Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
Oláh Zoltán: A Balaton megváltozott vízszintszabályozása, hatásmérséklő beavatkozások 51 tulajdonságuk (pl. szomszédos vízgyűjtők) miatt várhatóan azonos kisvizes időszakokkal küzdenek. A kiszámíthatatlan vízkészlet rendelkezésre állásában rejlő nagyfokú bizonytalansága miatt és a korábban említett ökológiai kockázatokra is figyelemmel a vízpótlás lehetőségét végül elvetették. 5. ábra. A Balaton vízpótlás vizsgált lehetőségei 2003 (Csonki 2019) A VÍZPÓTLÁSI LEHETŐSÉG VIZSGÁLATA SAJÁT VÍZGYŰJTŐN VALÓ TÁROZÁSSAL Kézenfekvő megoldást jelenthet a tavak vízpótlása esetében a saját vízgyűjtő területen lévő tározók kiépitése, amelynek lényege a bővizű időszakokban történő víz viszszatartással a kisvizes időszakok vízhiányának enyhítése. Erre példaként Magyarországon a Velencei-tó és vízpótló rendszerét lehet említeni, ahol a Császár-vízre épült, sorba kapcsolt tározók (Zámolyi- és Pátkai-tározók) elvileg a Velencei-tó vízkészletének mintegy negyedét képesek módon pótolni, vizhiányos időszakban. A Balaton esetében elsősorban a nagyságrendek miatt már nem ilyen kedvezőek az adottságok. A vízrajzi és területi adatok bemutatásakor rögzítettük, hogy a tó teljes vízmennyisége közel 2 milliárd m3. Tószabályozási és vízkészlet gazdálkodási tapasztatok alapján elmondható, hogy vízpótlásra biztosított mennyiség akkor éri el a megkívánt hatását, ha az képes a vízpótlásban érintett viztest legalább egyharmadát-egynegyedét elraktározni, majd azt szükség esetén, megfelelő vízminőségi paraméterek biztosítása mellett tovább adni. Amennyiben elfogadjuk a fenti kitételt, akkor láthatjuk, hogy a Balaton vízkészletét nagyságrendileg legalább 500 millió m3 térfogatú tározórendszerrel lehetne biztosítani. További bizonytalanságot szül, hogy a Balaton esetében korábban tapasztalt, éveken keresztül halmozott vízhiányos időszakot várhatóan ilyen mértékű tározó kapacitás mellett sem lehetett volna ellensúlyozni, legfeljebb lerövidíteni tudta volna a jelenséget. A vizsgált vízpótlási lehetőségeket az 5. ábra mutatja be, mely Csonki István Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) igazgatójának előadásából származik ('Csonki 2019). Az ábra a Balaton vízpótlására kidolgozott 1968-as, OVH tanulmány alapján készült, melyet a 6. ábra mutat (Szlávik 2005). 6. ábra. A Balaton vízpótlás vizsgált lehetőségei 1968 (Szlávik 2005) Meg kell említeni azt is, hogy a tározókban a hosszas tartózkodási idő a vízminőséget rontja, tehát előállhat olyan szélsőséges helyzet is, hogy ugyan rendelkezik a vízpótló rendszer a szükséges vízmennyiséggel, azonban annak minősége nem éri el a vízminőségi jellemzők elfogadható értékeit, így a vízpótlásra alkalmatlanná válik. A területi adottságokra figyelemmel, a területhasználatok és a lakott területek jelenléte a Zala mentén nem tesznek lehetővé ilyen mértékű beruházást, illetve a fenti vízkészlet és vízminőségi bizonytalanságok mellett ilyen mértékű beruházás kimenetele további bizonytalanságot hordozna magában. 1981-1985. között épült ki a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KB VR) I. üteme (Hidvégi-tó), melyet a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság üzemeltet. A KBVR alapvető feladata a Zala folyón érkező görgetett és lebegtetett hordalék és oldott tápanyag távoltartása a Balatontól, illetve az érkező többlet tápanyag terhelés visszatartása. A KBVR második üteme (Fenéki-tó) 2015 tavaszától lépett üzembe. Ez egy újabb vízterület bekapcsolását jelentette a rendszerbe, ezzel a tartózkodási idő és a vízkormányzási lehetőségek tovább növekedtek. A KBVR ezzel együtt sem tud a Balatonra nézve jelentős mennyiségű víz visszatartásról gondoskodni, mivel magas vízállás esetén komoly belvízvédelmi problémák állnak elő a környező területeken. Az előzőekben bemutatott lehetőségek közül végül is egyik műszaki beavatkozás sem valósult meg.
