Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Nagy L. Dénes: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútjáról

MÉLYÉPTERV dolgozója, az üzemelés részéről Bulkai Lajos oki. gépészmérnök, a Győri Víz- és Csatornaművek főmérnöke ismertette a tervezés, illetve az üzemelés eddigi tapasztalatait. Az ipari vízmű után a kiránduláson résztvevők a Révfalu-i vízművet tekintették meg. Itt Bulkai Lajos főmérnök az üzemmel, valamint a vas- és mangántalanítással kapcsolatos eddigi tapasztalatairól számolt be a jelenlevőknek. A tanulmányi kiránduláson résztvevők ezután az épülő 2000 m

3-es győri víztorony alapozási munkálatait tekintették meg. A balatonfűzfői Nitrokémiai Ipartelepek ipari víztisztítótelepének feladata napi 10 000 m

3 közel ivóvízminőségű ipari vizet a Balaton vizéből az ipari üzemek részére biztosítani A tanulmányúton résztvevők a műtárgyat építés alatt tekintették meg. A műtárgy tervezését Guts József oki. gépészmérnök, a MÉLYÉPTERV dolgozója ismertette. Balatonalmádi vízellátását a vörösberényi Ferenc forrás foglalásával oldották meg. Ez a megoldás nagyon előnyös a vízellátás szempontjából, mert a forrás vizének egy része — kb. a fele — gravitációsan jut a községbe, míg nyáron a nagy vízszükségletek idején szivattyú nyomja be a vizet. Ezenkívül a Ferenc forrás túlbukó típusú forrás, melynél a forrás küszöb alatt jelentős mennyiségű víz tározása lehetséges. A tervező részéről Lécfalvi Sándor oki. mérnök, a V1ZITERV dolgozója ismertette a balatonalmádi vízművet. A tanulmányút másnapján a balatonfüredi és tihanyi szennyvíztisztító telepet tekintették meg. A balatonfüredi szennyvíztisztító telep 1961-ben készült el, s így már üzemi tapasztalatokat is lehetett tanulmányozni. A tihanyi szennyvíztelep a tanulmányút időpontjában építés alatt állt. Mindkét műtárgynál — tekintettel a befogadó Balatonra és a téli, valamint nyári szennyvíztisztítás nagy ingadozására — a szennyvíztisztító telepet magas tisztítási hatásfokot adó eleveniszapos rendszerrel tervezték meg. _ A telep tervezési kérdéseit és az eddigi üzemelés tapasztalatait Bertók László oki. mérnök, a MÉLYÉPTERV dolgozója ismertette. A Balatonföldvár—Zamárdi—Siófoki Vízmű kiépítése a Balaton déli partjának regionális vízellátását célozza. Míg az északi oldal vízellátására általában a karsztforrásokat foglalják, addig a déli oldalon mélyfúrású — 150—180 m mély — kutak és felszíni vízművek segítségével tudják csak a vízigényt biztosítani. Éppen a vízbeszerzés nehézsége miatt indokolt itt a regionális vízmű kiépítése, mely máris több szakaszban építés alatt van. A tanulmányúton a kb. 12 000 fm hosszú ac. nyomóvezeték, a 300 m

