Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
29 Nyíri E. és Török G. T.: Folyók dinamikus egyensúlyi állapotát becslő eljárás kidolgozása és alkalmazása a magyarországi Felső-Dunára A bal oldali függőleges tengely a mederszélességet mutatja és a korabeli mederkitöltő vízhozamhoz képest vett vízhozamváltozás függvényében (vízszintes tengely) olvasható le (pontozott lila vonal). A vízhozamváltozás függvényében a lila görbe alapján az egyensúlyi mederesés is leolvasható a jobb oldali függőleges tengelyről. Az látható, hogy a hordalékhozam-csökkenés hatására a mederszélesség számottevően csökken. Azonban még a 9 Az ábra értelmezése az előző ábrától annyiban tér el, hogy a vízszintes tengelyen nem a hordalékhozam változás, hanem a vízhozam szerepel. Az ábrán látható, hogy 1 000-1 500 m3/s között 150-250 m közötti tartományba adódik a szélesség, amibe a valós 170 m-es szélesség beleesik. Ebben a tartományban az esés (lila görbe) alig változik és közel a valós 30 cm/km-es értéket veszi fel. A vizsgálat alapján az mutatható ki, hogy a szelvényszűkülést a vízhozamcsökkenés és a hordalékhozam csökkenése együttesen okozták, de a vízhozamcsökkenésnek nagyobb szerepe van a változásban. A modellvizsgálat jól példázza a bemutatott modellezési eljárás egy gyakorlati alkalmazhatósági lehetőségét. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a vízhozam érdemi változásának hiányában további jelentős szelvényszűkülés már nem várható, az esés pedig nem mutat érzékenységet a vízhozamváltozásra. Nagybajcsi szakasz természetes állapotának becslése Nagybajcsra az előzőekben bemutatott vizsgálathoz hasonlóan mesterséges beavatkozások hatásvizsgálatát végeztük el, az esés és a szélesség számítására összpontosítva. A vizsgálat apropóját azonban nem a jelen medergeometria becslése adta, hanem épp ellenkezőleg, azt vizs-90%-os hordalékcsökkenés is 250 m-t meghaladó szélességet eredményez (a valós érték: -170 m), és 10 cm/kmnél kisebb esést (a valós érték: - 30 cm/km). Vagyis, önmagában a hordalékhozam csökkenés nem eredményezheti a napjainkban is tapasztalható medergeometriát. Második esetben a vízhozamcsökkenés hatását vizsgáltuk, ha a hordalékhozam már egy redukált, 730 607 t/éves értéket vesz fel. Az eredményeket a 9. ábra mutatja: gáltuk, hogy a modellel lehetséges-e múltbéli, szabadfolyású állapot számítása és állapotjellemzése. A Bevezetés című fejezetben az /. és a 2. ábra alapján látható, hogy a beavatkozásokat megelőzően, a folyó természetes állapotában fonatos alakot öltött a meder, vagyis több sziget és hordalékkúp is megjelent a mederben. A szabadfolyású meder szélessége (~ 7-800 m) jelentősen nagyobb volt a szabályozottéhoz képest (~ 380 m), akár a duplája is lehetett. A vizsgálatok során a model lparaméterezésnél ismertetett paraméterekből indultunk ki. Mivel a szabályozás előtti állapotban a folyó szabadfolyású volt, ezért a (7) egyenlettel bővített modellváltozatot alkalmaztuk, vagyis a mederszélesség is ismeretlenként jelenik meg. Arra vonatkozóan azonban nem volt számszerű adatunk, hogy a szigetek és hordalékkúpok mekkora többletellenállást eredményezhettek, vagyis Cz értékét - (9) egyenlet - miként vegyük fel, feltételezve, hogy a fonatos ágrendszer mederellenállása nagyobb a szabályozott állapoténál. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a pusztán mederanyagból számított ellenállást ezek a mederképződmények csak növelhették. Ezért érzékenységvizsgálatot végeztünk a mederellenállásra. Az eredményeket a 10. ábra mutatja. Bal tengelyen a mederszélesség (szaggatott rózsaszín vonal), jobb tengelyen pedig az esés látható (folytonos lila görbe). 9. ábra. Vízhozam csökkenésének hatása a dunaremetei szelvény szélességére Figure 9. The effect of the decrease in flow discharge on the width of the Danube at Dunaremete
