Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
29 Balatonyi L. és társai: Kisvízfolyások árvízi kockázatának csökkentése, a természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések... LEFOLYÁSLASSÍTÓ OBJEKTUMOK ELHELYEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A DÉLDUNÁNTÚLON Magyarország Nemzeti Vízstratégiájának, a Kvassay Jenő Tervnek (KJT) hosszú távú (2030-ig tartó) célkitűzései között szerepel a „ Vízvisszatartás a vizeink jobb hasznosítása érdekében Ennek lényege, a természeti adottságokhoz igazodó és az azzal harmóniában végrehajtott infrastrukturális fejlesztésekkel támogatott vízkészlet- és vízigény-gazdálkodás. Ide tartozik még a talaj vízháztartásának javítása is, mely többek között medertározással, illetve öntözőcsatomák kiépítésével érhető el. Szintén hosszú távú célként fogalmazódik meg a „Kockázat megelőző vízkárelhárítás” is, melynek lényege a vízkáreseményekkel egyidejű (reagáló) védekezés fokozatos felváltása a megelőző, mérlegelt differenciált vízkárelhárítás-szabályozással. Hazánk területének 55%-a dombvidék, amelyen állandó és időszakos vízfolyások sűrű hálózata található, közel 47 000 km teljes hosszban. A dombvidéki, néhol hegyvidéki jellegű vízgyűjtőn intenzív csapadékok hatására akár néhány óra alatt jelentős árhullámok alakulnak ki. A vízfolyások felső szakaszának hegyvidéki jellegéből adódóan a vízrendezésük komoly szakmai dilemmát vet fel a külterületi, illetve a belterületi szakaszok kiépítésére vonatkozóan. Az árvízvédelmi beavatkozások célja, hogy a káros vízhozamok a megállapított, mértékadó vízszinteknél alacsonyabb szinten folyjanak le. Ez szükségessé teszi a vízfolyás levonulási útjába eső területek árvízvédelmi célú fenntartását, illetve az árvíz lefolyását elősegítő beavatkozások megvalósítását. Ennek megfelelően a természetes állapotú külterületi szakaszokat 10-30% közötti-, a belterületi szakaszokat pedig 1-3% közötti mértékadó nagyvízhozamra kell kiépíteni. A külterületen, az érték nagyobb szórása okán, közgazdasági szempontból is jelentősen eltérnek a beruházási költségek. Közgazdaságilag célszerűbb az alacsonyabb szintű kiépítettség, ugyanakkor az általános társadalmi elfogadottsága egy-egy vízfolyás akár, még a külterületi töltés meghágásának is zérus, nem beszélve a belterületi (lakott) területekről. Célszerű a vízgyűjtőn további beavatkozásokat tenni, és ezekkel is csökkenteni a mértékadó vízhozamokat. A dombvidéki vízfolyások árhullámai ellen való védekezés egyik fontos eszköze a vízvisszatartás, a lefolyási intenzitás csillapítása. A tározók egyúttal hasznosítható vízkészletet jelentenek, az ökológiai állapotot javítják, turisztikai, halgazdálkodási, horgászati és sportolási alkalmat, egyszóval általános rekreációs lehetőségeket teremtenek, továbbá az adott vidék fejlődéséhez járulhatnak hozzá. Különös jelentőséget nyer mindez a vízhiányos, aprófalvas, megélhetési gondokkal küzdő térségekben. A dombvidéki vizfolyásokon lévő tározók jelentős hatással vannak a víztestek morfológiai viszonyaira, így a víztestek ,jó állapotára” is. Szokásos műszaki megoldás tározó létesítése. Területi vízgazdálkodás esetében általánosan, mindezeket szürke megoldások (például: csatornázás, belterületi vízrendezés, belvíztározás) keretein belül valósítja meg a vízügyi szolgálat. A tározók megépítése elősegíti a térségi vízvisszatartást, javítja a jelenlegi és az újabb vízigények kielégítésének műszaki feltételeit, beleértve az ökológiai vízigényeket is. A tározó az alvizén csökkenti az éghajlati érzékenységet, így különösen növeli a kisvízi lefolyás hozamát és csökkenti az árvízi lefolyás csúcs vízhozamát/vízszintjét. Mérsékli a nagycsapadékok hatására kialakuló helyi vízkárokat, továbbá elkerülhetővé teszi a vízlevezetés gyorsítására irányuló hidromorfológiai beavatkozások egy részét, növeli a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztonságát, így megteremthetővé válnak a fenntartható és kiegyensúlyozott vízkészlet-szabályozás feltételei, javul a környezet állapota és nő a kistérség ökoturisztikai vonzereje. Természetes vízvisszatartási lehetőségek vizsgálata és kivitelezése a Völgységi-patak vízgyűjtőjén Felismerve, hogy növekvő társadalmi igény mutatkozik a természetes vízvisszatartó intézkedések alkalmazására, indokolt lenne a napi szintű mérnöki gyakorlatba való bevonásuk. Ennek szükséges feltétele, hogy további tapasztalatokat szerezzen a vízügyi szolgálat is. Többszempontú szakmai elemzések alapján jelölték ki a Völgységi-patakot annak érdekében, hogy az ott szerzett tapasztalatok alapján a későbbiekben további helyszíneken is tervezzenek és kivitelezzenek természetes lefolyáslassítást. A Völgységi-patak mentén található települések (helyi-) vízkár veszélyeztetettsége hosszú évtizedek óta fennáll. A térségben található hidrometeorológiai észlelés kezdete óta (1960-as évek vége), több nagyobb árhullám vonult le a vízgyűjtő vízfolyásain. A vízgyűjtő alakja következtében jellemző a déli befolyásoltság, azaz a Völgységi-patak jellemzően a forrásvidéktől (Zobákpusztától) kezdve a jobb parti vízgyűjtőről (Nagymányok környékéről) kapja a terheléseket egy-egy mértékadó, vagy azt meghaladó csapadékeseményt követően. A patak magyaregregyi szelvényében a mértékadó nagyvízhozam értékének különbsége négy-ötszörös, vagyis a külterületen kiépítendő 6-16 mV1 elvezető képességű medret a belterületen 37-67 mV1 szállítására kell alkalmassá tenni. Közgazdasági szempontból rendkívül költséges - figyelembe véve a védendő értékeket - a teljes szakaszjogszabály szerinti kiépítése. Költséghatékonysági szempontból vizsgálni szükséges a lehetséges lokális beavatkozásokat, ezzel a mértékadó hozamok csökkentésének lehetőségét is. A Völgységi-patak vízgyűjtőjében a domboldalakon igen gyakran találkozunk mélyen berágódott, esésvonal irányú kisebb - nagyobb völgyekkel. A vízgyűjtő legfelső vízmosásszerű, horhosokkal taglalt területein az oldalági kisvízfolyások felelősek a rendkívül heves gyors lefolyású árvizek (villámárvizek) kialakulásáért. A szűk, vízmosásszerű völgyekben a részleges mederelzárások képesek visszatartani a lezúduló vízhozamot, ellapítva az árhullámot, késleltetve a lefolyást. Másrészt a hordalék és az uszadékok nagy részét is fel tudják fogni, amely már nem terheli az alsóbb mederszakaszt, csökkentve azon a torlaszok kialakulásának a veszélyét. A po
