Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
65 Történelmi pillanatkép Rovatvezető: Fejér László, címzetes egyetemi docens, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, az MHT Vízügyi Történeti Bizottság elnöke. A robbantásos árvízi jégtörés kezdetei hazánkban Fejér László (E-mail: fejerla@gmail.com) Kivonat: A dinamit feltalálása után (1867) hazánkban is új eszközt próbálgattak a szakemberek folyami jégtorlaszok megbontására. A különféle bombák/torpedók alkalmazása kezdetben inkább sikertelen, mint sikeres megoldásoknak tűntek. Az 1879-es jeges árvizek alkalmával két feltaláló, Hamar Leó és Zubovics Fedor próbálkozott a Dunán, illetve a Berettyón a korabeli sajtó figyelmétől kisérve. Kudarcuk azonban nem vette le az árvízi védekezés ezen eszközét a napirendről, s a foldmívelésügyi tárca 1902. évi költségvetésében már külön tételként jelent meg a jégrobbantásokra fordítható összeg. Kulcsszavak Vízügyi történelem, jégrobbantás, árvízvédekezés.____________ Szakmai körökben még korábban felbukkant az a szóbeszéd, hogy az 1838. évi pest-budai árvíz során a budai várból, avagy a Gellert hegyről ágyúval lőtték volna a Csepel-szigetnél megtorlódott jeget, hogy azt megbontva elősegítsék az áradás levonulását, de erre nem találtunk adatot. Agyúdörrenés csakugyan hallatszott a Várból a vész napjaiban, erről Széchenyi is megemlékezett naplójában, de ez megállapodás szerinti figyelmeztető lövés volt, amely a menekülésre szólította fel a városlakókat (Kaján szóbeli közlése). A gondolat persze előkerült az árvíz után is. Gróf Andrássy György a Magyar Tudós Társaság segítségével pályadíjat tűzött ki „Budapestnek árvíz elleni megóvásáról” témára. Az Andrássy-féle pályadíjra jelentkező egyik pályázó dolgozatában a robbantásos árvízi jégtöréssel foglakozott, de ezt a bíráló bizottság sem vette komolyan. A beérkezett pályaműveket és Gáty István, valamint Győry Sándor bírálatait 1845-ben könyv formában is megjelentették. A jég robbantással történő eltávolítása/leúsztatása, vagy legalábbis felszabdalása azonban - a dinamit szabadalmaztatását (1867) és elterjedését követően - újból a szakmai érdeklődés középpontjába került. Mint Európában számos helyen, úgy Magyarországon is történtek kísérletek az alkalmazására. Az egykori napilapok szerint már 1876-ban történtek próbálkozások a dunai árvíz jégtorlaszainak robbantással történő megbontására. Nagy László „Az 1876. évi árvizek” című munkájában megemlíti, hogy február elején a gerjeni jégtorlasz dinamittal történő szétrepesztésére - Jankovics Miklós miniszteri biztos jelenlétében - Hoiny János cs. kir. mérnökkari százados vezetésével háromszori sikertelen kísérletet tettek (Nagy 2007). Dolecskó Mihály (1839-1913), a komáromi folyammémöki hivatal főnöke egy 1879-ben megjelent cikkében (Dolecskó 1879) hívta fel a figyelmet, hogy ezek a kísérletek - kivéve, ha azokat csak kis jégfelületeknél alkalmazzák - vajmi kevés sikerrel járhatnak. „S ha nem tudjuk kivárni, hogy a nap melege egész kiterjedésében lazítsa fel a jeget, akkor nálunk az igazi megoldást a jégtörő hajók bevetése jelentheti. ” Hogy Dolecskó mérnök miért értekezett a témáról, annak kiváltó oka az volt, hogy Hamar Leó (1828-1885) fizikatanár- és feltalálónak sikerült rávenni a közmunkaügyi minisztériumot, pontosabban szólva a Közmunka- és közlekedésügyi Minisztériumot, amely Péchy Tamás vezetésével a témában érintett folyammérnöki hivatalok munkáját is irányította, hogy a dinamitot, valamint ellenpróbaként puskaporoshársfaszenes keverékkel töltött „torpedó”-ját kipróbálhassa a dunai jeges árvíz alkalmával. Ez utóbbi keverékkel töltött robbanótest alkalmazásának az volt az alapja, hogy míg a dinamitos robbantás esetén a sokkalta gyorsabban lejátszódó folyamat a jeget közvetlenül próbálja törni - a jég alatti puskaporos keverék viszont lassabban robban és a felszabaduló energiával, valamint a keletkező gázokkal a víz hullámzását annyira kívánták fokozni, hogy az a jég töréséhez vezessen. A robbantó szerkezetet feltaláló társával, Moser Lajos (1819-1907) egykori honvédőmagygyal együtt készítették. Hamar Leóról tudni kell, hogy ő a kor egyik ismert hazai feltalálója volt, de találmányai (Vízmérő óra, forgó gőzgép, „villany-delejes” - elektromágneses - vasúti kocsikerék fékező, forgatási gőzmozdító stb., mindezeket 1868-ban szabadalmaztatta.) többnyire - bár időnként, esetről esetre sikert is aratott velük - elmerültek a feledés homályában. A minisztérium Zsák Hugót (1841-1915), a budapesti folyammémöki hivatal főnökét rendelte ki melléje kísérőnek, már csak azért is, hogy egy tapasztalt, de nem túl idős mérnök legyen a segítségére a vidéki szakszemélyzet irányításában. Az első robbantási kísérlet - amelyet Hamar 1879. február 5-én Gemenc alatt Ersekcsanádnál, az összefüggő jégtorlasz legalsó végénél hajtott végre - sikertelen maradt. Zsák Hugó távirati jelentéséből (Zsák 1879) tudjuk, hogy a kb. 200 méteres jeget, amelynek mélysége 3-4 m mélyre is lehúzódott, Hamar mintegy 50 kg-os robbanó töltettel próbálta megmozdítani. Ahogy Zsák leírta, a robbantás közel 10 méteres körzetben repesztette meg a jeget, de ez az egész jégfelületet nem hozta mozgásba. A robbantott jégdarabok felrepültek a levegőbe, aztán visszaesve a jégre hamarosan újra hozzáfagytak. Hamar — Zsák Hugó segítségével - az ezt kö
