Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
66 vető napon még egy kísérletet tett. Február 6-án Foktőnél, az ottani zátonynál kialakult torlaszon több, különböző méretű töltet egyidejű robbantásával próbálkozott, de vállalkozását itt sem kísérte siker (Moser 1879). Ezután - tekintve, hogy a próbálkozásokhoz felhasznált anyag- és munkaköltség tetemesre rúgott- Fiamar befejezettnek nyilvánította a kísérletet. „A dunai meddő jégrobbantások kísérlete 2400 fiba került a kormánynak; ez is kár a mai szűk időben”, így írt a Fővárosi Lapok 1879. 02. 11-i száma (Fővárosi Lapok 1879a). Hamar Leó a továbbiakban sem hagyott fel robbantási műveleteivel, hiszen néhány évvel később, 1882-ben már ott találjuk a Gerster Béla által vezetett Korintuszicsatorna építkezésénél, ahol a földszoros átmetszésénél a sziklarobbantásoknak ő a vezetője, és itt használják az általa feltalált elektromos robbantó gépet (Fővárosi Lapok 1882). Azonban nemcsak Hamar Leó foglalkozott jégrobbantással abban az időben. A hazai huszárság „fenegyereke” Zubovics Fedor főhadnagy - ugyancsak a kormányzat által felkérve - a Berettyón kialakult jeget próbálta robbantással mozgásba hozni. Zubovics Fedor (1848-1920) kalandos életű huszártiszt, közismert, vagy inkább hírhedt párbaj hős, távlovagló, a hazai társasági élet rendkívüli sportteljesítményekre képes figurája, aki számos hadi találmánya révén vált ismertté. A korabeli napilap (Fővárosi Lapok 1879b) a következőket írta Zubovics vállalkozásáról: „Szeghalomról írják, hogy a Zubovics Fedor által a Berettyón véghezvitt jégrobbantások hajmeresztő látvány voltak; Zubovics és társa életveszély közt létrán másztak le a jégtorlaszok közé, s helyezték el az aknákat; alig értek ki s futottak pár száz lépésnyire, fölrobbant a tömérdek dynamit; az eredményről nincs hír. ” Mint Hamar Leó mellett Zsák Hugót, úgy Zubovics mellett Szarvassy Arzént, a gyulai folyammérnöki hivatal fiatal mérnökét bízta meg a kormányzat, hogy a próbálkozást figyelemmel kísérje. Az itteni kísérlet sem vezetett eredményre, úgyhogy az eseményről több tudósítás már nem született. Ugyanakkor, egy év múlva Zubovics mégis sikerre vitte robbantási vállalkozását. A Duna újabb jeges árvize ezúttal Bécsben okozott gondot. „A bécsi Duna-átmetszés torkolatánál összetorlódott jégtömbök fölrobbantásának eszméjével már jó ideje foglalkoznak. Zubovics főhadnagy tegnapelőtt megnyerte a Duna-szabályozó-bizottság beleegyezését és támogatását, sajátságosán konstruált torpedók segélyével ily robbantás eszközlésére. A torpedók meggyújtása villannyal történt. A torpedók elhelyezése és az egész előkészület több órát vett igénybe, úgy, hogy csak két órakor délután fogtak az akna fölrobbantásához. Az alig hallható dörrenés után két hatalmas vízoszlop mintegy tíz méternyi magasságra szökött föl, s nagymennyiségű jégdarabot dobott egész a túlsó partra. A robbanás következtében két kráterszerű nyílás képződött, melyből mindkét part felé hosszú, mély hasadékú repedések képződtek, melyeken át a víz felszínre jutott. A repedések hossza körülbelül 1500 méter lehet. A robbantás eredménye a jelenvolt szakemberek által kielégítőnek jelentetett ki és Zubovics főhadnagynak ki is fejezték elismerésüket.'” (A HON 1880) Ezt követően hosszabb ideig nem került szóba a jégrobbantás kérdése. Ám amikor 1891-ben a dunai jeges áradás levonult az országon és a Budapest alatti mohácsi szakaszon egyre-másra torlódni kezdett a jég, „valamelyik hazai lap reáutalt azokra a jégrobbantásokra, melyeket a franczia kormány a Rajnán ugyanazon évben végeztetett és mintegy szemrehányásként felemlítette azokat a kedvező eredményeket, a melyeket a Szajnán ezekkel a robbantásokkal elértek. ” (Gazdasági Mérnök 1893). A kérdés felborzolta a hivatali kedélyeket és Kvassay Jenő előterjesztésére gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter felkérte a német, illetve porosz, francia és holland kormányokat, hogy tájékoztassák a magyar felet mindazon árvízi jégrobbantásokról, amiket az elmúlt időkben végrehajtottak, s számoljanak be a sikerekről, kudarcokról és a végrehajtás módozatairól. Csodák-csodájára az érintett külföldi szakerők rendben megküldték a kért ismertetéseket, amikről aztán a hazai szakmai közönséget a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1893-ban rendezett szakülésén Faragó Lipót (1855-1908), az FM Tiszai ügyosztályának főmérnöke tájékoztatta. Az ülésen rajta kívül felszólalt Zsák Hugó, Dolecskó Mihály és Bertalan Lajos (1838-1901) főmérnök, a FM Dunai ügyosztályának főnöke és beszámoltak a hazai kezdeményezésekről, melyeket 1876., 1879., 1880. években a Dunán Gerjennél és Baja felett az érsekcsanádi torlasznál, valamint a Körösön és a Maroson foganatosítottak és mindezeket összehasonlították az ismertetett külföldi munkákkal. Faragó utalt arra a lényeges különbségre, mely a külföldi példákban említett és a hazai folyók között van, nevezetesen nálunk az eltérő éghajlati viszonyok miatt nehezebb körülményekkel kell zajlás idején megküzdeni. De ugyanakkor állította, hogy kedvező viszonyok között hasonló előkészületekkel, rendszeres eljárással, komoly anyagi áldozatokkal és alkalmas időben tett intézkedésekkel, mint amilyenekkel Francia- és Németországban dolgoztak, nálunk is - különösen a kisebb folyókon - élt lehet érni. De azt azért hozzátette, számos esetben a külföldi példák nem hasonlíthatóak azzal a kedvezőtlen helyzettel, amelynek következtében nálunk - különösen a Dunán - felülről lefelé szokott megindulni a jég és lépten-nyomon torlasz képződik, s amellyel szemben, különösen az idő rövidsége miatt, külföldön is tétlenül várnák, hogy a víz emelkedésével a torlasz megmozduljon. Az utókornak ezek után nem maradt más hátra, mint a veszedelmes jégtorlódási helyeket folyószabályozási művek építésével felszámolni - amennyire lehetett, hatékony jégtörő flottát létrehozni és nem feledkezni meg a jégrobbantás eszközeinek, technológiáinak fejlesztéséről. Ez utóbbival kapcsolatban még egy történeti adalék: nem véletlen, hogy a Darányi Ignác vezette földmívelésügyi tárca 1902. évi költségvetésében a következő tétel is szerepelt: „A vízszabályozási munkálatok hitelénél új tétel a jégrobbantások költségeire előirányzóit 20.000 korona, a mely hitelrészlet a folyó év telén végzett kísérletek alapján vétetett fel, a mely kísérletek beigazolták, hogy jég torlódások megelőzése szempontjából, árvízvédelmi szempontokból, a jégrobbantások fontos jelentőséggel bírnak. ” (Magyar Nemzet, 1901). Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 1. szám
