Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
34 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám Nagy és Novák (2007) tekintette át a hazai vízfolyás helyreállításhoz kapcsolódó fogalomhasználatokat, amelyek használata nem mindig következetes. A szakirodalomban található fogalom-meghatározások figyelembevételével jelen kutatásban rehabilitációnak nevezzük a folyó menti táj fizikai, kémiai, ökológiai és esztétikai állapotának javítását, valamint települési környezet esetében abba való illesztését a társadalmi-gazdasági adottságok figyelembevételével és multifunkcionális szerepének növelésével. Napjainkban egyre több figyelmet kap városi területeken a zöldinffastruktúra fejlesztése (Vaszócsik és társai 2014, MTA-OIA 2017), melynek - kék infrastruktúra elemként - fontos alappillérét képezik a vízfolyások is, hiszen kiemelkedő értéket reprezentálnak, rehabilitációjuk számos ökoszisztéma-szolgáltatás növeléséhez is hozzájárul. A fennálló korlátozó tényezők miatt a városi folyószakaszoknál elsősorban rehabilitációra van lehetőség, mintsem teljes helyreállításra. A felszíni vízfolyások nagyság szerinti kategóriáinak egyikét alkotják a folyók. A folyók jelentős kiterjedésű vízgyűjtő területtel rendelkeznek, tekintélyes hosszúságúak és számottevő átlagos vízhozamuk van (Dévai és társai 1998). A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 1. mellékletének 1. pontjában folyóként szereplő, valamint a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben (VGT2 2015) „folyó” vízgazdálkodási besorolással rendelkező 28 vízfolyás 64%-a tartozik a kis folyó kategóriába. Jelen kutatás tárgyát a hazai kis folyók képezik. A folyók rehabilitációjának tervezése során a különböző természeti és társadalmi adottságok és a belőlük fakadó rehabilitációs szükségletek eltérő megoldásokat tesznek szükségessé, ezt az elvet a VK1 is követi. Vízfolyásaink védelme és rehabilitációja során fel kell tárni és figyelembe kell venni ezeket a különbségeket. Fontos feladat a rehabilitációs projektek megfelelő megalapozása, a folyók vizsgálati-értékelési módszereinek fejlesztése, amelynek egy eszköze lehet a rehabilitációs potenciáljuk meghatározása. A szélesebb körben elterjedt külterületi folyószakaszok helyreállítási potenciáljának kutatása és meghatározása mellett fontos a belterületi folyószakaszok rehabilitációjára is nagyobb hangsúlyt fektetni. A témával kapcsolatos eddigi kutatások foként a külterületi folyószakaszokat célozták meg (Erdei 2020a). A külföldi kutatások közül kiemelhetők azok, amelyek léptékükből vagy szempontrendszerükből adódóan a települési területeken alkalmazható módszereket használtak, mint Hulse és Gregory (2004), Boitsidis és társai (2006), Francis és társai (2008), Norton és társai (2009), Gurnell és társai (2014), Guida-Johnson és Zuleta (2019), Zuo és társai (2020) kutatása. A hazai szakirodalomból is említhetők a kisvízfolyások tájrehabilitációjának rendezési elveiről (Báthoryné Nagy 2007), az árterek hidromorfológiai és tájökológiai értékeléséről (Lóczy 2011), vagy az átjárhatóság javításáról, a barrierek elbontásának rangsorolásáról {Erős és Czeglédi 2019) szóló publikációk. Jelen kutatás a belterületi folyórehabilitációs célok megvalósítását kívánja elősegíteni, mivel feladata egy olyan vizsgálati-értékelési módszertan kidolgozása, amely alkalmas a települési folyószakaszok rehabilitációs potenciáljának meghatározására. A kutatás jelen fázisában a rehabilitációs potenciál a hidromorfológiához kapcsolódó fontosabb rehabilitációs részcélokra