Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 4. szám

96 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 4. szám Megemlékezés Lénárt László emlékezik Urbancsek János hidrogeológusra. Urbancsek János (1919-2006) hidrogeológusra emlékezünk az oktatásban betöltött szerepe és a „Magyarország mélyfúrású kutjainak katasztere l-Xl. kötet” című életműve kapcsán, a Fiumei Úti Sírkertben lévő sírjánál szü­letésének 100. évfordulóján elhangzott beszéd gondolatainak felidézésével. Urbancsek János és felesége emléktáblája, Budapest, a XIV. kér. Fogarasi út 89. szám alatti ház falán (Fotó: Somogyi) Nagyon hálás szerepet kaptam, hiszen nekem most a jóról és a hasznosról, a jól végzett munkáról, egy szakmailag si­keres geológusról kell megemlékeznem Urbancsek János születésnapjának századik évfordulóján! Az általa adott jót és hasznosat én is bőségesen megtapasztaltam, annak elle­nére, hogy ennek a jónak és hasznosnak a megálmodóját, kigondolóját és véghez vivőjét nem is biztos, hogy szemé­lyesen ismertem. Bizonytalanságomnak több oka is van. 1977. augusztus végén kerültem tanársegédként a Miskolci Egyetem Föld­­tan-Teleptani Tanszékére - amit akkor Nehézipari Mű­szaki Egyetemnek hívtak - , ahol abban az évben Urbancsek János meghívott előadóként a „Magyarország hidrogeológiája” című tárgy oktatója volt. Urbancsek János a törmelékes, mélységi vízadókra koncentrált, mint geológus, én pedig mint a Bükk barlang­jai környékén felnőtt geológus mérnök, a karsztokra, a karsztos vízadókra. De milyen érdekes is a sors! A Mis­kolci Egyetemen a tanszékvezetőm, Jeneyné Jambrik Ro­zália 1997-ben bekövetkezett halála után „rám maradt” a „Magyarország hidrogeológiája” című tárgy oktatása. Eh­hez nagy segítséget jelentett Jambrik Rozália félkész jegy­zete, melyben bőséges volt az Urbancsek Jánostól szár­mazó anyag és kutatási eredményeire való hivatkozás. Ki­emelném, hogy Magyarország felszín alatti vízadóinak csoportosítása során 1977-ben Urbancsek János tektonikai és földtani-vízföldtani alapokon 27 negyedidőszaki víz­földtani egységet különített el, melyeknek a mélyfúrású kutak által nyújtott ismeretei a felszín alatti vízkutatás eredményesebbé tételéhez nagyban hozzájárultak. De nem csak előadásokat kellett tartanom a megadott tárgy keretében, hanem gyakorlatokat is. Ehhez a legna­gyobb segítséget az 1963-ban indított „Magyarország mélyfúrású kutjainak katasztere” című kiadványsorozat hatalmas adattömege jelentette, melyekből a hallgatóknak kellett kibányászni a megfelelőeket az egyes kötetekből. Ez pedig nem volt könnyű feladat, hiszen az „Urbancsek­­biblia” az 1963-1986. közötti időszakban 11 kiadást ért meg az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) kezelésében. Megjegyzem, én is sokszor keresgéltem ezekben a köny­vekben, amikor vízkutatással, vízbeszerzéssel kapcsolatos ipari feladatokat kellett megoldanom. Dr. Urbancsek János és felesége arcképe, előtte a „Magyaror­szág mélyfúrású kutjainak katasztere” első 10 kötete (Fotó: Lénárt) Az első, 1963-ban kiadott két kötet általános földtani­vízföldtani ismereteket nyújtott, mintegy „visszafelé” gyűjtötte össze a meglévő, mélyfúrással készült kutak szolgáltatta földtani-vízföldtani ismereteket, az 1962-ig fúrt 35 000 kút mintegy 33%-ának az adatait feldolgozva. Az első két kötetbe csak a "szakmailag teljes értékű" kút­adatok kerültek be, bízva abban, hogy Magyarország hid­rogeológiai viszonyainak tisztázására azok elégségesek lesznek. Később kiderült, hogy a részadatokat adó kutakat sem célszerű kihagyni az ismeretanyagból. Az 1966-1975. között kiadott III.-IV.-V.-VI. kötetek az 1962-1974. között fúrt kutak adatait dolgozták fel, egyre több helyrajzi, mű­szaki, vízföldtani, vízkémiai és karotázs adattal. Az 1977- ben kiadott VII. kötetben 54 873 kút adatát közölte a „Pan­nóniái medence mélységi víztárolói” címmel. Újdonság

Next

/
Thumbnails
Contents