Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Kováts Zoltán: Beszámoló a MHT Győri Csoportjának eddigi munkásságáról

tot külön lapokon ábrázolja, ugyanúgy, mint a í'ényképmásolatok melletti lapok. A régi vízrajz mellett az akkori erdők területét is pontosan ábrázolják hangsúlyozva ezzel is az erdő fontos szerepét a vízgazdálkodásban. Feltárulnak az óriási mocsári erdeink (amelyeknek nyoma is alig van ma már), alföldi pusztamezőink, a természeti tájhoz alkalmazkodott településeinket összekötő régi úthálózatunk. A régi térképek értelmezésével elérték azt, hogy áttekinthetően elénk tárul az egész ország majdnem teljesen ősi természeti képe. Ezt az országot már elképzelni is alig tudjuk. Ösi tájunk alig van és kérdéses, hogy igazi-e az, arniit annak tartunk. Ebben a már számunkra is éppen e térkép segítségével könnyebben elképzelhető tájban élt népünk kilenc évszázadon át. E sok védelmet nyújtó, ősi állapotában halban-vádban bővelkedő vízivilágban és erdőrengetegben vészelte át történetének legsúlyosabb időszakait. A történettudomány bizonyítja, hogy a török hódoltság alatt a nyílt pusztamezők (Szerémség, Bánság, Tiszántúl nagyobb része, Duna—Tisza közötti hátság, Mezőföld) népe elpusztult elmenekült, vagy elhajtották. A nyílt tájban csak néhány adófizető nagyváros maradhatott fenn. A vizek és mocsárerdők magyarsága élte túl csak a táj védelmében a másfélszázados török uralmat és az osztrák „felszabadító" háborúkat. Így maradt fenn az ősi lakosság az Ormánságban, a Sárközben, a Duna és Tisza melletti mocsarakban, a Sárréteken, Rétközben, Szabolcsban, a szatmári és felsŐ-tiszavidékí mocsarakban. Az ősi tájba belenőve, annak oltalmában kélt föl többször szabadságának védelmére. Még az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején, meg az utána következő szomorú években az ősi táj nagyrészt megvolt. Ennek a nehéz időnek eseményeit, az ember és környezete bensőséges kapcsolatát nemcsak kiváló néprajzi kutatóink (Hermann, Rátky, Viski, Madarassy, Györffy, Szűcs), hanem költőink és regétnyíróink érzékletesen megírták, sőt még ma is sok író helyezi művét ebbe a környezetbe. Ide tartozik az is, hogy a II. József korabeli térképeket vízgazdálkodási tervezésre először három évtizede használták fel Az 1930-es évek elején közvetlenül azután, hogy Irmédi Molnár László a térképek másolatát Bécsben megszerezte, Ihrig Dénes a Baja alatti terület vízrendezési tervének elkészítéséhez ezeket eredményesen használta fel. Másodszor pedig 1941-től ugyancsak ő a Baja alatti rész déli folytatásában levő Kiskőszeg—Bezdánig terjedő teljesen rendezetlen terület vízrendezési tervéhez használta fel, éppen az előző munka során igazolódott hasznosságuk miatt. Külön érdekesség az 1:50 000-es kettős térképtabló, mely a mellette levő táblázattal együtt bemutatja, miként lett 180 év alatt a három kis mezővárosból a milliós világváros, Budapest. Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Győri Csoportjának eddigi munkásságáról KOVATS ZOLTÁN a MHT Győri Csoportjának titkára Az 1951-től Győrött működő csoport egyike a legrégibb vidéki szervezeteiknek. Ennek szerepéről, tevékenységéről és célkitűzésedről kíván összefoglalást adni e rövid ismertető. / Győrnek, a „vizek városának" már a vízrendezési munkák kezdetétől fontos vízgazdálkodási szerepe volt, mert az Északdunántúli tájegységeknek — a Mosoni Duna vízgyűjtője torkolatában elhelyezkedve — természetes vízgazdálkodási központja. E területen, mivel nagy része a szabályozás előtti időkben árvízjárta terület volt, a vízimunkák inkább a vizek kártétele elleni védelemre korlátozódtak. A Duna, a Rába és a Lajta folyók árvizeitől elöntött kultúrterületeket biztonsággal megvédeni, nem különben a Hanság vízzel borított lápterületeit lecs-apolással, belvízrendezéssel termőfölddé átalakítani parancsoló szükségesség volt. Ezek a munkálatok még ma sem fejeződtek be, komoly nehézségeket okoznak a szakembereknek és korszerű, gazdaságos, végleges megoldásuk feltétlenül megkívánja a tudományos vizsgálatok eredményeinek hasznosítását. Az Északdunántúl régiójához szervesen tartozik a Bakony—Vértes—Gerecse dombvidék északi lejtője, mely mint fontos iparvidék vízgazdálkodási szempontból is jelentős. Külöin — és hazánkban egyedülálló feladatot jelent a tájegységhez tartozó Felsőduna szabályozása. melynek a múlt század végén megkezdett munkáját csak a folyam teljes csatornázása fogja befejezni. Területünkön megfigyelhető az a folyamat, hogy míg a közelmúltban a passzív vízgazdálkodási szakágazatok voltak túlsúlyban, addig ma az erőteljes iparosodás, a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló törekvések következtében valamennyi vízgazdálkodási szakágazat közel egyenlő súlyt képvisel. Tehát a terület vízgazdálkodásának aktív és passzív oldala kiegyenlítődött, de jövőben az öntözés fejlesztése és egyéb vízhasznosítások fejlődése miatt az aktív oldal lesz túlsúlyban. Ez a sajátos helyzet a feladatokat sokrétűvé teszi, így a vízügyi szakemberek számára magas színvonalú felkészülést igényel. Az előbbiekben vázolt helyzet nem kis követelményeket jelent a MHT Győri csoportjára, mely a társadalmi munka keretén belül a szakemberképzést, a szakmai ismeretek fejlesztését, a vízgazdálkodási tudományos eredményeknek a gyakorlati életben történő alkalmazását tűzte ki maga elé célul. A Csoport — melynek tagjai nagyrészt a Vízügyi Igazgatóságnál dolgozó szakemberek — igyekezett ezeknek a célkitűzéseknek megfelelni. A Társaság Győri Csoportjának alakulásától (1951. június 6.) 1956-ig a tevékenység fő célja a tagság szakmai színvonalának emelése volt, ezért előadásokat szervezitünk elsősorban külső, de igen sokszor saját előadókkal. Az előadásokon és az azt követő vitán többek között foglalkoztunk a dunai vízierőművekkel kapcsolatos duzzasztás kérdésével, a Rába—Hansági öntözések előmunkálataival, Győr környékének talajeróziós kérdéseivel, a Fertő—Hanság kishajózásának gazdaságosságával. Az 1954-es Szigetközi árvízkatasztrófa utáni nagyütemű árvízvédelmi munkák tervezésének és kivitelezésének segítése állott a munkánk tengelyében. Az előadások és vitaülések témáit ennek megfelelően választottuk ki. Így például a szivárgás elméleteket, a talajvízmozgás törvényszerűségeit, a töltéskialakítások elvi szempontjait magasabb szinten vitattuk meg a legjobb szakemberek előadásai alapján. E témákon kívül természetesen egyéb hidrológiai és aktív vízgazdálkodást érintő kérdések is érdeklődésre tartottak számot, ezért megvitatásra kerültek. Ilyenek voltak: a hidrológiai előrejelzés kérdései, a völgyzárógátakkal kapcsolatos hidrológiai és vízföldtani kérdések, a hidrológiai és a meteorológiai viszonyok közötti összefüggések vizsgálata, kisvízfolyások árvízi hozamának számításai, a Felsőduna mederemelkedésének kérdései, a Hanság altalaj öntözése, Tata-