Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Joó Tibor: A nógrádi barnakőszén-medence déli részének néhány hidrológiai kérdése

A nógrádi barnakőszénmedence déli részének néhány hidrológiai kérdése fOÖ TIBOR, Nógrádi Szénbányászati Tröszt, Salgótarján A Nógrádi medence déli réazén elhelyezkedő barnakőazéntelepek feltárása a felszabadulás utáni években indult meg fokozottabb mértékben. A Kányás-akna területén az I.az. barnakőszéntelepre csekély vastagságú márga réteg közbeiktatásával 5-8 m durva homokos kavicsrétegek, majd 15-25 m vastag,iszapos finomhomok, homokkő betelepüléssel,

ill. finomhomok rétegek települnek. E rétegsor kifejlődése változékony, vastagsága elérheti a 60-65 m-t is. Viztárolás és vizleadás szempontjából azonban egyöntetűen vizadó rétegnek tekinthető. Még a Kányási-akna mélyitése előtt végeztek megfigyeléseket néhány fúrásnál. A Bikkvölgy 4.sz. fúrásnál a chlamysos homokkőből 13 l/p, a Mátraverebóly 6.sz. fúrásnál ugyanebből a rétegből 90 l/p, a Mátraverebély 10. sz. fúrásnál pedig 2 l/p kifolyó vizet mértek a felszín felett 1-2 m-el. Mindezek a megfigyelések már a bánya megnyitása előtt arra kezdtek figyelmeztetni, hogy komoly vizveszéllyel kell számolni, annál is inkább, mert ezekrn a fentebb emiitett megfigyeléseken kivül több viztároló rétegre is voltak adatok. A Kányási bányaüzemnek eddig a legtöbb gondot a fedő viztároló chlamyaos homokkőből kapott vízbetörések okozták.1957 vegéig 27 vizbeáramlást kaptak a fedőből. Ezeknek jellemzője, hogy a vízbetörés gyorsan, nem egyszer órák alatt éri el a maximumot és rövid idő elmúlásával hozama erősen csökken, 2-3 nap alatt 1/3-ával, 3-4 nap múlva a felére és ettől kezdve fokozatosan tovább csökkenve elenyészik,majd néhány hónaj) mu.lva teljesen megszűnik. A vízbetöréssel együtt rendszerint erős metán és homok beáramlás is jár. A beáramló viz mennyisége 20 l/p és 20 m3/p között változhat, mint azt a legutóbbi 1958 decemberi vízbetörésnél tapasztaltuk. Tapasztalataink alápján a vízbetörések ott történtek, ahol a chlamyaos homokkő aránylag a legvékonyabb /5-10 m/, de ugyanakkor közvetlenül mellette jelentősebb, nagyobb vastagságú /20-25 m/ homokkő rétegek helyezkednek el. A Kányás-akna chlamysoe homokkő rétegvastagsági térképén /l. ábr

a/, a szintvonalak elhelyezkedése alapján láthatjuk, hogy nagyobb vastagságú dombvonulatók es köztük elhúzódó kisebb vastagságú alacsonyabb szintű völgyek vannak. Miután a homok, homokkő réteg vizzel teljesen telitett a hidrosztatikai nyomás az alacsonyabb szinten elhelyezkedő vékonyabb homok, homokkő rétegben érvényesül a legjobban. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a rétegeknek természetes dőlésük van déli irányban,akkor a hidrosztatikai nyomás még fokozottabb mértékben jelentkezik.Természetesen a hidrosztatikai nyomás következtében beálló vízbetörés ott érvényesül legjobban,ahol a lazitótt öv j/"kisvető"/ egybeesik a fentebb emiitett vékonyabb éa alacsonyabb szinten lévő homok, homokkő rétegek területével. A vízbetörések mind a fentebb emiitett kritikus helyen történtek. A fenti megfigyeléseket az egész bányamezőre még korai lenne általánosítani, de mindenesetre kiindulási•alapul szolgálhat a további munkákhoz, illetőleg a fedő vízbetörések elleni védekezésekhez. Az I.barnakőszéntelep fekű homokja 2-6 m vastagságú, néhol gyengén iszapos kifejlődésüi Ebből a rétegből a feltárások alkalmával a Bikkvölgy l.sz.fúrásnál 12 l/p, a Bikkvölgy 4.sz. fúrásnál 63 l/p, vizkifolyást észleltek. A bánya adatai egy 1000 1/p-es, egy 200-300 1/p-es és egy 100 1/p-es vízbetörést tartanak nyilván. A vízbetörések lefolyása hasonló a fedő vizéhez, de ez éppen a vékony rétegek miatt kevésbbé jelentős. Sokkal jelentősebb, a II.barnakőszéntelep alatti homokrétegben tárolt viz. A réteg vastagsága 5-11 m körül változí-k, s azonkívül gáznyomás alatt van, tehát feszített viz, ahol a gáz nyomása meghaladhatja a 30 légkör nyomáét is. Ezt a bányából kát fúrással tárták fel. Az egyik fúrást 1954-ben mélyitették, akkor 210 l/p kifolyó vizet kaptak. Ez a mennyiség 1956 augusztus hónapj-'

