Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Szigyártó Zoltán: A Magyar Vízrajzi Szolgálat 75 éves és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 10 éves fennállásának megünneplése - Dobolyi Tibor: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság tiszántúli tanulmányútjáról

sának kimutatására műszer álláspontokként 3—4 ellenőrző pontot helyeztek el. A függőleges mozgásokat — süllyedéseket — felsőrendű szintezéssel mutatják ki. Minden önálló elmozdulásra hajlamos műtárgyrészen legalább 2—2 pontjelet helyeztek el. A pillérek esetleges ferdülésének kimutatására optikai vetítős módszert alkalmaznak. A víz feletti dilatációk, illetve repedések megfigyelését két. erre a célra beépített pontjel közötti hézag változásáról mikrométerrel végzik. A műtárgy alaplemezére ható nyomást piezométer kút-hálózattal, a műtárgy környezetében bekövetkező talajvízszínváltozást talajvízszínészlelő kutakkal állapítják meg. Adataik alapján ma még általános érvényű összefüggést adni nehéz, de megállapítható, hogy az építmény elsősorban hő hatására mozog. Ezenkívül bizonyos mértékű mozgást végez a vízlépcső változása szerint is. A mozgások maximuma 1958. évi alapmérés szerint mind vízszintes, mind függőleges értelemben 10 mm alatt maradt (néhány kivételes pontot kivéve). A duzzasztómű gáttábláin és az erőmű épületén fellépő rezgésjelenségek vizsgálatára hazai gyártmányú mechanikai rezgésvizsgálót alkalmaznak. Jelenlegi megállapításaik szerint a rezgésjelenségek csak bizonyos alvízállás és táblanyitás esetében állnak elő és az alvíz hullámzásából a gáttábla önrezgésszámának megfelelő periódusú impulzusok származnak. A hidraulikai vizsgálatok az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. A duzzasztómű vízszállítása a zsiliptáblák feletti átbukás és a zsiliptáblák alatti átfolyás esetében. 2. A hajózsilip töltés-ürítés, vízállás-idő összefüggéseinek, továbbá a hajózsilip alatti sebességeloszlásnak a -meghatározása. 3. A vízlépcső közvetlen környezetében jelentkező mederváltozások vizsgálata. 4. A vízlépcső környezetében kialakuló áramlási viszonyok vizsgálata. 5. A vízerőmű csúcsüzeme során lejátszódó jelenségek (alvízi hullám, felvízi leszívás) vizsgálata. A tiszalöki duzzasztóműnek, illetve a tiszavasvári Keleti főcsatorna beeresztő zsilipének a vízszállítását sebességmérő szárnnyal határozták meg. Utóbbinál lehetőség nyílott a modellkísérlettel való összehasonlításra. A hajózsilip töltés-ürítés görtjéjét különféle vízlépcsőknél és kétféle töltőnyílás elzáró berendezés állásánál állapították meg és mérték a hajózsilip alatti sebességeloszlást. A vízlépcső felett — kivéve a duzzasztómű és az erőmű elválasztó pillérének orrát — általában feliszapolódás van, amelyet az árvizek többé-kevésbé mosnak el. Az elválasztó pillérnél a határvonalait követő Viszonylag nagyobb sebességű áramlás — kimosást okozott. Az alvízi oldalon néhány erősebb kimélyülést találtak. A hordalékvándorlás törvényszerűségeinek felderítésére lebegtetett hordalékmintavevőt terveztek, amellyel meghatározott pontból lehet mintát venni. Ezek a mérések 1962-ben kezdődtek el. Az áramlási viszonyok vizsgálata — egyrészt fényt derít a mederváltozások oikaira, másrészt összehasonlítási lehetőséget teremt a modellkísérlettel. Az áramlás sebességét és irányát nagyobb mélységekben az Ott Muldedag műszerrel kisebb mélységekben az intézetben kifejlesztett Muszkalay-Kránitz (MK) féle áramlásmérővel határozták meg. A vízerőművet eredetileg folyamatos üzemre tervezték. A dunai vízerőhasznosítás egyik alapkérdése a vízerőművek csúcsenergia termelésre való felhasználhatósága, ami a tiszai erőművek kiépítési mértékének meghatározásában is döntő szerepet játszik. Ezért végeztek kísérleteket, amelyek célja különböző Tisza vízállások mellett és különféle teljesítményű és időtartamú csúcsok mellett kialakuló vízszín és sebességváltozások megfigyelése, illetve esetleges káros hatásuknak a kimutatása, illetve a osúcsüzam lehetőségeinek felderítése. A kísérletek során 50—140 m

