Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - Dr. Mosonyi Emil: Új elgondolások vízerőink kihasználásában

Üj elgondolások vízerőink kihasználásában DR. MOSONYI EMIL, MTA lev. tagja Az ország vizerőkészletéről, a vizerőkészlet műszakilag és gazdaságosan kihasználható részéről már sok szó esett tudományos egyesületeinkben tartott előadásokban és folyóirataink hasábjain. Hasonlóképpen felsoroltuk megépült törpe- és kisteljesitményü vízerőműveinket, amelyeknek sorsát a közelmúltban megépült közepes teljesítményű Tiszalöki Vízerőmű zárja be. Ugyancsak többizben felvázoltuk azokat a lehetőségeket is, amelyek a ki nem használt vizerőkeszleteink hasznosítására vonatkoznak; bemutattuk azokat a dunai és tiszai vizlépcsőket,továbbá a kisebb folyókon építhető erőtelepeket, amelyek az energiagazdálkodás országos keretében gazdaságosan megvalósíthatók. Éppen ezért nem kívánatos a fenti kérdésekben felesleges ismétlesekbe bocsátkozni. Ennek ellenére mégis van mondanivalónk a hazai vizerőhasznositás problémáiról, éspedig olyan ujabban tisztázott körülmények és adatok ismertetése, amelyek gyökeresen más, az eddiginél sokkal kedvezőbb és figyelemreméltóan gazdaságosabb képet vetítenek elénk. Nem arról van szó azonban, hogy uj helyeket fedeztünk fel vízerőművek telepítése számára, mert hiszen a korábban közzétett tanulmányok már folyóink minden hasznosítható szakaszát bonckés alá vették és minden lehetőség lényegében már évekkel ezelőtt tisztázott volt. Az újdonság szemléletünkben az, hogy a vízerőművek üzemeltetésében nagyobb szerepet szánunk a csucsenergia termelésére. A tervezett vízerőművek gazdaságosságát azonban nemcsak ez fokozza, hanem az is, hogy a vízlépcső kialakításának gazdaságosabb műszaki megoldásait is megtaláltuk s a számos helyen jelentkező - s egyébként "csak kicsinynek tekinthető - megtakarítások összege minőségi változásba csapott át, rendkivül kedvező fajlagos beruházási költségeket eredmenyezve a korábbi számításokhoz képest. Ezek az eredmények elsősorban a Budapest feletti magyar-csehszlovák közösérdekü dunai vizerőmüvek beható tanulmányozása a Dunakanyarban létesíthető hidraulikus energiatározók vizsgálata nyomán derültek ki, de természetesen értelemszerűen alkalmazhatók lesznek a Budapest alatti dunai vízerőművekre, a Tiszacsatornázás további két lépcsőjére, s végül bizonyos mértékben kisebb erőmüvekre is. Éppen ezért a továbbiakban csakis a fentemiitett és behatóbban tanulmányozott két problémával foglalkozom. A magyar-csehszlovák közösérdekü Duna-szakas

z kihasználása közismerten két vizerőmüvel történhet a leggazdaságosabban;ezek:a nagymarosi Vízerőmű és a nagymarosi böge felső végétől majdnem Pozsonyig terjedő Duna-szakasznak üzemviz-csatornás hasznosítása. E két müvet a korábbiakban egymástól függetlenül, un. önálló vízerőműveknek tekintettük, amelyek természetesen az országos hálózat közvetítésével villamoskapcsolattfin lennének. A problémával foglalkozó magyar és csehszlovák tervezőirodák, kutatóintézetek és végül a többször folytatott szovjet konzultációk nyomán az erőmüvek tervét ugy alakítottuk át, hogy azok minél nagyobb mennyiségű csucsenergia termelésére legyenek alkalmasak. E tekintetben korábbi elgondolásokban a csucsenergia termelése csak kisebb mértékben szerepel. Viszont a legújabb tervváltozatok már olyan mértékű csucsenergiatermelést irányoznak elő, amely csak a két erőműnek hidraulikailag is szorosan kapcsolódó erőműrendszerré való átalakításával lehetséges. E szemlélet jegyében az üzemvizcsatornás erőmű nagyrészt /közel 5o ífc-ban/ csucsenergiát termel a napnak mintegy 3,5 óráján át /az eddigi előirányzat szerint két részletben/. Ehhez a csucsüzemhez napi tárolótérre van szükség, ami elég kedvezően kialakítható az üzemvizcsatorna kezdete előtt a hullámtéren. A tároló alsó végénél épül a Duna jelenlegi medrében a duzzasztómű, amely csak a kiépitési csucsvizhozamon felüli árhullámok lebocsátására szolgál. Ennek a helynek a környezetében indul ki a tárolóból az üzemvizcsatorna, amely a csucsvizhozam /az erőtelep kiépitési vízhozama/ szállítására szolgál. Az erőtelep a csatorna alsó szakaszába épül s a hasznos esést a Duna-meder kotrásával lehet fokozni. Nyilvánvaló, hogy a néhány óráig tartó hullámok a természetes Duna-mederbe nem bocsáthatók le a partok rongálódása, a hajózás veszélyeztetése nélkül. Éppen ezért az ilyen csucserőmüvek alatt un. kiegyenlítő tározót kell létesíteni, ahogy azt hasonló esetekben már külföldön sokhelyütt megoldották. A kiegyenlítő tározómü feladata egyfelől mély víztér biztosítása a felülről érkező csucshullámok felfogására és mérséklésére, másfelől a megszakításokkal érkező vizhozam egyenletes - vagy közel egyenletes - tovább bocsátása a tározomü alatti folyómederbe. Az ilyen tározóműbe egyidejűleg vizerőtelepet is építenek az egyenletesen, illetve az eredeti befolyásolatlan vízjárás szerint bebocsátott víztömegek /illetve egy részük/ hasznosítására. A kiegyenlítő tározómünek az erőmüve tehát alaperomü, legfeljebb mérsékelt csucsenergiatermeléssel, amit kismértékben változó duzzasztás! szinttel lehet elérni. A Nagymarosi Vízerőmű éppen ezt a célt, tehát a kiegyenlítő tározómü szerepét tudja betölteni az üzemvizcsatornás dunai vizerőmüvel kapcsolatban. Ilymódon tehát a két erőmű hidraulikailag is szorosan egybekapcsolódó erőműrendszert alkotj felső müvének csucsenergia termelése nem oldható meg az alsó vizlépcső létesítése nélkül. Tekintettel arra, hogy a tanulmányozás folyamatban van, feleslegesnek és korainak látjuk itt a tervvel kapcsolatos számadatok közlését, csupán arra kívánunk rámutatni, hogy az ilyen módon elgondolt vízerőműrendszer együttes csúcsteljesítménye mintegy 9oo MV» körül volna. A tanulmányok és vázlattervek készítése során számos olyan egyszerűsítést és megtakarítást találtunk a műtárgyakkal kapcsolatban, amelyek a korábban számított beruházási költségekhez képest lényeges megtakarítást adnak. Különösképpen kiemelhető, hogy a duzzasztással érintett területek védelmi létesítményei - az un. járulékos müvek - tervezése terén lehetett elérni a legszámottevőbb műszaki egyszerűsítéseket és a legnagyobb költségcsökkentéseket. 17