ig 87 1/p-re, mafd 1957 végéig 65 1/^-re csökkent, de azóta is állandóan üzemel.A II. fur? yukat 1956-ban melyitették le, s ez állandóan 40 l/p kifolyó vizet ad.1958ban ujabb.lecsapoló fúrásokat mélyítettünk erre a rétegre, melynek adatai a következők: 1/ A Keleti fővonal légvágatában a II. barnakőszéntelep alatti homokba lemélyitett fúrás teljesen száraz volt. 2/ A Keleti ereszke 2-es balosztóján 400-500 l/p kifolyó vizet kaptunk, kb 1012 atmoszféra nyomással. 3/ A Nyugati fővonal párhuzamos légvágatával a II. barnakőszéntelep alatti homokrétegből szintén nem kaptunk vizet. Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a II. barnakőszéntelep alatti feszitett viz csak helyi jellegű és nem általánosítható az egész üzem területére. Mind a fedő, mind a fekü vizek elemzési adataiból megállapítható, hogy azonos ticusuak. Nagyon lágyak, lis kalcium és nagy nátrium /618-720 mg/l/ tartalmúak. A klorid/192-280 mg/l/ a hidrogénkarbonát pedig /1196-1468 mg/l/. Hőmérsékletük is közel azonos, 24-26 C . Ez az állandó kémiai jelleg arra enged következtetni, hogy sem a chlamysos homokkő, aem a barnakőszéntelepes csoport más viztároló rétegei vizutánpótlást nem kaphatnak. A nevezett rétegek a környéken sehol sem bújnak ki á felszínre, tehát rétegfejeken történő vizutánpótlásrol nem lehet szó. Mind a fekü réteg, mind pedig a fedő réteg vízzáró, sőt a fedő slir vastagsága eléri a 300 m-t. A helvét! slirben a vető sikok szinte eltűnnek s igy vizvezetés azempontjából ezek sem jöhetnek azámitásba. Oldalirányú vizutánpótlás azempontjaból vizsgálva a viztároló rétegeket, ugyancsak megállapítható, hogy innen sincs utánpótlásra lehetőség, mert a vetők és különösen a szénmezőket határoló nagy elvetés! magasságú vetők ugyancsak vízzáró réteggkkel veszik közre a kisebb tektonikai egységeket. Azt, hogy elzárt területekről van szó, alátámasztja a könnyen illó gázok jelenleée, mely megszökne, ha a felszín felé utat találna magának. A fentebbi megokoláó alapján a chlamysos homok, homokkő vizét ós általában a barnakoözéntelepes csoport homok, homokkő rétegek vizét utánpótlás nélküli tárolt víznek tekintjük, ami a megcsapolás után sem töltődik fel. Ezt bizonyltja a bányaművelés is ahol a régi vízbetörések helyei ma már szárazak, vagy esetleg egészen elenyésző vlzcsepegée tapasztalható. 37