3/s Tisza vízhozamnál 1—3 órás időtartamú 8—14 MW teljesítményű, 5 perc felfutási és leállási idejű csúcsüzemet tartottak. A vízállásokat lapmércéken észlelték, illetve rajzoló vízmércékkel (12 db) észlelték a Tisza Záhony—Tiszakeszi közötti mintegy 170 km-es szakaszán. Különlegesen nagymértékű hullámókat a duzzasztóműn való vízleeresztés segítségével állítottak elő és így a vízhozamát 3—8szorosára növelték. A mérési adatok birtokában megállapították a különféle csúcsüzemhez tartozó jellemző hidraulikai és energetikai tényezőket, továbbá felállították a gazdaságos csúcsüzem jellemzésére szolgáló általános összefüggést, figyeleipbe véve, hogy a csúcsüzemben termelt áram értékesebb az egyébként termeltnél. A fentieken kívül még számos megfigyeléssel gyarapították (jeges csúcsüzem. gáttábla alatti vízmozgások stb.) tapasztalataikat. A tiszalöki mérőállomás feladata továbbá 200 m hosszú félüzemi kísérletekre szolgáló burkolt csatornájával a kisebb öntözési műtárgyak vizsgálata is. A zsúfolt program és az igen érdekes előadások késő este értek véget és így a résztvevők az autóbuszszal Tiszalökről csak késő éjszaka, igen sok értékes tapasztalattal gazdagabban tértek haza. (Ez a beszámoló a „MHT Ismertetés a tiszántúli tanulmányúthoz, 1962. október 2—3—4" című kiadványában közzétett kéziratok kivonatolásával készült.) Dobolyi Tibor A tihanyi Hidr 1962 október 11—13 között a MTA tihanyi Biológiai Kutatóintézete és a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya közös rendezésében Tihanyban, mintegy 50 résztvevő jelenlétében megtartották , immár ötödízben a Hidrobiológus Napokat. A rendezvény középpontjában az első napi emlékülés állott, melyen ünnepélyesen megemlékeztek a nemrég elhúnyt Maucha Rezső akadémikusról, a Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjáról. A megemlékezés során két előadás méltatta a világhírű tudós hidrobiológiái és vízikémiai munkásságát (dr. Woynárovich Elek és dr. Tamásné, Dvihally Zsuzsa). Az ülésszak további részében igen értékes jó áttekintést nyújtó előadás hangzott el a magyar édesvízkutatás több fontos területéről. Így Ribiánszky Miklós, az Országos Halászati Felügyelőség vezetője a magyar biológus Napok halászat mai helyzetéről és feladatairól, dr. Buza LásSló az Állategészségügyi Kutatóintézet osztályvezetője pedig a magyarországi halegészségügyi kérdésről nyújtott áttekintést. A MTA Dunakutató Állomásának 1962. évi munkásságát dr. Bérezik Árpád kandidátus, a Tiszakutatás legújabb eredményeit pedig dr. Kolosváry Gábor akadémiai levelező tag ismertette. Dr. Entz Béla kandidátus a Balaton.Jkutatás egyik előtérben levő területéről, a Keszthelyi-öböl üledékviszonyairól tartott előadást. Az általános hidrobiológiái témák közül nagy érdeklődés kísérte a víziállatok zsírsavainak szerepéről (Farkas Tibor és Herodek Sándor), a planktonalgák szervesanyagának kérdéséről (dr. Felföldy Lajos), az algatenyészetek tápoldataiban felhalmozott szervesanyag szerepéről (Szabó Ernő), a Velencei tó komplex