Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
50 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 1. szám orológiai változásoknak is. A vízállás adatait (Balaton átlag) áttekintve szembetűnő, hogy a 2000-es évek elején a tó vízállása éveken keresztül alatta maradt az alsó szabályozási szintnek. A legalacsonyabb vízállást+23 cm értékkel 2003 októberében regisztrálták. A folyamatos alacsony vízállásra tekintettel a Sió-csatornán keresztül ~5 éven át nem került sor árapasztó vízeresztésre. Az érvényben lévő vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott maximális vízállás meghaladását megelőzendő, a Sió-csatornán keresztül 2000. áprilisban még folyamatban volt vízeresztés, melynek átlag értéke 15,6 m3/s volt. A 2000. év elejétől folyamatban lévő eresztés során az éves leeresztett vízmennyiség ~220 millió m3 volt, ami 366 tómm vízoszlopnak felel meg. 4 A VÍZPÓTLÁS VIZSGÁLATA IDEGEN VÍZGYŰJTŐRŐL Az egymást követő negatív vízmérlegek arra sarkallták a döntéshozókat, hogy vizsgáljak meg annak lehetőségét, hogy a Balaton vízháztartási elemeként a vízpótlást, mint szerkezeti beavatkozást meg lehet-e valósítani, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre és milyen beruházási költséggel, valamint milyen egyéb hatásokkal járna a kivitelezés. A témában két jelentős tanulmányt készült. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE) a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felkérésére, Somlyódy László akadémikus, tanszékvezető vezetésével készített, „A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?” című értekezésben (Somlyódy 2005) a szerzők megkérdőjelezték a tó idegen vízgyűjtőről történő vízpótlásának szükségességét, mivel statisztikai számításokkal nem volt alátámasztható, hogy rövid Az évek során megfigyelhető vízkészlet hiány okait a részletes hidrológiai elemzések feltárták. Ugyanis a természetes vízkészlet negatív előjele azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a Balaton természetes párolgása nagyobb vízveszteséget okozott, mint amennyi a tóhoz történő hozzáfolyás és a vízfelületre hulló csapadékok összessége. A vizsgált időszakban (2000- 2017. között) 7 alkalommal fordult elő, hogy a tó éves vízmérlege negatív előjelű volt. A tó párolgási vesztesége az évek során nem változott jelentős mértékben, így a negatív vízmérleg kiváltó okát a hozzáfolyás csökkenésében állapították meg. Elfogadott adatsor a Balaton vízháztartási tényezőiről, vízmennyiségi változásáról 1921 óta áll rendelkezésre. A 4. ábra a Balaton természetes vízkészlet változásának adatait mutatja be az 1921-1921 közötti időszakra a tó vízmérlege alapján (Kravinszkaja 2022). időn belül a természet nem oldja-e meg a kérdést. A vízpótlásra legalkalmasabb vízbázisként a Dunántúli-középhegység karszt vízkészletét jelölték meg. Ezzel párhuzamosan, 2002-ben a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) felkérte a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) vezette konzorciumot ugyanezen téma vizsgálatára. A VITUKI vizsgálata azt a következtetést vonta le, hogy a Balaton időszakosan fellépő vízhiányának csökkentését hidrológiai, gazdasági és üzemeltetési szempontok figyelembevételével, legkedvezőbb műszaki megoldásként a Rábából a Zalába történő vízátvezetéssel lehetne elérni. Somlyódy László, a BMGE kutatást vezető profeszszor álláspontja szerint azonban ez is komoly kockázatokat jelentett volna a Balaton kialakult ökológiai egyensúlyára tekintettel, valamint rámutatott arra is, hogy a két vízgyűjtő terület (a Zala és a Rába) egymáshoz hasonló 4. ábra. A Balaton természetes vízkészlet-változásai 1921-2021 között (Kravinszkaja 2022)
