Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Otz Lóránd: Dunaújváros vízellátásának néhány közgazdasági kérdése

A vizlövettyüt olyan gzögben állítottuk be a folyási irányra és a víztükörre, hogy a Jégtáblákat kb 6-8 m-re távol tartja a rácsoktól. Ezen a távolságon a Jőgtörmelék is fel tud jönni a viztükörre és a lövettyü hatására a víztükrön tovább kényszerül úszni. A tél folyaman nagyon jó eredménnyel alkalmaztuk ezt a megoldást. Megjegyezzük, hogy lövettyüként a főnyomócsövek es a turbinacső 0 300 mm-ee üritővezetékét használtuk fel. A berendezés tökéletesebbé tételére lehetőség van. Kimondottan kásásodás okozta kérdésünk ezideig nem volt. A lösztalaj viselkedésével kapcsolatban összefüggő értékeléssel nem rendelkezünk, igy csupán egy-két eszrevétel közreadása áll módunkban: 1./ A dunai üzemi szivattyútelep csővezetékeinek állandó majdnem egyenletes csúszásából - melyet a szivárgó sem állított meg - azt a következtetést lehet levonni, hogy még terepmunka mellett sem szabad mozgásban lévő lösztalajra létesítményt telepíteni, különösen ha arra más hely is rendelkezésre áll. 2./ Lösztalajra történő telepítéskor az alépítmények szigetelése szükségességének eldöntésekor gondolni kell arra, hogy lösztalajban a talajviz több métert is emelkedik más talajoktól eltérően, azonos cső és csatornaállapotot feltetelezve. 3./ Lösztalajba fektetett öntöttvas csövek meghibásodása és kijavítása után a talajroskadás következtében a környéken toklazulás szokott bekövetkezni. 4./ A szivárgók idő előtt üzemképtelenné válnak, mivel a finom lösz szemcsék eltömik. Szeretnénk egy-két vita témát is felvetni: 1./ Megfontolandó, hogy egy gyártelep vízellátását szolgáló telep teljesítőképességét érdemes-e több telepre osztani és lehet-e kellő érveket felhozni a megosztás mellett. 2./ Nem lenne-e érdemes a csővezetékek méretezésénél a kialakult áramlási sebességek felülvizsgálata és alacsonyabb értékek alkalmazása, mivel igy a bekövetkező bővítések miatt az átépitesek egy része elkerülhető lenne. Emellett kötelezővé kellené tenni, hogy a tervekhez minden esetben csatoljanak egy c = f /v/ és4

p = f /v/ diagramot. Ennek segítségével az üzem állandóan láthatná, hogy milyen tartaléka van a csővezetekben és ez rendkivül hasznos lenne. 3./ Központi szervnek kellene foglalkozni a csatornák /különösen nem mászható/ ellenőrzésével, tisztításának és javításának gépesítésével. Ez a terület már most is létszám kérdéssel küzd, egészségre ártalmas és a fenti munkálatok jelenlegi módszerekkel történő végzése gazdaságtalan. Dunaujváros vízellátásának néhány közgazdasági kérdése OTZ LORÁND, Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Igazgatósága A vízellátási beruházások rendeltetése a lakosság ivó- és háztartási vizigényének^a városgazdaság, az ipar, a mezőgazdasági és közlekedési üzemek vízszükségletének kielégiteséhez szükséges állóalapok létrehozása. Ide tartoznak a víznyerés-, víztisztítás, a tárolás-, az elosztás és a továbbítás létesítményei,továbbá ezek működését biztositó egyéb állóalapok is, mint pl. a vizmü áramellátási, javítási, igazgatási, stb létesítményei. A vizellátási beruházásokkal kapcsolatos gazdasági követelményeket a mennyiségi igényeken kivül a viz műszaki sajátosságai határozzák meg. A vízellátás gazdaságosságának vizsgálatakor csak az adott esetben felmerülő víztermelési költségeket tudják figyelembevenni, nem pedig az ezzel kapcsolatos teljes népgazdasági terhet, /pl. a mohácsi vízkivételnél a Duna szabályozásának, kotrásának költségeit/. A vízellátás beruházási és üzemeltetési költségeihez hozzá kell számitani azokat a ráfordításokat amelyek a rendelkezésre álló viz minőségét alkalmassá teszik az adott igények hiánytalan kielégítésére. A viztisztitás költségei az alapberuházás költségeihez hozzáadandók. A vizellátási beruházások eredményességét a mennyiségi és minőségi követelmények kielégítése és az ehhez szükséges beruházási, üzemeltetési, ráfordítások nagysága határozza meg. Valamely település, létesítmény vízellátásánál figyelembevehető vizek mennyiségi és minőségi sajátosságai, kitermelésük lehetőségei, üzemi lehetőségeik is különbözőek. Szobajöhető vízbeszerzési helyek a fogyasztóktól különböző távolságra fekszenek. Emiatt más és más beruházási és üzemeltetési ráfordításokkal kell számolni ugyanolyan rendeltetésű követelmények esetében is. /Pl. az ivóviz előáll

itásának önköltsége 1960-ban Győrben 0,99, Komlón 3,20, Pécsett 2,03, Debrecenben 1,86 Ft/m3/. Fentiekből következik, hogy a vizellátási beruházásoknál nem lehet országos normát megállapítani arra, hogy meghatározott vízigények kielégítése milyen beruházási és üzemeltetési költségek mellett tekinthető gazdaságosnak. Csak az adott vizellátási követelmények és az adott környezet hidrológiai és földtani viszonyainak ismeretében megtervezett műszaki megoldások közül lehet kiválasztani a leggazdaságosabbnak tekinthető változatot. 13