Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Kontur György: Gondolatok Debrecen város szennyvízkérdésének megoldására

Gondolatok Debrecen város szenny vízkérdésének megoldására KONTUR GYÖRGY E. M. Mélyépítési Terv

ezö Vállalat A Hidrológiai Társaság 1962. október hó elején tiszántúli tanulmányi kirándulást rendezett. Debrecenben a szennyvízkérdés megoldása volt az érdeklődés középpontja. A Vízügyi Igazgatóság kísérleti szennyvízöntözése érdeklődésre tarthat számot, az itt elért eredmények rendkívül biztatóak és elismerésre méltóak. Mindazonáltal megállapítható, hogy Debrecen város szennyvízkérdése egészében véve megoldatlan. Az itt látottak alapján felvetődik a gondolat, hogy nagyobb vízfolyások nélküli városaink szennyvízhasznosítására vajon az öntözés az egyetlen megoldás? Hazai és külföldi példák nyomán ugyanis az öntözéssel párhuzamosan, azt kiegészítve a halastavi szennyvíztisztítás kérdésének gyakorlati megoldása feltétlen indokolt volna, ha a csatornázás folytán keletkező téli és nyári szennyvizek teljes felhasználását tűzzük ki célul. Debrecen város szennyvizeinek jövőbeni alakulását vizsgálva érdekes néhány adatot feltüntetni a város fejlődéséről. A XVIII. század végén Debrecen volt Magyarország legnagyobb városa 30 000 lakossal, ezzel megelőzte az ország fővárosát is. Később a lakos szám az alábbiak szerint emelkedett. 1869-ben 1937-ben 1949-ben 1960-ban 46111 fő 117 000 fő 110 963 fő 129 671 fő Ebből külterületen lakott 12,2%. 1960-ban a teljes lakosság 54%-a (70 000 fő) volt csatornázással ellátva. A lakóépületek száma 17 853, ebből csatorna-bekölés 4590-ben volt. A csatornával elátott lakosság 1 főre eső szennyvízmennyisége naponta 143 liter (1940-ben 80 liter). 1962-ben a napi szennyvízmennyiség 28—30 000 m

3, a nyári idéányben, míg a téli idényben 18—20 000. A nyári vízfogyasztást emeli a fürdők forgalma (387 000 fő, a nyitott fürdőben 237 000 fő). A város belterülete 4112 hektár, ebből a parkok területe 74 hektár. A város teljes területe külterületekkel együtt 44 635 hektár. A szennyvíztermelést a város vízellátása determinálja, ennek fejlődése 1937 és 1958 között az alábbi (adatok Vidéki Városaink 1961. c. műből). 1937-ben 1958-ban «ÍSt? 1937:1958-hoz Vízzel ellátott lakosok száma 60 000 76 000 127% 51% 63% 124% Vízkitermelés 5 200 m

3 15 300 m

3 294% Napi víztermelés 87 l/fő 200 l/fő 232% Vízvezetéki csőhálózat hossza 85 km 128,3 km 152% Bekötés 3 613 db 5 253 db 145% A víznyerés talajvízkutakból 21 000 m

3/nap 1960-ban a háztartási vízfogyasztás napi 5220 m

3 volt (34%) és az ipari vízszükséglet 10 100 m

3 (66%). A hálózati veszteség 8%. Az átlagos napi víztermelés 15 300 m

3, a maximális és az átlag aránya 1,25. Az ipari fejlődésre jellemző, hogy Debrecenben 1910-ben 52 vállalat volt, 5020 munkással, míg 1957-ben 110 gyár. 14 481 munkással. A városba bejáró dolgozók száma 18 198 fő. Az eddigi tapasztalatok alapján a szennyvízmenynyiség az elkövetkezendő 20 évben előreláthatólag kétszeresére növekszik, vagyis legalább napi 50 000 m

3 szennyvíz tisztításáról és elhelyezéséről kell gondoskodni. A csapadékból származó vízmennyiség is növekedni fog az útépítés és a beépítettség növekedése folytán a 4112 hektár területen. Az évi szennyvízmennyiség 50 000 m

3/napi szennyvíz és 10%-os csapadék lefolyás esetén összesen 20 millió m

3/év. Ennek a tekintélyes mennyiségnek tisztításáról és elhelyezéséről kell gondoskodni. 350 mm-es csapadékpótlás mellett 5730 hektár öntözött terület kell. Ha 6 hónap szenny vízöntözéssel számolhatunk, akkor kereken 3000 hektár öntözött terület kell. Ekkora terület azonban előreláthatólag a közeljövőben nem vehető igénybe szennyvizek tisztítására és elhelyezésére. Szennyvizes tógazdaságot létesítve hektáronként kb. 10-szeres vízmennyiség helyezhető el, figyelembe véve a párolgást is. Ez különösen érdekes az őszi, téli és tavaszi szennyvizek elhelyezésének lehetősége szempontjából, mert ez öntözéssel csak igen nehezen valósítható meg. A 3000 hektár öntözésnek tehát 300 hektár tóterület felel meg, azonkívül a tógazdaság létesítésével még komoly tározási lehetőségek is vannak. A gazdaságosság megítélésére felemlítem, hogy a Balaton térségében két szennyvizes tógazdaság működik, az egyik a balatonföldvári, területe 28,5 hektár, a másik a Fonyód—Zardavári, amely 1962-ben kezdett, mint szennyvizes tógazdaság üzemelni és tóterülete 28 hektár. Az 1961. évi lehalászás eredményeit összehasonlítva a balatonlellei 317 hektáros nem szennyvizes tógazdasággal, az alábbi eredményeket kapjuk: kihelyetakarlehaláterm. zes mány szás "hozam Balatonföldvár 1,92 q/ha 15

;2 q/ha 13,1 q/ha 6,9 q/ha Balatonlelle 2,0 " 8,0 " 6,r " 2,0 Fonyód—Zardavár 0,57 " 5,4 " 4,1 " 1,95 " A leilei tógazdaság természetes hozamát 100%-nak véve, a Balatonföldvár-i halastó természetes hozama 345%. A fonyódi tógazdaságé 97%, de az utóbbi tógazdaság csak 1963-ban lesz komoly szennyvízmennyiséggel táplálva. A balatonföldvári tógazdaság eredményei azt mutatják, hogy takarmány értékesítése, mint általában a jó termőtaváké igen nagy. A fenti eredmények alapján Debrecen város szennyvizeinek elhelyezése és gazdaságos hasznosítása szempontjából feltétlenül indokolt volna egy nagyobb szabású kísérleti szennyvizes tógazdaság létesítését tanulmány tárgyává tenni és az itt elért eredményeket hasznosítani, mivel az országban 15 olyan városunk van (pl. Nyíregyháza, Kecskemét stb), ahol megfelelő vízfolyás nem áll rendelkezésre a szennyvizek elhelyezésére. 52 \