Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
48 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám árkoknál gyakori rézsű kagylósodást, fenékfeltöltődést mutatnak. A KIVITELEZÉS MÉRNÖKI VIZSGÁLATA A kb. 95 km hosszú Csörsz-árok eredeti keresztmetszeti méretei (Andó és társai 1961): 6-10 m-es korona vonal szélesség, 2-4 m talpszélesség, 3-4 m mélység, amiből kb. 1:1 -es rézsű adódik, ami megfelel a laza homokos, agyagos talajnak. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen méretű árok több, mint 2 millió m3-es földmunkáját évezredekkel ezelőtt mennyi idő alatt lehetett elvégezni, figyelembe véve azt is, hogy a kitermelt földből az árok déli oldalán faszerkezettel erősített védelmi sáncot létesítettek? Az 1950-60-as években még gyakori volt a vízügyi építkezéseknél a kézi erővel, kubikusok által végzett földmunka. Az alföldi kötött agyagos talajokban (III. fejtési osztály) az 1 munkásra eső 8 órás norma 4 m3 volt. Történelmi vizsgálatunkban - az évezredekkel ezelőtti technikákra való tekintettel - csak 2 m3-el és 1000 munkással számolva, a 2 millió m3-rel 1000 munkanap adódik. Ez évi 200 munkanappal 5 évnyi kivitelezést jelent. Az árok mélyítését végző munkáslétszám mellett közel ennyivel kell még számolnunk a töltésépítési, járulékos műtárgyi munkák és a kiszolgáló-ellátó munkatábort fenntartó személyzet miatt. Tehát az egyszerűsített számítás alapján is bizonyos, hogy a 95 km-es, 3-4 m mélységű, 20-30 m2 keresztmetszetű földcsatornát talajvízszint közelében, közepesen állékony talajban 2000 ember 5-7 év alatt megépíthette. A fémkorszakok előtti technikával már nagyméretű öntöző rendszerek épültek a Távol- Keleten, Közép-Keleten, Észak-Afrikában. ,yt szumirok már az i.e. négy és félezer években... az időszakos áradásokat a lecsapolás és öntözés céljaira hasznosították... öntöző- és lecsapoló csatornák százai létesültek. A vizet emelőkaros vízemelővel több lépcsővel felemelték és az egyes vízlépcsőket gátakkal választották eF (Andai 1959). További kérdés, hogy a honfoglalás előtti évezredekben az Észak-Alföld környezetében rendelkezésre állt-e közel két ezrednyi fiatal, főként férfi munkaerő, ami közel 10 ezer fős lakosságot jelent a csecsemőtől az öregekig, az akkori 30-50 éves életkorban? Az ároképítési zóna munkás számba vehető lakossági környezete a korabeli viszonyok között 2000 km2-re becsülhető. így 5 fő/km2-es népsűrűséggel adódik ki a szükséges fenti népességszám, ami feltétlenül reálisnak tűnik a mai evidéki 50 fő/km2-el összevetve. Ellenőrzésképpen: az 5 fő/km2 népsűrűséggel az Alföld és a Dunántúl kereken 100 000 km:-nyi területének lakosszáma 500 000-re adódik, ami megfelel idevágó történelmi ismeretünknek. Megjegyzendő, hogy a szakirodalomban ettől nagyságrendileg nagyobb lokális neolit-népsűrűségek is szerepelnek az ilyen kedvelt árvízmentes löszhátakon (Wolf és Burian 1981). A Csörsz-árok terepszintvonalas térképről szerkesztett nyomvonala és hossz-szelvénye egy olyan jelentős vízszállítású földmedrű csatorna, amit csak magasszintű geodéziai-csillagászati és geometriai tudás alapján lehetett kitűzni és kiásni. Az ilyen munka hosszabb földcsatornáknál sok-sok munkással eleve csak szakaszosan végezhető. A be- és kitorkolásoknál, esetleges duzzasztóműveknél szükséges építőanyagok évezredekkel ezelőtt néhány 10 km-nyi távolságon belül rendelkezésre álltak, úgymint a síkvidéki kocsányos tölgy, kezdetleges tégla vagy mederfenék burkoló égetett agyag, terméskő, kavics, homok és még szurok is a Bükk-aljáról. Az időszakosan megjelenő csapadék és talajvizek miatt a munkálatokat a kitorkolási szakaszoktól 2-2 irányba visszafelé haladva, 2-3 réteges szeletekkel lehetett mélyíteni. Ez logisztikailag is csak fejlett, mémökiközigazgatási-szervezési tudás és társadalmi elkötelezettség birtokában volt megszervezhető. Az 1. táblázatban összefoglalt adatok szerint a 3-4 m mélységű árok feneke a csapadékjárástól függően túlnyomóan a mindenkori talajvízszint feletti volt. Az is elgondolkoztató, hogy a Csörsz-árok nyomvonalának ilyen szakszerű nagytérségi elhelyezése olyan kiterjedt földrajzi ismereteket kívánt, amit az egykori, mainál lényegesen rövidebb emberi élettartam mellett csak több generáció alatt lehetett megszerezni. Összehasonlításul: a XVIII-XIX. századi Kárpát-medencei nagy vízrendezések csak több, mint másfél évszázadnyi, több generációs térképészeti, mérnöki és hidrometeorológiai ismeret felhalmozódásával valósulhattak meg. Ezért nyilvánvaló, hogy ilyen jelentős munkába csak olyan népesség fogott bele, amely tartósan kívánt itt letelepedni, előre tekintve több generációnyi idővel, megismerve a rövidebb periódusú hidrometeorológiai változékonyságot, és nem hódításokra, hadakozásra, hanem termelő és teremtő munkára volt hivatott. Tisztelet az emléküknek! KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szerző munkáját prof. dr. Rónai András emlékének ajánlja, akitől azt tanulta, hogy terepi munkánk során a geológiai körülmények mellett mindig figyeljünk a múltbeli emberi történésekre is. Köszönetét fejezi ki az eredeti teljes anyag, ill. e tanulmány technikai megjelenítéséhez nyújtott segítségért a Green Side Kft., a Háromkő Bt., a Geokomplex Kft., a Hadas Építész Iroda és a HÓM munkatársainak, továbbá családtagjainak, valamint dr. Fehér János és dr. Major Veronika főszerkesztőknek, továbbá az anonim bírálóknak az alapos szerkesztési átformáláshoz és a formai tanácsokért. IRODALOMJEGYZÉK Altnőder A., Geszlerné Szén Ipái i A., Sajgó Zs., Scheuer Gy., Szlabóczky P. (1989). Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre, Andornaktálya - Füzesabony-Mezőszemre térségében. Hidrológiai Közlöny 69(3). Andai P. (1959). A mérnöki alkotások története. A mélyépítés 5000 éve. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 360 p. Andó M., Borsy Z., Jassó F., Lászlóffy W. Szerk.: Pécsi M. (1961). A tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest. 381 p. Balás V. (1961). Az alföldi hosszanti földsáncok. Régészeti Füzetek. II (9). Bán M., Szlabóczky P. (1969). Vízföldtani tanulmány Borsodivánka, Egerlövő, Tiszavalk ivóvíz ellátásához. Kézirat. ÉMVIZIG. Tanulmánytár.
