Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
47 Szlabóczky Pál: Az alföldi Csörsz-árok vízgazdálkodási szempontú értékelése Egy csupán például szolgáló egyszerű számítás alapján feltételezzük, hogy a 2 évezreddel ezelőtti esés 10 km-en 1 m volt (0,l%o). Ha ezen időtávon az aljzatsüllyedés 2 m, a feltöltődés 3 m volt a fajlagos értékek alapján, akkor napjainkra „eltűnt” az árok hosszszelvényének egykori lejtése. Az árok másik, nyugati betorkolási szakaszának rekonstruálása a rendelkezésre álló régészeti feltárásokkal összevetve első közelítésben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1970-80-as évekbeli talajvízkutató fúrásainak célirányos értékelése alapján remélhető. A Csörsz-árok vízrajzi helyzete alapján feltételezett vízgazdálkodási jelentősége miatt megvizsgáljuk a hosszszelvény és a régészeti leírások alapján becsült keresztmetszetekből kiadódó egykori hidraulikai teljesítményét a következő három jellemző szakaszra: 1. Az ősvízrajzi kép szerint az Os-Laskó vizét is egykor átvevő Tárná által táplált, Dormánd- Jászárokszállás közötti, kb. 25 km hosszú nyugati ág. 2. Az egykori Os-Eger patak által táplált Füzesabony-Borsodivánka közötti, kb. 15 km hosszú keleti ág, egy kisebb szelvénnyel. 3. Az előbbi folytatását képező, legkisebb esésű Négyes-Ároktő közötti, egykori Tisza ártérperemi, kb. 20 km hosszú szakasz. A régészeti leírások szerinti árok keresztmetszeti paraméterek (Andó és társai 1961, Fischl 1995): talpszélességek: 2-4 m partéi távolságok: 6-10 m medermélységek: 3-4 m a rézsű dőlése: kb. 45°, azaz 1:1 -es meredekségű. A Fischl Klára-féle régészeti metszetek alapján (.Fischl 1995) feltételezhető, hogy az árokfenékkel érintett külső homok rétegben az előbbitől laposabb, felette a kötöttebb agyagos rétegben padkázással meredekebb, tört szelvényű rézsűt alakítottak ki. A hosszanti hidraulikus esést 1:10 000 méretarányú térkép terepszintvonalaiból számítottuk, az Agroszkinféle érdességi tényezőt közepes állapotú földmeder csatornára választottuk. A hidraulikai számításokat a következő szelvényméretekkel végeztük a fenti három szakaszra 1:1 -es oldalrézsűvel, megjegyezve, hogy az ásatási keresztmetszetek ennek megfelelő, de lépcsőzetesen visszamaradt, kissé csészeszelvényű vonalat mutatnak: 1. Keresztmetszet talpszélessége 4 m, vízoszlop magassága 3 m a vízgyűjtő nagyobb felén, így az Os-Tarna nagyobb hozama miatt 1,5 m/s lamináris sebesség adódik. Ezt a feltételezhető egyenetlenség (turbulencia) miatt 10%kal kell csökkenteni. A 21 m2-es keresztmetszeten így kereken 28 m3/s vízszállító képesség becsülhető. 2. Talpszélesség 3 m, vízmélység 2 m, az előbbitől kisebb vízrajzi terhelés (becsatlakozások) miatt, amivel 0,99-10%, kereken 0,8 m/s sebesség számítható. A 10 m2-es keresztmetszet vízszállítási képessége így 9 m3/s. (Szűkebb szelvényű vizsgálat.) 3. Talpszélesség 4 m, vízmélység 4 m, a nagyon kis esésű torkolati szakasz miatt 0,84 m/s (-10%) sebességgel a 32 m2-es vízkeresztmetszeten 24 m3/s vízhozam számítható. A 3. táblázatban összehasonlítottuk a Csörsz-árok tipikus szakaszaira a számításaink szerint rekonstruált vízhozamokat a jelenlegi hidrológiai állapot alapján számított vízhozamokkal. 3. táblázat. A Csörsz-árok vízhozamainak összehasonlítása (m3/s) Table 3. Comparison of discharges in the Ditch Csörsz (m3/s) Szakasz Közepes vízhozam 50 %-os valószínűségű vízhozam Patakokból érkező vízhozamok Rekonstruált Csörsz hozam m3/s Mai KÖQ m3/s Mai NQ50 m3/s 1. 28 5,0 69 Laskó* 2. 9 Kisebb szelvényre! 3. 24 2,5 63 Eger** Laskó *: Hanyi-, Tornáca-, Bene-patak, Csincsa-csatorna, Rédei-, Szarv-ágy-, Agói-patak Eger**: Rima-, Sályi-, Kácsi-, Geszti-, Lator-, Hór-, Kánya-, Ostoros-patak Laskó *: Hanyi-, Tarnóca-, Bene-creek, Csincsa-ditch, Rédei-, Szarv-ágy-, Agói-creek Eger**: Rima-, Sályi-, Kácsi-, Geszti-, Lator-, Hór-, Kánya-, Ostoros-creek A fentiekből kitűnik, hogy a Csörsz-árok vizsgált szakaszainak rekonstruált (V1ZITER V 1965, Szesztay 1966, Juhász 2011) vízszállító képessége 5-10-szeresen nagyobb lehetett, mint a mai mederállapotok alapján számított közepes vízhozamok, de csak harmada-fele az árvízi vízhozam értékeknek. Ebből következik, hogy nagyvízi időszakokban a vizsgált Csörsz-árokból oldalirányú kivezetésekre volt szükség, akár a következő délebbi Kis-árok felé, illetve ennek mértéke csökkenthető volt a nyomokban felismerhető (Baráz 1997) északi kisebb árokkal. A Csörsz-árok menti földtöltés déli oldali helyzete hidraulikailag is kedvező, mivel így a délies regionális dőlésű felszínről a lepelvizek és alkalmi lokális lecsapoló kis csatornák vizei közvetlenül az árokba csurogtak. Itt is feltűnő a vízgazdálkodási szándék. A Felső-árokban Csincse és Gelej között végzett feltárások rendkívül precíz talajszelvényei olyan hullámos oldalú, néhol csészeszelvénybe hajló keresztmetszetet tártak fel (Fischl 1995), amelyek a hasonló méretű föld
