Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Szigyártó Zoltán: A Magyar Vízrajzi Szolgálat 75 éves és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 10 éves fennállásának megünneplése - Dobolyi Tibor: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság tiszántúli tanulmányútjáról

területű, kereken 37 m magas egységes, tömör vasbeton építmény. A három darab 4,8 m átmérőjű állítható szárnylapátos Kaplan-turbina egyenként 5 m hasznos esésnél kereken 95 m

3/sec vízhozamot emészt és 75/perc fordulat esetében mintegy 5700 LE teljesítményt szolgáltat. A turbinák tengelyéhez csatlakoznak az egyenként 4800 kVA teljesítményű generátorok, amelyek az évenkénti átlagos 58 millió kWó elektromos energiát a szabadtéri tarnszfonmátor-állomáson keresztül 35 és 120 kV-os országos hálózatba szolgáltatják. A legnagyobb terhelhetőség 15 MW. A vízlépcsőhöz betétgerenda-raktár, lakótelep és irodai épületek, valamint a mű üzemelését, fenntartását és üzembiztonságát elősegítő kisebb segédberendezések, létesítmények tartoznak. A vízlépcső építését 1950. tavaszán kezdték el és a duzzasztóművet 1954. tavaszán tervszerint üzembehelyezték. A vízlépcső a Tisza egyik nagy kanyarjának átvágásában épült, az árvízszín fölé érő körgáttal körülvett talajvízszínsüllyesztéssel három évig szárazon tartott alapgödörben. A talajvízszínsüllyesztést 217 db 10 m mély és 3, illetve a vízerőmű helyén 4 lépcsőben telepített, fokozatosan kiépített szűrőkúttal, valamint 20 db talajvízszínsüllyesztő gépházzal oldották meg. Az alapgödör területe átlagosan 30 000 m

2 volt és a talajvízszínét fokozatosan 14 m-rel szállították le az eredeti szintjéről. A tiszalöki talajvízszínsüllyesztés európai viszonyokhoz mérten is nagyszabású teljesítmény volt. A vízlépcsőbe kereken 87 000 m

3 vasbetont építettek be, amelyhez a betonkavicsot a Tiszából kotortatták Tiszalöktől 30 km-re a Sajó torkolatánál. A tiszakavicshoz zúzott követ és kőzúzalékot is adagoltak. A vízlépcsőbe kereken 110 000 m

3 betonkavicsot és zúzott követ, 2000 vagon cementet és 310 vagon betonvasat használtak fel. A vízlépcső homok altalajra épült és ezért a műtárgy alapja alá a felvízi részen 16 m mély, az alvízi részen 10 m mély Larssen-vasszádfalat vertek le a szivárgóvíz útjának meghosszabbítása céljából. A műtárgy alá közel 200 vagon Larssen II. Neu vasszádpallót vertek le. A földmunka talajvízszín alatti földmunkáját úszókotrókkal végezték. Ezek közül 3 db marófejes szívónyomó-kotró, 1 db vedersoros nyomószivattyús kotró volt. Az új Tiszameder rézsűit kőburkolattal látták el. A rézsűk védelmére 70 000 m

3 terméskövet használtak fel. A vízlépcső előtt kövezett előfenék van, a vízerőmű után kőhengeres, a duzzasztómű után pedig rőzsepokrócra készített kőszórásos utófenék készült. Az utófenék biztosítását többször meg kellett hosszabítani, mert a kőszórásos utófenék végénél a homokos fenéken kimosásokat, fenékmélyülést észleltek. Az új meder állapotát rendszeresen ellenőriztetik, nehogy valahol veszélyes kimosások állhassanak elő. A régi Tisza-medret kettős kőgáttal zárták el, amelyekbe 46 000 m

