Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Rabovszky József: A dunaújvárosi vízmű építésének és üzemelésének kérdései

Még aznap délután került sor a mohácsi vízkivételi mü megtekintésére, majd a MohácsPécs közötti ipari nyomóvezeték föld feletti részeit és műtárgyait tanulmányoztuk. Másnap a pécsüszögi dombon létesitett ipari és ivóvizmüvet tekintettük meg. A mohácsi viztisztitó műnél üzemközben láthattuk a dunai vizkivételi müvet, az azzal kapcsolatos deritő és ülepitő medencéket, valamint a magasnyomású szivattyúházat. Az üszögdombon i db 10.000 m3-es viztároló medencét már üzembehelyezve, 1 db 10.000 m3-es és 1 db 5.000 m3-es medencét épités alatt, valamint a szürőházat és az azzal kapcsolatos létesitményeket ugyancsak épités alatt láttuk. A Mohács-Pécs-i távvezeték Magyarország egyik legnagyobb távvezetéke, amelynek célja a vizben szegény Pécs és környékének ipari és ivóvizellátási kérdéseinek megoldása. A vizi létesítmények tanulmányozása után megtekintettük a pécsi uj hőerőművet,ahol Tolnai Béla mérnök tartott értékes előadást az erőmű építéséről és üzeméről. Társaságunk a tanulmányut előadásainak anyagát "Ismertető" formájában előzetesen megküldte a résztvevőknek azzal a céllal, hogy már az adatok és a tapasztalatok ismeretében tekintsék meg a létesitményeket és ez a későbbiek folyamán is rendelkezésükre álljon. /A tanulmányúton elhangzott előadásokat, illetve ismertetéseket - az anyag időszerűsége miatt - kissé rövidített formában Tájékoztatónk következő oldalain tesszük közzé. Szerk./ A dunaújvárosi vízmű építésének és üzemelésének kérdései RABOVSZKY JÓZSEF, Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek A dunaújvárosi vizmü építése a várossal egyidőben 1950-ben vette kezdetét. Először csak az építkezések vízigényét kellett kielégíteni, ezt kisebb ideiglenes megoldásokkal végeztük, majd 1951-ben a végleges vizmü tervei születtek meg és ezek alapján megkezdődött a kivitelezés. Az eredeti elgondolások alapján egy 20.000 fős. Később 30.000 főre növekvő lakótelep, valamint a Dunai Vasmű és a kiszolgálo üzemek ivóvízellátását kellett megoldani. Mindezek vízigényét 4.900 m3/nap, illetve távlatban 6.900 m3/nap mennyiségben határozta meg a terv. A vizbeszerzésnél, mint leginkább kézenfekvő megoldásra, a Dunára támaszkodtak és ennek partja mellett, az un. Szalki szigeten kívánták elhelyezni a szükséges vízmennyiséget szolgáltató 12-14 db kavicsszürős csőkutat. A tervek szerint ezen csőkut-sorozat búvárszivattyúi a kitermelt vizet egy 3.7 km hosszú 400 mm-es főnyomócsövön közvetlenül emelik fel a pentelei fennsíkra, ahol egy 2000 m3-es tároló-medence fogadja be. A medence mellé telepitendő átemelő szivattyútelep juttatja a vizet az elosztó csőhálózatba, ahol egy' 1200 m3 űrtartalmú víztorony az átemelés és fogyasztás ingadozásait kiegyenlíti. Ez a röviden ismertetett elgondolás lett alapja a kivitelezés után a város jelenlegi vízellátási rendszerének. /A város ivóvizellátási rendszerét vázlatosan a következő cikkben közölt ábra szemlélteti. Szerk./. A felsorolt létesítmények elkészültek azon változtatással, hogy nem 12-14 db csőkutat kiviteleztek, hanem csak 8 db-ot, a hiányzók pótlására pedig az I. sz. csáposkutat tervezték és kivitelezték. Ez utóbbira már menetközben lett szükség, mert bebizonyult, hogy a nagyütemü építkezés vízigényei már meghaladják a tervben előirányzott vízmennyiséget. Igy igen sürgősen kellett telepíteni az I.sz. csáposkutat, amely éppen ezért csak ideiglenes gepi berendezéssel készült el. 1952-ben már a város vízmüve a 8 csőkuttal és az elkészült csáposkuttal 7000 m3/nap vizet tudott termelni. Az akkori évek gyorsütemü fejlődésével azonban a vizmü nem tudott lépést tartani, mire ez a vízmennyiség rendelkezésre állott, már ismét vízhiányok álltak elő. A hiány pótlására a II. sz. csáposkutat telepitették, melynek 1953-ban történt belépésével a vizmü teljesítménye 11.000 m3/nap-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan, most már a tényleges igények újbóli felmérésével és a városfejlesztésben végrehajtott változások figyelembevetelével,uj tanulmánytervet készített a MELYEPTERV. Ebben 43.000 lakos vízellátására készültek fel, ugyanakkor számbavették az ipar és a zöldterületek locsolásának vízigényét is. Mindezekkel 16.800 m3'/nap vízmennyiséget állapítottak meg, mint elérendő végső kiépitendő teljesítőképességet. A terv alapján megvalósult a csőhálózat átalakítása az uj lösz-szabályzatnak megfelelően, elkészült a szalki-szigeti víztermelő telepet az átemelőteleppel összekötő második főnyomócső és megindult a szivattyútelepek véglegesítésének munkája is. Ezenkivül elkezdődtek a kutatások az ujabb viznyerőhely felkeresssere. Az 1953-as tanulmányterv folytatásaként 1954 elején egy beruházási program készült, amely a korábbi kiépitendő teljesítőképességet 18000 m3/napra kissé kikerekítve,főleg arra irányult.hogy Dunaujváros teljes térségét vizföldtanilag feltárja a szükséges vízmennyiség előteremtésére. A kutatások eredményekent két változat született: vagy a várostól délre fekvő Apostagi szigeten telepitendő további csáposkutakkal, vagy pedig felszíni vízkivétellel kell biztosítani a város végleges ivóvízellátását. Az 1954-es beruházási programmal hosszú időre megszűntek Dunaújvárosban a további műszaki munkálatok, amelyek a vizmü fejlesztésére és korszerűsítésére irányultak, 1954 nyarán ugyanis az akkori gazdasági politika hatására Dunaújvárosban teljesen leálltak a beruházási munkálatok, és ez természetesen döntő hatással volt a vizmüre is. A berendezések nagy része még kivitelezés, vagy tervezés alatt állott, az elkészült müvek nagy része ideiglenes volt és ugy látszott, hogy a munka befejezésére nincs kilátás. De ugyanakkor a vizmü szempontjából kedvezően jelentkezett az építkezések leállításának ténye, mert ezzel a vízigények is nagy mértékben csökkentek és igy a félkész berendezésekkel 1955-ben még ki lehetett elégíteni a fogyasztókat. 1956-ban már kezdtek jelentkezni az ujabb vízhiány jelei. A város építése és a Vasmű fejlesztése lassanként újra megindult, a vizmüre készitett korábbi tervek végrehajtására azonban nem történt intézkedés. Mivel a meglevő kutak természetes elhasználódása folytán a vízszolgáltatás csökkenő irányzatot mutatott,a vízhiány 1957-ben már olymértékű volt, hogy a 7