Hidrológiai tájékoztató, 1961
2. szám, augusztus - Dr. Kessler Hubert: Megkezdték Tirana vízellátásának fejlesztését a magyar kutatások alapján
Megkezdték Tirana vízellátásának fejlesztését a magyar kutatások alapján DR. KESSLER HUBERT, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az Albán Népköztársaság kormánya meghívására 1958-ban kutatóexpediciót küldött Albániába azzal a feladattal, hogy Tirana vízellátásának javítására tegyen javaslatot. A kutatásba társadalmi munkával bekapcsolódott a Magyar Hidrológiai Társaság akkori Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottsága is. Az albán szakkörök által megadott kivánalmak nehéz helyzet elé állították a magyar kutatókat, mert nemcsak aránylag nagy /15oo lit/sec/ ivóvizminőségü vízmennyiséget kivántak, hanem a viz hőfokával és vegyi összetételével kapcsolatban is - az ottani viszonyokhoz képest - nehezen teljesíthető feltételeket szabtak. Az ottani meleg éghajlat miatt maximalisan lo C -ban szabták meg a viz hőfokát és bizonyos ipari hasznosítással kapcsolatban kivánatos volt, hogy a viz kemenysége ne haladja meg a 7-8 német keménységi fokot. Utóbbi kívánság azért látszott nehezen teljesíthetőnek, mert a magyar expedició feladata elsősorban a karsztviznyerési lehetőségek vizsgálata volt. Artézi vizkutatással ugyanakkor szovjet meghivott szakértők foglalkoztak. A rendelkezésre álló rendkivül rövid idő /I hónap/ valamint az alapadatok szinte teljes hiánya miatt "kiküszöböléses" módszerrel fogtunk hozzá a vizsgálatokhoz. A kb. 25 km-es körzeten belül végzett számos' hőmérsékletmérés alapján készitett diagramból megállapíthattuk, hogy lo C -nál hidegebb viz Albániában csakis 7oo m tengerszint feletti magasság felett remélhető, tehát az ennél alacsonyabb területeket kikapcsoltuk vizsgálatainkból. Meglepetést okoztak a hosszadalmas vegyvizsgálatok helyett bevezetett gyors és egyszerű elektromos ellenállásmérések. Kitűnt, hogy az ionkoncentráció, illetve a vezetőképesség a fakadási magassággal majdnem lineárisan csökken.Ennek magyarázatát abban láttuk^ hogy a vízgyűjtőterület magasságával csökken a vegetáció, a humusztakaró és ezzel a mészkőbe jutó csapadékvíz oldóképességet biztosító széndioxidfelvétel lehetősége. Hozzájárul a magasan fakadó karsztvizek viszonylagos lágyságához a magasabb területek fejlettebb karsztosodása is, ami csökkenti a beszivárgó ós a forrásJáratokban közlekedő viz mészfelvételét. A Vb. 7 német keménységi foknak megfelelő elektromos ellenállású, vagy ennél lágyabb viz a vizsgált területen csak kb. 85o m tengerszint feletti magasságban, vagy ennél magasabban található. Ezzel ujabb területek estek ki a részletes vizsgálatok köréből. Végül meg kellett határozni azt a minimális vízgyűjtőterületet, amely a megkivánt vízmennyiséget tartósan biztosithatja. Az ottani csapadékviszonyok és hazai tapasztalatok alapján ezt a területet kb. 5o négyzetkilométerben határoztuk meg és igy végül a kínálkozó lehetőségek közül a Tiranától keletre kb. 2o km-re emelkedő,átlagosan 17oo m magas Mall me Gropa /Tölcséres hegység/ mészkőfennsikja mellett döntöttünk. A fennsík jól karsztosodott felsőtriászkori mészkőből épül fel, ennek feküje vizzáró közép- és alsótriászkori palásmészkő és agyagpala. E vizzáró képződmények a fennsik oldalain kb. 9oo-lloo m magasságban bukkannak ki, s itt jut a félszinre a fennsík számtalan töbrén es víznyelőjén beszivárgó csapadékvíz. A karsztforrások fakadási magasságával forditva arányos a bőségük és - hazai tapasztalatok alapján feltehetően - a megbízhatóságuk.A legalacsonyabban fakadó forráscsoport kb.9oo m magasságban a Shenmrj á nevü településnél ered több helyen a lejtőtörmelékben. 42
