Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 4. szám

18 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 4. szám Global Water Partnership (GWP) az egységes vízkészletgazdálkodást olyan folyamatként írja le, amely „elősegíti a víz, a talaj és a kapcsolódó erőforrások össze­hangolt hasznosítását a gazdasági és társadalmi jólét mél­tányos maximalizálása érdekében, de a létfontosságú öko­szisztémák fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül" (UNDP Cap-Net 2018). Az egységes vízkészletgazdál­kodási szemlélet alkalmazása érdemben járulhat hozzá a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) teljesüléséhez is, kü­lönösen a fenntartható vízgazdálkodás biztosítása, a víz­hez és közegészségügyhöz való hozzáférése biztosítása minden ember számára’’' (SDG 6) célkitűzés eléréséhez. A kihívásokkal napi szinten szembesülő dél-ázsiai ré­gióban végzett vízgazdálkodási esettanulmányok tapaszta­latai alapján James és társai 2018-as tanulmányukban (Ja­mes és társai 2018) a klíma-reziliens vízgazdálkodási gya­korlatot úgy határozzák meg, mint aminek célja a veszé­lyeztetetteknek az éghajlatváltozás káros hatásaival szem­beni kitettségének csökkentése. Tágabb értelemben cél­ként jelöli meg az emberi közösségek, az épített környezet és a természeti környezet ellenállóképességének növelését az éghajlatváltozás rövid és hosszú távú hatásaival szem­ben. Az általuk javasolt keretrendszer tehát markánsan megkülönbözteti az éghaj lat-reziliens vízgazdálkodási te­vékenységeket és azok céljait a hagyományos vízgazdál­kodástól. A tanulmány szerint az éghajlat-reziliens vízkészletgazdálkodás szemléletének három fő kritérium­nak kell megfelelnie: • Biztosítani kell az elérhető legjobb éghajlati in­formációkhoz és adatokhoz való hozzáférést, túl­lépve a szokásos gyakorlatokon; • A döntésekbe biztonsági tartalékok, „pufferek” beépítése szükséges, amivel a beavatkozások so­rán kellő rugalmasság és alkalmazkodóképesség biztosítható; • Kiemelt figyelmet kell fordítani az elmaradott, el­szegényedett és marginalizált közösségek kitett­ségének és sebezhetőségének csökkentésére (Ja­mes és társai 2018). A VÍZGAZDÁLKODÁS SZEREPE A KLÍMAVÉDELEMBEN MAGYARORSZÁGON A Vízkeretirányelv alapján készült „Magyarország víz­gyűjtő-gazdálkodási tervének második felülvizsgálata" (VGT3) című átfogó dokumentum is részletesen foglalko­zik a klímaváltozás hatásaival és a klímavédelemmel (OVF 2021). A több, mint 600 oldalas dokumentum sze­rint a klímaváltozás hatásai a felszín alatti vizek mennyi­ségét és minőségét is jelentős mértékben érintik. Az álta­lánosan érvényes szárazabb talajállapotok miatt a felszín alatti vizeket tápláló természetes csapadék-utánpótlás ál­talános csökkenése várható, arányaiban ez az Alföldön lesz a legnagyobb mértékű. A prognózisok alapján az Al­­földön jelentősen csökken a kitermelhető felszín alatti víz mennyisége is. A szárazabb időjáráshoz kapcsolható romló ökológiai állapot mellett a felszín alatti vizektől (elsősorban talajvíztől) függő ökoszisztémák, vizes élő­helyek (pl. szikes tavak) válhatnak veszélyeztetetté a klí­maváltozás következtében. A VGT3 vízgazdálkodási dokumentum továbbá infor­mációt ad arról, hogy az aszály előfordulásának valószínű­sége, intenzitása és súlyossága Magyarország teljes terüle­tén növekvő tendenciát mutat. Az egyes talajtípusok eltérő aszályérzékenysége, a helyi klimatikus hatások, illetve az adott térség aszályhoz való alkalmazkodási potenciáljának változatossága együttesen szigetszerű eltéréseket ugyan eredményeznek, de a vízhiány egyre nagyobb kockázati ve­szélyt jelent hazánk fenntartható fejlődésében. A vízgazdál­kodás területén fel kell készülni az egyre nagyobb gyakori­sággal és váltakozó jelleggel előforduló vízbőségre, illetve vízhiányra, ezért a szélsőségek miatti kockázatcsökkentés jelentősége növekszik, valamint előtérbe kerül az alkalmaz­kodás kérdése is. A klímaváltozás negatív hatásaként gyak­rabban (és egyre intenzívebben) jelentkező vízhiányosabb időszakok jelentkeznek, ezáltal az (agrár-) vízigény további növekedése várható. Az öntözésfejlesztéssel a gazdálkodás eredményessége növelhető, hiszen megszűnik a csapadék eloszlási bizonytalanságából eredő termelési kockázat. Fontos megemlíteni, hogy a klímavédelemmel kapcso­latban a VGT3 dokumentum vízvisszatartásra építő jobb készletgazdálkodást és kedvezőbb vízháztartással járó táj­gazdálkodást említ. A 2018-ban elfogadott Második Nem­zeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) a Párizsi Megál­lapodásban foglalt célkitűzéseknek és prioritásoknak meg­felelően átírt szöveget tartalmazza. A NÉS-2 négy temati­kus célkitűzést határoz meg: • Dekarbonizáció (Flazai Dekarbonizációs Útiterv 2050-ig, HDÚ), • Az éghajlati sérülékenység területi vizsgálatának térinformatikai megalapozása, • Alkalmazkodás és felkészülés (Nemzeti Alkal­mazkodási Stratégia, NAS), • Éghajlati partnerség biztosítása (Partnerség az Éghajlatért Szemléletformálási Cselekvési Terv). A négy fő terület közül leginkább a Nemzeti Alkalmaz­kodási Stratégiának (NAS) vannak vízgazdálkodási aspek­tusai. A NAS a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás ha­zai kereteit és lehetőségeit vázolja fel, a rugalmas alkal­mazkodás, azaz az összehangolt, a kockázatoknak elébe menő felkészülés lehetőségének megteremtését szolgálja. A NAS részletesen vizsgálja az éghajlatváltozásnak a vi­zekre, a talajra, az élővilágra és az emberi egészségre gya­korolt hatásait, elemzi a várható mezőgazdasági, az épített környezetben jelentkező, valamint a turisztikai és energe­tikai következményeket. Az éghajlati sérülékenység komplex elemzése alapján az éghajlatváltozás nem érinti majd egyformán Magyarország településeit, jelentős terü­leti különbségek várhatóak. A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer (NATéR) keretében kidolgozott sérülékenység-vizsgálati eredmények szemléltetik az ég­hajlati hatások teljes, komplex láncolatát, beleértve a tár­sadalmi és gazdasági következményeket is. Sajnos a klímaváltozás és a szélsőséges időjárási viszo­nyok negatív hatásai már megjelennek a hazai felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotában is. A felszín alatti sekély porózus víztestek döntően gyenge mennyiségi állapotához a kedvezőtlen időjárási viszonyok is jelentő­sen hozzájárulnak (Madarász és társai 2015).

Next

/
Thumbnails
Contents