került meghatározásra. Célunk a kialakított módszertannal a rehabilitáció szükségességének és lehetőségének értékelése, és ezek területi összevetése. Ezáltal előzetesen feltérképezhetők a rehabilitáció tervezésébe jobb eséllyel bevonható területek. MINTATERÜLET A kutatás mintaterületéül a szolnoki Zagyva szakasz szolgált, a belterületi és a belterület közeli folyószakaszra koncentrálva. Az értékelésbe bevont Zagyva szakasz Szolnok lakó, üdülő és rekreációs funkcióval rendelkező területfelhasználási egységeinek 300 m-es pufferterülete segítségével került lehatárolásra. Szolnok település a Zagyva torkolati szakaszán fekszik, a Tisza és a Zagyva találkozásánál. A Zagyva folyó a VGT3 szerint síkvidéki - kis esésű - meszes - közepes-finom mederanyagú - nagy vízgyüjtőjű víztest típusba tartozik. A folyó ezen szakaszának eredeti alakja egy medrű - szimmetrikus - tál alakú meder volt (VGT3 2021). A szolnoki Zagyva szakaszt folyószabályozási munkálatokkal alakították ki, a Holt-Zagyva levágott kanyarulata a település belterületétől északra található. A vízfolyás ártere domboldalakkal korlátozott, azonban az árhullámok által hozzáférhető ártér a töltésezettség miatt keskeny. A Szolnok belterületét keresztező szakaszán mindössze 80-250 m között változik a hullámtér szélessége, a külterületre kilépve azonban kiszélesedik, jellemzően 350-700 m között változik. A belterülettől északra, a folyómenti tájsávban jelentős kiterjedésű zöldinfrastruktúra hálózati elemek találhatók, köszönhetően elsősorban a Szolnok északi határán fekvő közjóléti erdőterületeknek. A folyószakaszt érintő emberi tevékenységek hatásai között említhető, hogy három kisebb műtárgy érinti a medret (VGT3 2021, KÖTIVIZIG adatszolgáltatás)-, illetve az ártéri vegetáció módosított. ANYAG ÉS MÓDSZER A szolnoki mintaterületen a belterülethez kapcsolódó folyószakaszt vizsgáltuk és értékelést készítettünk a rehabilitációs potenciál meghatározására. Ennek lépéseit az alábbi alfejezetekben részletesen kifejtjük. Első lépésként megfogalmaztuk a vizsgált folyószakasz egységeket, illetve az ezek rehabilitációjához kapcsolódó lehetséges részcélokat. A rehabilitációs potenciál meghatározását a részcélokra vonatkoztatva készítettük el, minden részcél esetében külön értékelési rendszert összeállítva a vizsgálati szempontokból. Jelen publikációban a meder, a part és az aktív ártér (amely jelen esetben a hullámtér) ökológiai és hidromorfológiai állapotához kötődő részcélokhoz kapcsolódó értékelések kerülnek bemutatásra. Az értékelés során a rehabilitáció szükségességének (amely a folyó állapotából, adottságaiból következik), valamint a rehabilitáció lehetőségeinek (amely a megvalósítást korlátozó tényezők jelenlétéből következik) meghatározása történt meg pontozásos módszerrel. A rehabilitáció szükségességének és lehetőségeinek összevetéséből kaptuk meg az adott szakasz részcélra vonatkozó rehabilitációs potenciálját. Ennek segítségével feltárásra kerültek a vizsgált folyószakaszon belüli területi különbségek, és lehatárolhatok lettek a különböző rehabilitációs részcélok szempontjából jó potenciállal rendelkező területek. A részcélonkénti rehabilitációs potenciál eredményeinek területi összevetésével a rehabilitáció tervezése is megalapozható volt. Rehabilitációs részcélok meghatározása A szolnoki folyószakasz rehabilitációs potenciáljának meghatározása rehabilitációs részcélok megállapításával történt. A belterületi folyószakaszokhoz kapcsolódó, legjellemzőbb rehabilitációs részcélokat a Nagy és Novák (2004) által
