Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 1. szám

52

Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 1. szám

A BEVEZETETT VÍZSZINTSZABÁLYOZÁS PRÓBAÜZEMI TAPASZTALATAI

A Balaton vízháztartásába való mesterséges beavatkozási lehetőségeket áttekintve megállapítható, hogy sem az idegen vízgyűjtő területről történő vízpótlás, sem a saját vízgyűjtőn való tározórendszer kiépítése nem hoz megnyugtató megoldást a több éven át tartó, száraz, csapadékszegény időszakokban fellépő alacsony vízállások elkerülésére.

Vízpótlás hiányában, a Balaton medrében való vízviszszatartást ítélték a döntéshozók az egyetlen reális változatnak, ennek érdekében az alkalmazott vízszintszabályozási tartomány újabb felülvizsgálata vált szükségessé. A korábbi, 2003-ban bevezetett maximális vízszinttartás az előző szabályozáshoz képest 10 cm-rel emelte a felső határt, melyet további 10 cm-rel, immáron +120 cm-re kívántak módosítani. A Balaton mederében így tovább 60 millió m3 többlet víz visszatartása vált lehetővé.

2014. június 18-án a kezelő KDTV1ZIG kezdeményezte a Balaton vízszinttartását rögzítő vízjogi üzemeltetési engedély módosítását. A Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság határozatában 2 éves próbaüzemet, megfigyelési kötelezettséget és a próbaüzemi időszak tapasztalatai alapján kiértékelő jelentés elkészítését rendelte el. A jelenleg bevezetett és alkalmazott vízszinttartási rend előtti tapasztalatokról a KDTVIZIG Vízrajzi és Adattári Osztálya 2018 augusztusában készített összefoglaló jelentést „Balaton 120 monitoring összefoglaló jelentés” címmel. Ajelentés 2016. január 1. és 2018. június 30. közötti időszak megfigyeléseit foglalta össze (KDTVIZIG 2018).

A jelentés összességében 7 kötelező elem vonatkozásában valósult meg, a megállapításokat röviden az alábbiak szerint lehet összefoglalni:

1. Vízjárás és hidrológiai viszonyok vizsgálata a vízállás idősorok elemzése, hossz- és keresztirányú kilendülések vizsgálata:

A vizsgált időszakban rendelkezésre álló vízszintszabályozási rendszer nem tette lehetővé a feszes szabályozás napi szintű betartását, azonban a próbaidőszak szabályozást sikeresnek ítélte a többlet tározást biztosító maximális vízállás párolgási veszteségek pótlása terén. A jelentés kitér arra is, hogy a próbaüzem alatt jelentős járulékos terhet jelentett a visszatartott vízkészlet jelenléte és a többletvizek elvezetése, mely vízkárelhárítási feladatok végrehajtását kényszerítette ki. A Kis Balaton Vízvédelmi Rendszer vonatkozásában belvízvédekezést, a Sió-csatorna mentén ár- és belvízvízvédekezést, a Balaton parti települések parti sávjában a tó kilendülésének következtében pedig helyi vízkár elleni védekezést kellett elrendelni.

2. Vízi növényzet változása, különös tekintettel a nádasövre:

A vizsgált időszak alatt bekövetkezett változások kimutatásához nem állt rendelkezésre olyan felmérés, ami a próbaüzem kezdő és végső időpontjához igazodott volna. A „ Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól” szóló 22/1998 (11.13.) Korm. r. alapján folytatott nádas minősítési eljárás megállapításai nem tükrözhették a próbaidőszak alatt bekövetkezett változásokat, mivel a felmérés alapjául szolgáló légifelvételek 2015-ben készültek. A 2017-ben elkészült nádas minősítéshez 2016-2017 között szerzett terepi bejárások és megfigyelések adatai a korábbi nádminősítésekkel összehasonlítva már rámutattak arra, hogy a nádas állomány kiterjedése nem szenvedett el jelentős csökkenést, azonban minőségi összetétele negatív előjelű változást mutatott. A szakértői jelentés megfogalmazta a nádasokkal kapcsolatos terjedési és visszahúzódási időszakok igényét, valamint a jó ökológiai állapot eléréséhez tágabb vízszintszabályozási tartományt javasolt.

3. A vízminőség vizsgálata a tóközépi területeken:

A megemelt vízállásnak nem volt kimutatható hatása a vízminőségre.

4. A vízszintemelés hatásának mennyiségi és minőségi mérése a Balatonba torkolló vízfolyásokon: Mennyiségi oldalról megállapítást nyert, hogy kisebb hullámzás esetén is visszaduzzasztást eredményez a magasabb vízállás, azonban a víz összetételében, minőségében nem volt kimutatható változás.

5. Az Igazgatóság kezelésében lévő talajvízkutak vízszintjének vizsgálata:

A tó közvetlen parti sávjában lévő kutaknál elmondható, hogy azok vízszintjében a Balaton vízállása meghatározó, azonban ez nem köthető egyértelműen a megemelt vízálláshoz.

6. A Siófoki zsilipre gyakorolt hatások vizsgálata, mozgásvizsgálattal:

Összességében megállapítható volt, hogy a műtárgy mozgása a geodéziai bemérések alapján hasonló a korábbi évek mozgásához, tehát a műtárgyak tekintetében mozgásváltozás nem volt kimutatható.

7. A déli parti területek elöntésének vizsgálata a 2014 évi események feldolgozásával:

2014-ben a Balaton vízállása február 28. és április 3. között már a többlet vízkészlet Sió-csatornán történő elvezetését tette szükségessé. Február 28- án a tó átlag vízállása +127 cm volt, ekkor került sor zsilipnyitásra. A tó magas vízállása és a tóparti területek elöntésének veszélye miatt március 3-án a KDTVIZIG Siófok vonatkozásában, míg a DÉDUVIZIG további 13 balatoni település vonatkozásában rendelt el helyi vízkár készültséget. A védekezésbe 10 Vízügyi Igazgatóság bevonásra került, a védekezésben műszaki segítségnyújtás mellett felmérési- és tervdokumentációk készítése volt a feladatuk. A védekezés keretében geodéziai felmérés készült, melyek alapján az érintett települések vízkárelhárítási terveinek frissítése, illetve a Balaton magas vízállásából adódó védekezési fel-