3-es víztároló medence és a szivatytyútelep építését mutattuk be a résztvevőknek. , A tervezés kérdését Gerhardt József oki. mérnök, a VlZITERV dolgozója ismertette. A siófoki szennyvíztisztító telep 1961. évben készült el. A szennyvíztisztító telep Siófok házi szennyvizeinek a tisztítására épült A tisztított szennyvizek befogadója a Sió-csatorna. A telep „Parschal" csatornából, homokfogóból. kétszintes ülepítőből, nagyterhelésű biológiai csepegtetőtestből és gépházból áll. A tervezés részéről Mucsy György oki. mérnök, a MÉLYÉPTERV dolgozója, az üzem részéről Költő Gábor oki. mérnök, a Délbalatoni Víz- és Csatornamű főmérnöke ismertette az üzemi tapasztalatokat. Székesfehérvárt jelenleg három — a csóri, sóstói és az aszalvölgyi vízmű látja el ivóvízzel. A csóri vízmű vízhozama az iszkaszentgyörgyi bauxitbányászás következtében oly mértékben elapadt, hogy a lakosság szükségletét már nem tudják ellátni. Székesfehérvár végleges ivóvízszükségletének megoldását a bánya által kitermelt bányavíz tisztításával lehet megoldani. A tanulmányúton részt vevők az épülő új víztiisztítómű építési munkáit tekintették meg. A tervezés részéről Kiss Kornél oki. mérnök, a MÉLYÉPTERV dolgozója ismertette a műtárgy tervezési kérdéseit. Bakonyi Iván Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútjáról Társaságunk már évek óta biztosítja a baráti államok azonos szakágban dolgózó mérnökeivel a közvetlen kapcsolat felvételét, eredményeik és jelentősebb létesítményeik megismerését. Ez évben végre sikerült 23 fős csoportunknak Romániába is eljutni, a már megszokott IBUSZ „gondoskodással", Ikarusz autóbusz igénybe vételével. Külföldi tudományos egyesületekkel a közvetlen tapasztalatcsere kapcsolat felvétele a várható eredménynél mindig több előkészítési munkát igényel. Romániai viszonylatban a nehézségek fokozottabban jelentkeztek. ezért a műszaki programot előre nem sikerült teljes mértékben összehangolni a szállást, ellátást ós a kulturális programot biztosító „Carpati" utazási irodával. Ennek ellenére tervezett műszaki progra,munkát majdnem teljesen megvalósítottuk. Augusztus 1—'15-ig lebonyolított, több mint 3500 km-t kitevő tanulmányutunk során megtekintettük a jelentősebb romániai városok vízellátó berendezését, tájékoztatást kaptunk azok vízelvezetéséről, meglátogattuk a békási tározót és vízierőművet, ismertetőt kaptunk az öntözés helyzetéről, felkerestük a Duna Kazánszoros és Vaskapu közötti szakaszát is. Útvonalunkat az 1. ábrán tüntettem fel és beszámolómban is az érintés sorrendjét tartottam be. Első állomáshelyünk Temesvár volt. A kb. 150 ezer lakosú város tartományi székhely, de nemcsak államigazgatási, hanem kulturális és ipari központ is. Rendezett utcái és gondozott parkjai könnyen feledtették velünk nem kielégítő elszállásolásunkat, ügyintézéssel elfecsérelt időnket. Műszaki szempontból a város vízellátását, a Temes —Béga vízrendszert tanulmányoztuk és Telvilágosítást kaptunk a város vízelvezetéséről is. Temesvár napi vízfogyasztása jelenleg 34 000 m

3-re tehető, melyből 24 000 m

3 ivóvízmiriőségű és 10 000 m

3 közvetlenül a Béga csatornából nyert ipari víz. Az ivóvíz kisebb részét — kb. 10 000 m

3-t — a közeli kavicsos homok teraszra telepített 10—12 m mélységű kutakból, vasítalanítás közbeiktatásával nyerik, nagyobb részét — mintegy 12 000 m

3-t — a Béga csatornára támaszkodó felszíni vízműből. Az idő rövidsége miatt ez utóbbit, mint műszakilag érdekesebbet látogattuk meg. A temesvári felszíni vízmű által igénybe vett Béga csatorna vízminősége a Dunához hasonló, de némelykor a Temes folyó közvetítésével jelentősebb fenol szennyezést kap. A folyás iránya szerint Temesvár fölött, az erőmű gátjánál elhelyezett vízmű a 10—100 m

3/sec vízhozamra szabályozott csatornából jelenleg kb. 0,15 m

3/sec vízmennyiséget vesz igénybe, melyből naponta mintegy 12 000 m

1 ivóvízminőségű vizet termel. A város rohamos fejlődése miatt a vízmű teljesítőképességét a jelenlegi berendezések megkétszerezésével 60