Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - Törőcsik Gyula: A soroksári Duna-ág vízgazdálkodási jelentősége

A soroksári Duna-ág vízgazdálkodási jelentősége TÖRŐCSIK GYULA, Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság A rendezett Dunaágnak ipari, mezőgazdasági és kommunális szempontból egyaránt komoly jelentősége van. A már elvegzett, folyamatban levo es közeljövőben végrehajtásra kerülő munkálatokról kivánok vázlatos ismertetést adni. A Dunaág rendezési munkái során a vízgazdálkodás majdnem minden - mind aktiv, mind passzív -^ágazata szerepet játszik és igy jól láthatók a vlzgazdálkodó mérnök munkája sorén jelentkező népgazdásági eredmények. Az 1838. évi márciusi katasztrofális jeges árviz idején a Duna a mai déli összekötő vasúti hid helyén két ágra - a budafoki és a soroksári ágra - szakadt. A két ág egyike sem volt főágnak nevezhető az elfajult meder miatt, a kis vízállásnál bekövetkezett jégzajláskor torlasz és katasztrófát előidéző árviz keletkezett. Az árviz után különféle szabályozási terveket készítettek, de az 1848-49-es szabadságharc, majd az elnyomatás időszaka a kivitelt megakadályozta. Csak 1873-ban indultak be a kiviteli munkák, melynek eredményeként a budafoki ágat képezték ki főágnak. A soroksári ágat elzárták a mai Gubacsi hid helyén épült Gubacsi gáttal és ebbe mintegy 100 m3/sec vizbeeresztéare alkalmas zsilipet épitettek a soroksári ág vizének frissítése céljából. Árvédelmi és hajózási szempontból a kedvező hatás ugyan mutatkozott, de a soroksári ág felső 17 km-es szakasza eliszapolódott - az elégtelen vizbeeresztés miatt - közegészségügyi szempontból rendkívül káros helyzet állt elő és az ág nem volt hajózható A tarthatatlan helyzet megszüntetése végett 1904-ben elhatározták a Soroksári Dunaág rendezését. Az elgondolás az volt, hogy az ágat a felső és alsó torkolatnál hajózsilippel és vizerőmüvel kombinált duzzasztóművel zárják le és a medret a felső 17 km-es szukaszon is kotrással hajózhatóvá teszik. Fenti elgondolás végrehajtása számos előnyt jelent. Az állandó vízszint - max. 30 cmes ingadozás van az ágban - kedvező hajózási, közegészségügyi szempontból. A felső és aleó torkolatoknál előálló vizlépcső energiatermelést tesz lehetővé. A főművek kiépitését 1910-ben a felső torkolati müvekkel kezdték meg, de a munkák az első világháború, majd ezt követő gazdasági válság miatt lassú ütemben folyhattak és csak 1929-ben fejeződik be az alsó torkolati müvek épitése. Elmaradt még ekkor ia a Kvassay erőmű épitése, - csak az alaplemez készült el. A csepelszigeti /ennek is Makád-Ráckeve közötti Dunaág menti/ és a Kiskunlacháza-dunaegyházi árvédelmi vonalak más Armentesitő Társulatokhoz tartoztak és még a tassi alsó torkolati müvek létesítése után is külön-külön védték a Dunaág melletti településeket az alulról bejátszó Nagy-dunai árvizek ellen. Az 1941. évi jeges árviz levonulása után merült fel a gondolat, hogy a csepelszigeti védvonal déli fordulópontjától a tasai zsilipen keresztül a dunabalparti védvonalba - kereken 4 km hosszban - bekötőtöltést építenek és igy az addig bevédetlfen hullámtéri területek és szigetek is mentesülnek az árvizektől. A töltésépítés 1942-1950. közötti időben folyt - a második világháború miatt hosszú kényszerpihenővel - a tassi védmü 1953-ban készült el és 1954. évi legmagasabb jégnélküli árvízkor az uj védvonal megakadályozta a hullámtér elöntését. Az 1956. evi jeges árvízkor átszakadt védmüvek helyreállítása és 1.4 m-es magassági biztonságra kiépítése korszerű elvek alapján az elmúlt évben fejeződött be. Ugyancsak megerősítésre került az elmúlt évben a makádi bekötőtöltés és igy a Dunaág mentán kereken 40 km visszatöltésezés un. alvótöltéssé vált. A Dunaföldvár feletti Apostag-dunaegyházai kanyar szabályozása 1960-ban indult be és az 5 éves terv során befejeződik, - a munka hatására várható, hogy az 1956. évihez hasonló jégtorlódás és további árvlzszintemelkedés nem következik be. A Dunaág duzzasztott vizszine természetesen maga után vonta a belvízrendezést is. A Dunaág környékére kiható talajvizszint-emelkedést négy /Ráckeve, Szigetbecse, Makád, Dömsöd/ szivattyúteleppel ellátott - összesen 100 km hosszú szivárgó csatornahálózattal akadályozták meg. Az uj létesítmények azonban nemcsak mentesítési, hanem hasznosítási szempontból Is jelentősek, mert a mezőgazdaság igénye szerint a legkedvezőbb szinten tudjuk a talajvízszintet tartani és ennek hatása a terméseredményekben szépen mutatkozik. A Dunavölgyi belvízrendszerben az 1940-42. években nagy belvizkárok keletkeztek - a főcsatorna elégtelen kiépitése miatt. Ezt követően 1948-51. években megépített zsilipek és a kettős működésű Duna-Tisza és dömsödi árapasztó csatorna segítségével ma már kereken 13 m3/ sec-al és az 1960-ban épült sári terelőzsilip utján további 4.5 m3/sec-al tudjuk tehermentesíteni a Duna-völgyi főcsatorna Bács-megyei szakaszát. A befogadó a Soroksári Dunaág, melynek tehát belvizmentesitési jelentősége is van. A tassi vízerőművet 30 m3/sec vízmennyiségre építették ki, évi átlagos energiatermelés 4 millió kWó volt. Az 1956. évi jeges árvízkor bekövetkezett töltésszakadás következtében megsemmisült a tassi erőmű és leeresztőzsilip, mely utóbbinak újjáépítése az 5 éves tervben történik meg. A Kvassay zsilip erőmüvét 1956-ban kezdték építeni, a korszerű elvek szerint tervezett telep 50 m3/sec-ra épült ki és az energiatermelés rövidesen megindul. A telep termelése évi 5-6 millió kWó lesz. Nagy jelentőségű a Kvassay telep abból a szempontból, hogy őszi alacsony Nagy-dunai vízállások esetén - melyre az utóbbi években 1947, 1953 és 1959 során volt példa - kereken 10 m3/sec vízmennyiség soroksári ágba emelését teszi lehetővé, erre közegészségügyi és halgazdasági szempontból van nagy szükség. A Dunaagban a távlati tervek megvalósítása után a vízforgalom az 1930-as évek 40 m3/ sec-al szemben öntözési idényben mintegy 90-110 m3/sec lesz. Ezen megnövekedett vízforgalom mellett is oly minimális sebesség alakul ki, hogy a hajózásnak érdemes hegymenetben a 60 km hosszú ágba közlekedni, különösen akkor, ha a szallitmány végcélja a budapesti Ferencvárosi kikötő. 46