Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - Dr. Vendl Anna: Egyes hazai víztározók feliszapolódásáról
Az Általér tehát a kikotort hordalék mennyisége alapján 1935-től 1950-ig 36 585 m 3 hordalékot szállított a tározóba. Az adatok szerint az évek folyamán a hordalékszállítás erősen ingadozott. Évenként átlag 2439 m 3-t kotortak ki. Ennek súlya — a hordalék átlagos térfogatsúlyát az ásványtani összetétele alapján 1,8 kg/ cm 3-nek elfogadva — 4390 tonna. Az évi átlagos feltöltődés mértéke ezek szerint: 2439 s= -100=0,3% 800000 A 311 km 2 kiterjedésű vízgyűjtőterületről elszállított hordalék egy év alatt 2439 v=3lÜW = 0'° 08mm egyenletesnek feltétélezett lekopást idézett elő a vízgyűjtőterületen. Vagyis az elsodrás értéke 8 m 3/év/km 2. A leülepedett hordalék mechanikai összetétele alapján a talajmechanikai elemzés szerint vályogos homoknak minősül. A talajmechanikai jellemzők: D6o= =0,124 mm; D 1 0=0,0052 mm, U=23,85; D =0,013 mm. A leülepedett hordalék ásványi összetételére jellemző hogy túlnyomórészt (romboéderes alakú) kalcitkristályokból, illetve töredékekből áll. Tehát az iszap nagy része mészkő, mészköves márgás területről jutott az Altaléren keresztül a tóba. Kvarc és kevés csillámpikkely — főként biotit — is észlelhető a vizsgált anyagokban. Az ásványszemcsék százalékos eloszlása a következő: kalcit 80%, kvarc 15%. biotit é s egyéb színes ásvány 5%. A tározó üzemeltetőjének mérési adatai alapján a tározóba évenként átlag 40 000 000 m 3 víz folyt be az Általéren keresztül. Ennek megfelelően az átlagos hordaléktöménység 40 000 000 , , C= 2440X1,8X10 3 =°' n kg m Salgótarjáni víztározó A Zagyván épült víztározó első gátja 1912-ben, a Salgótarjáni Erőmű vízszükségletének biztosítására készült, földből, agyagmaggal. A második hordalékfogó gátat az 1920-as évek elején építették, földből készült középen betonból. (A hordalékfogó gát szerepe az, hogy a víz-sebesség a gát udvarában lecsökkenjen, a hordalék lerakódjék és így hordalékmentes tiszta víz jusson a víztározó medencébe. A fentiek mindaddig fennállnak, amíg a hordalékfogó medencének olyan nagy az átfolyási szelvénye, hogy a vízsebesség 0,3—0,4 m/sec alatt marad.) Az átfolyási szelvény feltöltődése miatt azonban a nedvesített szelvényterület lényegesen csökkent, a vízsebesség megnövekedett, s az üzem évei alatt a vízsebesség már csaknem akkorára nőtt, mint a gát feletti patakmederben. A durvább hordalék emiatt lejutott a víztározó medencébe. A bajok orvoslására 1933-ban mind a két medencét újjáépítették. Abból a célból, hogy az összes hordalék ne terhelje a hordalékfogó medencét az 1940.év körül vízkivételi mű és a víztározó medencét körülvevő, megkerülő alagút épült. A völgyelzárás helye Salgótarjántól K-re, Zagyvarónától D-re, a Salgótarjáni Erőmű alatt. A tározás célja a Salgótarjáni Erőmű hűtővízszükségletének biztosítása, esetleg a kazánok vízellátása. A tározó 3 medencéből áll (2. ábra). A legfelső a durva hordalékfogó medence, a középső a finom hordalékfogó medence, legalsó a víztározó medence. A víztározó medence állandó tározási szintje a tó legdélibb részén levő tolózárház-oldali vízmércén 766 cm. (0 pont szintje 292 m A. f.) A víztározó medencéből történik a vízkivétel. A víztározó