Hidrológiai tájékoztató, 1961

2. szám, augusztus - Dr. Berczik Árpád: Nemzetközi összefogás a Duna biológiai kutatására

Nemzetközi összefogás a Duna biológiai kutatására DR. BERCZIK ÁRPÁD, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Állatrendszertani Intézet A folyók biológiai kutatása - szemben egyéb édesvizekkel - világszerte eléggé elmaradott, ennek oka elsősorban a kutatómunka módszertani és szervezési nehezségeiben rejlik. Európában is csak két olyan folyó van, a Rajna és a Volga, melynek biológiai kutatása kielégitő. A Duna kutatása terén az utóbbi három évtized korántsem volt teljesen meddő, az egyes országok kutatói azonban jórészt egymástól függetlenül és gyakran csak egy oxaonyos konkrét részprobléma megoldása érdekében végezték munkajukat. Az Alsó-Duna országaiban: Jugoszláviában, Bulgáriában és főképpen Romániaban, az ott igen nagy jelentőségű halászati tárgyú kutatások voltak túlsúlyban. Hazánkban jó néhány igen jelentős halászati munka mellett, botanikai, zoológiai, majd bakteriológiai és szaprobiológiai kutatásokról is t'öbb dolgozat számol be. Az utóbb megjelent tanulmányok már nagyobbrészt korszerű szemlélettel foglalják össze eredményeiket. A felsődunai országokban - minthogy az ottani halászat jelentektelen - méginkább csak alkalomszerűen kiragadott, elméleti jellegű részkutatásokat végeztek. A limnológiai kutatási szemlélet gyorsiramu fejlődése a folyók kutatásában is mindjobban a megismert jelenségek kapcsolatainak és a történések összefüggéseinek oknyomozó magyarázatát kivánta meg. Ez a szemlélet szükségképpen azt is jelenti, hogy a vizben, mint élettér részletben, az élettelen környezetet a maga fizikai, kémiai, stb. tényezőivel az azt benépesítő élővilággal egységben és kölcsönhatásaik tükrében kell vizsgálni. A térben és időben egyaránt állandóan változó,ezerarcú Dunát korszerűen kutatni óhajtó hidrobiológusnak tehát nem könnyű a munkája. Örömmel állapithatjuk meg,hogy hazánkban már a felszabadulás előtt is történtek jelentős lépések a szervezett és rendszeres biológiai kutatás megindítására.Annál sajnálatosabb, hogy e szárnypróbálgatásokat egyszer a gazdasági nehézségek, utóbb pedig - az éppen megszületett bajai Dunakutató Állomás esetében - a második világháború sodorta eL 1956-ban azután, osztrák kezdeményezésre, a bécsi "Bundesanstalt für Wasserbiologie und Abwasserforschung" vezetője, Prof.Dr.Dipl.

Ing. Reinhard Liepol

t lelkes szervező munkájának eredményeként letrejött a nyolc dunamenti allam részvételével megalakított nemzetközi munkaközösség /"Internationale Arbeitsgemeinschaft für die Limnologische Erforschung der Donau"/, mely az egész Duna rendszeres és módszeres biológiai kutatásét tűzte ki céljául. Kormányzatunk rövid idő alatt lehetővé tette bekapcsolódásunkat e munkába. 1957-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közös elhatározással létrehozta a Magyar Dunakutató Állomás

t, amely az Egyetemi Állatrendszertani Intézet keretében működik. A Dunakutatö Állomás az Egyetem alsógödi Biológiai Állomásának területén, a Tudományos Akadémia beruházásával önálló laboratóriumi épületet is kapott. Az Állomás saját kebelén belül ez idő szerint zoológiai, halászati, kémiai és fizikai kutatásokkal foglalkozik, de bekapcsolni igyekszik külső munkatársként minden olyan szakembert, illetve intézményt is, amely munkaterületénél fogva teljesebbé teheti a Duna biológiai kutatását. Kezdettől fogva közreműködik anyagok gyűjtésében, illetve feldolgozásában több botanikus és zoológus szakember, valamint a MÁV Egészségügyi Kutató Laboratóriuma, amely az Állomás tervszerű munkájához kapcsolódva sokszáz bakteriológiai minta feldolgozásával a Duna biológiai kutatásának hazai frontját jelentős mértékben szélesiti. Ugyancsak kezdettől fogva szoros a kapcsolat a Dunakutató Állomás és a VITUKI között, különösen az utóbbinak III. Vízminőségi Osztályával, mely már a korábbi években is sok dunai kémiai /és részben biológiai/ vizsgálatot végzett. Szinte felbecsülhetetlen értékű kincs a biológiai kutatások számara a Duna hazai kiváló műszaki, földrajzi, stb. szakirodalma és a különfele vizügyi szervek, hatóságok, halász-szövetkezetek, valamint ezek szakembereinek támogatása. Az egyes dunamenti országok kutatásainak lehető összehangolásáról a nemzetközi munkaközösség évenként ősszel megtartott konferenciáin történik gondoskodás. Az országonkénti évi jelentések, kutatási beszámolók alapján kitűzi a konferencia az elkövetkező_feladatokat és a lehetőségekhez képest a kutatási módszereket is egybehangolja.A munkaközösség bécsi központja nyilvántartja és gyűjti a kutatási eredményekről szóló dolgozatokat, sőt részben publikációs lehetőséget is biztosit. Jelentős mértékben növekedett a munkaközösség tudományos súlya azzal, hogy a nagymultu Nemzetközi Limnológiai Társasá

g /S.I.L./ "Arbeitsgemeinschaft Donauforschung der S.I.L." néven 1959-ben szervezetébe fogadta.Á munkaközösség élén elnök áll, kinek személyét minden konferencián egy é,vre más-más dunamenti országból választják. Ez idő szerint e tisztséget a Magyar Dunakutató Állomás vezetője, Dr.Dudich Endr

e akadémikus, egyetemi tanár tölti be. Az ez évi, 6. konferenciát a munkaközösség Budapesten tartja meg, szeptember 2-től 4-ig. Ezt egy igen tanulságosnak Ígérkező Linz-donaueschingeni dunai tanulmányút követi, amely tulajdonképpen az 1959. évi Linz-bécsi és az 196o. évi Bécs-feketetengeri ut kiegészítése. Noha a munkaközösség távoli tervé egy monografikus mű összeállítása, bizvast állithatjuk, hogy a Duna - vagy bármely más folyó - biológiai kutatását nem lehet "befejezni". Azoknak a nagyszabású terveknek megvalósítása, /vizlépcsők, csatornák stb./, melyek a következő évtizedek feladatai,igen nagy változásokat jelentenek majd az élővilág számára is. E változások figyelemmel kisérése és megítélése viszont tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt igen nagy jelentőségű marad, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. 45