Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
28 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám Az eredmények alapján azt láthatjuk, hogy a Dunaremeténél mért hordalékhozamot nagy eséscsökkenéssel (az eredeti érték közel 70%-a) lehetne biztosítani. Ugyanezt a hozamot megegyező szemcsemérettel Nagybaj csnál az eredeti esés (9,8 cm/km) közel duplája tudná csak elszállítani (kb. 17 cm/km). Az elvégzett vizsgálat rámutat az 0D megközelítés alkalmazási lehetőségeire, és egyben korlátáira is. A vizsgált szakasz mentén feltehetően nem elhanyagolható a szelektív eróziós folyamat hatása, ami kihat a jellemző szemcseméretre és végső soron az esésváltozásra is. Ilyen jellegű vizsgálathoz már egy 1D leírás szükséges, amit a Dráva folyó esetén is tapasztalunk (Nyíri 2021). Az eredmények alapján azonban az feltételezhető, hogy a vizsgált szakasz dinamikus egyensúlyi állapotánál Dunaremeténél az esés nem csökkenne 20 cm/km alá, valamint Nagybajcsnál ugyanezen érték fölé. A továbbiakban a validált modell alkalmazási lehetőségeire hozunk példát. Korábbi beavatkozások hatásvizsgálatát végeztük el. Dunaremetei mederszűkülés vizsgálata Ebben a vizsgálatban azt néztük, hogy Dunaremetén miként változhatott a meder dinamikus egyensúlyi állapota (szélessége és esése) a korábbi szabályozások révén. Fő kérdés, hogy a bősi vízlépcső üzembe helyezése után, azaz a Duna elterelése milyen új egyensúlyi állapotot eredményezhet a vizsgált szakaszon? Az 1977. évi évkönyvben található az utolsó mederfelvétel, illetve hordalékhozam adat a szakaszra. A beavatkozások hatására azonban ez a szelvény azóta szignifikáns változáson esett át. A 2016-os Vízrajzi Évkönyv szerint az évi maximális vízhozam nem haladta meg az 1 480 m3/s-ot (tehát jócskán lecsökkent a korábbi 4 100 m3/s-os mederkitöltő vízhozam tükrében), továbbá ugyanezen évkönyvből Doborgaz (1839,5 fkm) és Dunaremete (1825,5 fkm) napi vízállás adataiból számolva a vízfelszín esés átlagos értéke 30 cm/km, az esés tehát nem igazán változott (/. táblázat). A hordalékhozamot illetően semmilyen mért, vagy becsült adat nem áll rendelkezésre az elterelés utáni időszakból, de joggal feltételezhető, hogy mivel a szelvény a Dunakiliti-duzzasztó (1842,3 fkm) alvizén, attól csupán 16,8 km-re található, ezért az görgetett hordalékban szegény. Továbbá, a meder szélessége is látványosan beszűkült. 1960-ban a meder szélessége elérhette a 300 m is, amely napjainkra körülbelül 170 m-re csökkent (Google Maps 2020). A vizsgálatban a mederkitöltő vízhozamot az elterelés utáni Vízrajzi Évkönyvek adatsorai alapján 1 500 m3/s-nak feltételeztük. Mivel a hordalékhozamot illetően nem állt rendelkezésünkre adat, ezért annak csökkenése okozta hatást (esésben, illetve a meder szélességében) érzékenységvizsgálat segítségével vizsgáltuk. Az eredeti dunaremetei szemcseméret 18,3 mm volt. Feltételezhető, hogy kisebb vízhozam esetén csökken a csúsztatófeszültség, aminek következtében az éppen stabil szemcse mérete is. Kerestük tehát azt a kritikus szemcseméretet, amit az 1 500 m3/s-os vízhozam pont nem tud mozgásba hozni. Ez a kritikus szemcseméret 13,3 mm-re adódik a modellszámítás alapján. Ez alapján tehát az elterelés előtti szemcseméret esetén nem történne medermozgás, aminek pl. a szelvényszűkülés ellentmond. A jellemző szemcseméret tehát lecsökkent az elterelés óta. A mozgásra képes szemcse mérete kisebb kell legyen a kritikus 13,3 mm-nél, amit 12 mm-re becsültünk. A mederszélességet illetően szabadfolyásúnak tekinthető a vízfolyás, ha az az eredeti, feltehetően kőszórással megerősített partfal által kijelölt 300 m-es szélességhez képest nem szélesedik, ekkor ugyanis a folyó szabadon, hordaléklerakás révén csökkentheti a saját mederszélességét. Két lehetőséget vizsgáltunk. Az első a hordalékcsökkenés hatásának érzékenységvizsgálata, amit a 8. ábra szemléltet. A vizsgált esetben a vízhozam konstans 1 500 m3/sos értéket vett fel. 8. ábra. Hordalékhozam csökkenésének hatása a dunaremetei szelvény szélességére Figure 8. The effect of the decrease of bedload discharge on the width of the Danube at Dunaremete