medence vizének utánpótlása a finom hordalékfogó medencéből történik. A medencerendszer meglehetős meredek falú és szűk völgyben helyezkedik el. Ez a völgyszakasz ÉÉNy —DDK-i csapásirányú, tektonikusán preformált eróziós völgy. A tározó baloldalán levő Petikláza tető magassá2. ábra, A salgótarjáni víztározó vázlatos helyszínrajza ga 435 m A. f. A tavak déli oldalán húzódó hegyek is mind 400 m A. f-nél magasabbak. A felszíni forma gyengén csipkézett. A völgyoldalak hullámos felületek. A hegyeket erdők, cserjések, ligetek borítják. A tározó jobb oldalán közvetlenül a tavak partján, a vízszint felett 4—5 m-re a Salgótarján—Nádújfalu közötti makadám út húzódik. Ezzel párhuzamosan a domb oldalán keskenyvágányú iparvasút halad. kb. 10 m magasságban a vízszint felett. A tározó balodalán közvetlenül a hordalékfogó medence partján, a hegyek lábánál lakóházak állnak. A legalsó víztározó medencére a domboldal helyenként meredeken ereszkedik le. A vízgyűjtőterület, illetve a tározásra felhasznált völgyszakasz legidősebb földtani képződménye a felsőoligocén homokkő, helyenként homokos agyag. Miocén homokköves rétegek a tározótól Ny-ra települnek. A vízgyűjtőterületen pliocén bazalt és bazalt tufa elszórtan található. Több helyen a domboldalakat pleisztocén kavics és nyiroktakaró borítja. Sok helyen azonban ezek a pleisztocén rétegek hiányoznak és ott közvetlenül az ,,alapkőzet" található. A pleisztocén lösz és kavics- nagyobb mennyiségben főként a tározótér baloldalán levő hegyeken települ. A vízgyűjtőterület völgyeinek fenekét holocén pafakhordalék, iszapos sovány rétiagyag borítja homokosabb rétegekkel váltakozva. A 12,5 kirr-es vízgyűjtőterület a Zagyva forrásvidékére és felső szakaszára esik. A vízgyűjtőterület kőzetei becslés szerint átlagosan félig vízáteresztőnek mondhatók. A százalékos eloszlás becslés szerint a következő: vízzáró 20%, vízáteresztő 25%, közepesen vízáteresztő 55%. A tározó főtáplálója Zagyvaróna felől a Zagyva. A Salgótarjáni Erőmű feletti szakaszon természetes, kanyargó középszakaszjellegű mederben folyik. Kb. 3,0 m széles és 1,5 m mély. Az erőműnél a medre trapézalakú és bazalttal burkolt. Fenékszélessége itt kb. 2,0 m. Az erőmű több helyen elhasznált ipari vizet is bocsát a patakba. A felső tóba ezenkívül északkeleti irányból' esőzések alkalmával egy kisebb időszakos vízfolyás i s ömlik. A középső tóba az erőmű felől két zárt csatorna torkollik, ezek ritkán szállítanak vizet. A Zagyva hordalékjárását az jellemzi, hogy a forrás vidékén a hordalék kőgörgeteges a felső szakaszán pedig kavicsos. A tározónál, miután a tározó feletti részen a folyó esése kissé csökken, a hordalék jórészt homok és iszap. A homokkővonulatok mállási terméke az erdők lepusztulása óta mezőgazdasági művelés nyomán jelentékeny mennyiségben sodródik a völgyekbe, amelyeknek mélyebb részeit elég rohamosan feltölti. A vízgyűjtőterületen sok a fiatal erdő, amelyeket 1946-ban telepítettek. A Zagyva eredeténél idős, 60—80 cm átmérőjű törzsű fákból álló bükk és tölgyerdők vannak. Az erdőtelepítésnek köszönhető, hogy a vízfolyások hordalékszállítása az idők folyamán csökken, tehát a tározó feliszapolódásának mértéke is kisebbé vált. Jelenleg a vízgyűjtőterület 60%-a erdő, liget és 47
