevés vize van, ami nagy sekélységének következménye. Közepes vízálláskor átlagos mélysége 60—70 cm, legnagyobb mélysége 160 cm. Medencéjében tehát közepes vízállás alkalmával mintegy 250—300 millió m

3 víz halmozódik fel. Hosszúsága 35 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége 7 km. Főtengelye általában É—D irányban húzódik. Tengerszintfeletti magassága 114 m. A Kisalföld legmélyebb részén fekszik és általában lefolyástalan tóként tartják nyilván a geográfusok. Régebbi időkben hidrográfiai összefüggésben volt a Hansággal, ami azonban ma már nincsen meg. Vizét legnagyobb részben a csapadékból nyeri. Mivel évente átlagosan 650—700 mm csapadék esik a Fertő medencéjébe, viszont évenként mintegy 1500 mm víz párolog el belőle, ezért a tó minden esztendőben kiszáradna. Ez azonban nem történik meg, mert a Vulka-patak, Rákos-patak és néhány jelentéktelen patak szállította víz mellett mind a Duna a kisalföldi, főként a Fertőtől északra levő kavicstakarójából, mind a Fertőzug északi részének kavicsmezőiből évente mintegy 200 millió m

3 talajvíz jut bele. Olyan időkben, amikor a Dunától átitatott kavicsmezőkből a víz néhány évig elmarad, a Fertő víztartalmának jó része elpárolog és teljesen kiszáradhat, amire a történelem folyamán számos példát ismerünk. A tó vize erősen lúgos kémhatású (pH 8,5—9,5 között). összes sótartalma 1 liter mennyiségben 2000 és 13 500 mg. Ugyancsak egy liternyi Balaton-vízben átlagosan 400 mg összes só van, tehát a Fertő vize a Balaton vizéhez hasonlítva, 5—33-szor több összes sót tartalmaz. A különbségek abból adódnak, hogy nagy vízállásnál a víz természetesen felhígul, kis vízvízállásnál besűrűsödik. A sótartalom egyébként a medence különböző helyein is változó. Alkotórészei szerint uralkodó kation a nátrium, amely főként szulfát-, karbonát- és kloridanionokhoz kötött. A vízben elég sok a magnézium is, ugyancsak az előbb említett anionokhoz kötötten. Feltűnően sok a hidrogénkarbonát és a klór is, amelyek szintén kationokhoz kötötten vannak jelen. Mivel a tó vizében nagyon kevés a kalcium, azért az előbbi sók okozzák a tó erősen lúgos kémhatását. Ezek a sók, amelyek az iszapban is jelen vannak, idézik elő a Fertő vizének és iszapjának régóta ismert gyógyító hatásait. Száraz nyarakon, vagy a tó kiszáradási időszakában a tófenéken a sók kivirágoznak s fehéres réteggel vonják be a cserépszerűen megrepedezett fenékiszapot. Ezt a sót a Fertő környéki falvak lakossága régi idők óta összegyűjtötte és szappanfőzés céljára nemcsak otthon használta fel, hanem messzire Bécsbe is elszállította. Régen a sókat ki is főzték a tó vizéből. Különösen Valla és Gálos lakosai értettek a szóda kitermeléséhez. A Fertő sajátos és felületéhez viszonyított igen nagyfokú sekélységének mind hidrográfiai, mind hidrobiológiái szempontból különös következményei vannak, amelyek rendkívül egyénien alakítják a tó fizikai, biológiai életét. Ezek közül csak néhány olyan fontos tényezőt említünk meg, amelyek a tó limnológiai viszonyait sajátosan alakítják. Az évszázados teljes kiszáradások általában 110— 120 évenként jelentkeznek. A legutolsó teljes kiszáradás 1865—1870 között volt. A tó parti és vízi élővilágára ez természetesen katasztrofális volt. Minden vízi élőlény elpusztult és amikor a tó újból vízzel telt meg, sokszor olyan mértékben, hogy a nyugati partokon a dombok aljáig ért, a keleti partokon pedig messzire kiöntött és a falvak lakosságát menekülésre kényszerítette, akkor a íó élővilágának teljesen újra kellett szerveződnie. Újból' kinőttek a nádasok, megjelentek a hinárnövények, halállománya főként a Duna útján ismét benépesült, madárvilága hamarosan visszatért. A víz planktoni élővilága pedig a környező állóvizekből népesedett be újból, és megjelenték a vízi állatvilág egyéb tagjai (csigák, férgek, rovarok stb.) is. A Fertő élővilága tehát nem lehetett állandó, hanem százados szakaszosságon ment keresztül. A fertőmelléki lakosság is ősi megfigyelések és hagyományok alapján azt tartja, hogy a Fertő vize 7 éves periódusokban is erősebben megárad vagy leapad. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy ez valóban így van, de a 7 éves periódus nem teljesen pontos, haneméves eltérések is megfigyelhetők. A Fertő víztükrének magassága tehát meglehetősen ingadozó, kiterjedése, felszíne és víztömege is változó. Egy éven belül is jelentékeny évszakos ingadozások figyelhetők meg. Az esztendő folyamán tavaszi hóolvadásük, nagyobb esőzések után a víztükör jelentékenyen emelkedik, s ilyenkor a nagy kiterjedésű nádasokon keresztül a víz a rétekig és szántókig kiárad. Ha száraz a nyár, akkor nagyon sok víz, az egész tömegnek 40— 127 «