3 terméskövet építettek be. A vízlépcsőbe beépített vasszerkezet és gépészeti berendezés összsúlya kereken 3200 tonna. A vízerőmű Kaplan turbináit a Ganz gyár gyártotta és szerelte. A gyártás és szerelés nagyrészt a Ganz gyár export kötelezettségei miatt sokáig tartott. A turbinák beemelésére a gépcsarnokban 2x75 tonnás teherbírású híddaru szolgál. A vízerőmű generátorait a Klement Gottwald gyár gyártotta és szerelte. A nagyméretű generátorok gyártására, illetve összeszerelése nagyrészt a gépcsarnokban, az erre a célra szolgáló szerelőtérben történt. Itt jegyezzük meg, hogy a tiszialöki vízlépcső építményeinek, öblözeteinek stb. eredményes kialakítása igen sok laboratóriumi kísérlet alapján történt. A felvízi előcsatornák üzemszerű lezárására vasszerkezetű turbinazsilipek szolgálnak, amelyeket 2x30 tonnás félportáldaruval lehet mozgatni. A felvízi előcsatornák és alvízi trombonok ideiglenes lezárására betétgerendák szolgálnak, amelyeket úszódaruval lehet elhelyezni. A felvízi előcsatornák előtt gerebenszerkezet (rács) szolgál az úszószemét felfogására, amelyet gerebentisztítógéppel lehet eltávolítani. Az üzem céljaira különböző üzemi épületeket és az üzemelők részére lakótelepet is építettek. Az erőmű és duzzasztómű a központi vezénylőteremből vezérelhető, de a duzzasztóművet lehet a pillérek tetején levő gépkamrákból is működtetni. A hajózsilipnek külön kis vezénylőfülkéje van. Befejezésül megjegyezzük még, hogy a vízlépcső összes költsége kereken 400 millió forint volt. Orlóczy István (TIVIZIG) a tiszalöki vízlépcső üzemeléséről számolt be. A tiszalöki vízlépcső üzemelése, fenntartása és ellenőrzése négy szerv feladata. A vízerőtelep a Tiszalöki Vízerőmű Vállalat, a duzzasztómű és hajózsilip a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. Az átmetszési mederszafcasz fenntartását az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság végzi. A műtárgy hidraulikai stabilitási és részben különleges üzenii viszonyainak vizsgálatára a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató In

T tézet korszerűen felszerelt kutatóállomást létesített a Vízerőműnél. A vízlépcső alsó és felső öblözeteinek vonalazása az előzetesen végzett kismintakísérletek ellenére — a hordalék lerakódás és mederalakulás szempontjából kedvezőtlennek látszik. A vízlépcső üzemének hidrológiai adatokra támaszkodó irányítása részben a VÍZITERV ideiglenes üzemelési segédletei, részben az eddig szerzett tapasztalatok alapján történik. Mind a vízerőmű, mind a duzzasztómű kezelését nagymértékben nehezítő közös nehézség a jégjárásra vonatkozó előrejelzés és a felső szakaszon történő észlelés hiánya. A téli üzemelés, a jég elleni védekezés miatt komoly erőfeszítéseket igényel. A vízlépcső stabilitására vonatkozó vizsgálatok eredményesen hozzájárulnak az üzembiztonsághoz. Az eddigi mérések szerint káros mozgások és alakváltozások sem a statikus, sem a dinamikus igénybevételek hatására nem jelentkeztek. Üj szerű feladatokat ró az üzemvezetésre a kedvező eredménnyel folyó csúcsüzemelés, amely nagymértékben növeli a vízerőmű jelentőségét. A duzzasztómű 8 éves és az erőtelep 6 éves üzemelése során nyert tapasztalatok szükségessé és lehetővé teszik a végleges — minden részletre kiterjedő — és az üzemelő szervek mindegyikére kötelező üzemelési szabályzat összeállítását. A késő estébe nyúló idő ellenére a tanulmányút résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták Starosolszky Ödön (VITUKI) vetített képes beszámolóját a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek a tiszalöki vízlépcsőnél végzet helyszíni vizsgálatairól. A vizsgálatok célja: 1. A nagyértékű műtárgy stabilitásának ellenőrzése. 2. A műtárgy tervezésekor használt alapadatok, a modellkísérleti eredmények ellenőrzése. 3. A műtárgy üzemével kapcsolatos vizsgálatok elvégzése. 4. A vízlépcső mellett létesített mérőállomás félüzemi kísérleti csatornájában (1961 óta) öntözési műtárgyakra (vízadagolók, vízszabályozók, vízmérők) vonatkozó vizsgálatok elvégzése. A rendszeres állékonysági vizsgálatok főként geodéziai méréseken alapulnak. A műtárgy jellemző részein elhelyezett ún. „Vizsgált" pont elmozdulásainak komponenseit fix észlelőpillérekről mért, a vizsgált pontot és az észlelőállást, valamint a mozdulatlannak vehető tájékozási pontot és az észledőpillért összekötő irányok közötti szögváltozásaiból állapítják meg. A duzzasztómű pillérein 2—2, az erőművön 3—3 pontjelet (felül és alul) építettek be. A pillérek esetleges mozgá80