Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Bakonyi Iván: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Dunaújváros–Mohács–pécsi tanulmányútjáról

lyenek megvalósítása vizrajzi adatok nélkül történne? Nyugodtan állitható, hogy vizrajzi adatok nélkül ilyen munkák helyesen nem valósithatók meg, vagy ha ilyen feladatokra valaki a megfelelő alapadatok nélkül vállalkozna, feltétlenül kudarc érné, illetőleg olyan felesleges költségtöbblet okozója lenne, ami legtöbb esetben már a müvek gazdaságosságát veszélyeztetné, A Vizrajzi Szolgálat népgazdasági jelentősébe

, illetőleg a népgazdaság és a vizrajz szoros kapcsolata azonban más moCon is bizonyítható, nevezetesen a Szolgálat fejlődésének Utemével. Ha a vizrajz fejlődését a vizmércehálózat, talajvízészlelő kutak, az évenkinti vizhozammérések stb száma szempontjából a második világháború előtti időig vizsgáljuk - kisebbnagyobb ingadozásoktól eltekintve, a kezdeti feltörő és kiemelkedő eredmények szintje alig változott és lényegében megállapodott. Ennek oka nemcsak az első világháború és az ország szűkös anyagi helyzete volt, hanem hazánk gazdasági elmaradottságából is következett. Hiába állt tehát egy minden feladat megoldására alkalmas, tettekre kész Vizrajzi Szolgálat az ország rendelkezésére, ha hiányzott olyan gazdasági fellendülés, amely a vízrajzzal szemben magasabb igényeket támasztott volna. Hogy ez mennyire igy van és hogy mennyire érzékeny a vízrajz az ország gazdasági fellendülésére, arra ékes példa Szolgálatunk fejlődése a felszabadulást követő időszakban. 1945 után, az ország gazdasági szerkezetének forradalmi átalakulása már a 3 éves tervben, de különösen az első 5 éves terv keretében eddig elképzelhetetlen távlatot nyitott a hidrológiai kutatásnak és ezzel kapcsolatban a Vizrajzi Szolgálat kibontakozásának. Ha a Szolgálat mai mintegy 90 fő körüli létszámát összehasonlítjuk a Vizrajzi Intézet 1935-39 közötti 29 főnyi létszámával ós figyelembe vesszük a vizrajzi észlelőállomások, valamint az évenkinti vizhozammérések számának ugrásszerű növekedését, joggal állithatjuk,hogy a magyar vizrajzi munka fejlődésének olyan uj szakába lépett, amelyre fennállása óta nem volt példa. Népgazdaságunk fejlődése azonban nem állt meg. Uj, minden eddigi eredményt túlszárnyaló további fejlődést jelentenek népgazdaságunk távlati tervei és ezek a tervek már a Vizrajz második 5 éves tervében is hűen tükröződnek. A Vizrajzi Szolgálat működéséhez fűződő elsőrendű népgazdasági érdekeket átérezve, komoly felelősségérzettol áthatva ünnepel a magyar Vizrajzi Szolgálat és töretlen lendülettel, nagy tervekkel lépi át fennállása 75. évének küszöbét. Ezekkel a gondolatokkal kívántaim röviden megemlékezni 75 éves intézményünk évfordulójáról és biztos vagyok, hogy szocialista hazánk további fellendítéséhez - a Szolgálat európaszerte kivívott Jó hírnevéhez és színvonalához méltóan - helytállással és áldozatos munkával a jövőben még fokozottabban fogunk hozzájárulni. Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Dunaujváros-Mohács-Pécs-i tanulmányútjáról BA.KONYI IVÁN, Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Igazgatósága A Magyar Hidrológiai Társaság feladatai között szerepel a hazai tanulmányutak szervezése. Ezeknek a tanulmányutaknak elsősorban az a célja, hogy a Társaság tagjai megismerjék a már üzemeltetett, vagy épülő félben lévő vizi létesítményeket. Megismerjék a tervezés és kivitelezés kérdéseit, üzem közben lássák a létesitményt, hogy a levont következtetéseket, tapasztalatokat munkájuk során felhasználhassák. Legutoljára 1961. augusztus 30-31-én rendeztünk tanulmányutat, amelynek keretében Dunaújváro

s és Pécs ivó- és ipari vízellátásá

t és a mohácsi vízkivételi müve

t tekintettük meg. r"tanulmányut első állomása Dunaujváros volt. Mint az első szocialista város és a területén létesített Dunai Vasmű joggal keltették fel minden műszaki érdeklődését. Itt Dunaújváros ipari- és ivóvízellátásával kapcsolatos tapasztalatokat, valamint a lösztalajon való épitkezést tanulmányoztuk. Megtekintettük az I. sz. szivattyútelepet, az ipari nyomócső egy részét és a hozzátartozó műtárgyakat, a 12.000 m3-es víztároló medencét és a Ill.sz.szivatytyutelepet. A látottakat és a tapasztalatokat a Dunai Vasmű kultúrtermében rövid megbeszélésen öszszefoglaltuk és az alábbi észrevételeket tettük: Az ivóvízellátással kapcsolatban elmondottak alapján megállapítottuk, hogy egy szocialista város fejlődése még a város épités kezdetén sem hasonlítható össze a kapitalista városok fejlődésével, ezért azok az adatok, amelyek régebbi városaink építésénél levont következtetésekből adódnak, szocialista város tervezéséhez nem használhatók fel. Itt különösen kirívó volt az egy főre eső vízszükséglet nagyságának a tényszáma

, amely a tervezett 150 1/ fö/nap helyett Dunaújvárosban jelenleg már 220 1/fö/napra emelkedett. Az ipari vizmünél tanulságos volt a dobszürők szltaszövetének korrózióvédelmér

e vonatkozó megoldás és a kásajég ellen tett intézkedések. A lösztalajon való építkezés kérdés

e nagyobb móretekben először Dunaujváros építkezésekor merült fel.Ezzel kapcsolatban a biztonság érdekében főleg a mélyépítési műtárgyak jelentős többletköltséggel kerültek kivitelezésre. Az építkezések alatt a kutatók, a tervezők és a kivitelezők együttesen jelentős költséget felemésztő kísérleteket folytattak a leggazdaságosabb megoldás megteremtésére. Az építkezések nagyobb részének befejezése után azonban a lösztalajon való építkezés kérdése szinte feledésbe merült, miután a megkezdett kísérletek folytatása sem a Dunai Vasmű, sem a Városi Tanács feladatai között nem szerepelt. Véleményünk szerint ezt a kérdést újra napirendre kell tűzni, hogy az eddig végzett kísérletek megfigyelése alapján a lösztalajon való építkezésre vonatkozó végleges következtetéseket vonhassunk le. Ugyancsak hiányként k§ll megemlítenem, hogy Dunaujváros építésének tapasztalatai és az azóta eltelt idő alatt az üzemi tapasztalatok nincsenek kellően feldolgozva és megörökítve. Ezt a hiányosságot is sürgősen pótolni kell. e