Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
22 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám 3. ábra. Duna szabályozás előtt/után összehasonlítás (DuRe Flood project 2015) Figure 3. Comparison before/after Danube regulation (DuRe Flood project 2015) A legutolsó jelentős műszaki beavatkozás a bősi vízlépcső megépítése és üzembe helyezése volt. A vizsgált szelvények közül Dunaremete esetében a Duna elterelése a hordalék és a vízhozam tekintetében is jelentős csökkenést eredményezett. Hordalékra vonatkozóan nem találtunk adatot az elterelés utáni mennyiségre, a vízhozam tekintetében viszont ismert az 1980. évi adat (Vízrajzi Évkönyv 1980). A vízlépcső hatással van a nagybaj esi szakaszra is: feltehetőleg a hordalékvisszatartás okozott jelentős mederberágódást és a kavicspadok kiépülését (Holubová és társai 2004, Hohtbová és társai 2015, Török és társai 2020). Továbbá, ezt a szakaszt sarkantyúsorok kiépítésével is szabályozták a 20. század elején, melyek ugyancsak jelentős hatást gyakoroltak a szakasz morfodinamikai folyamataira. Kérdéses, hogy a beavatkozásokkal befolyásolt szakaszokon meghatározható-e az új dinamikus egyensúlyi állapot? Ha igen, akkor azt megbecsülve megállapítható-e annak megléte? A dinamikus egyensúlyi állapot megállapítását terepi mérések, laboratóriumi kísérletek és numerikus modellezés segítségével lehetséges vizsgálni. Terepi mérések alapján való vizsgálathoz térben és időben részletes és minden tipikus morfológiai folyamatra kiterjedő adatrögzítés szükséges. A magyarországi Felső-Duna esetében a rendelkezésre álló adatok alapján Török és Baranya kísérelték meg az egyensúlyi állapot meglétének vizsgálatát 2017- ben publikált tanulmányunkban (Török és Baranya 2017). A végső következtetésük szerint a bősi vízlépcső hatására bekövetkező mederváltozások a gönyűi térségben (1799- 1794 fkm) már nem számottevőek, ami alapján dinamikus egyensúlyi állapot megléte feltételezhető. Az eljárás segítségével a vizsgált rövid szakaszra vonatkozóan lehetett következtetést levonni, a kampányszerű mérések által érintett szakaszokra vonatkozóan viszont csak becslések tehetők (például a vizsgált szakasz felvízén elhelyezkedő nagybaj esi szakaszra vonatkozóan). Numerikus modell alapú vizsgálatok is készültek az érintett szakaszra. Részletesebben vizsgálták a Duna 1801- 1794 fkm közötti szakaszát (Baranya és társai 2015, Török és társai 2019, Török és társai 2020). A 3D numerikus modell előnye a részletes térbeli számítás, azonban a nagy számítási kapacitás miatt csak rövidebb, hónapos nagyságrendű időszak modellezése lehetséges. Az eredmények alapján fontos és egyedi következtetéseket vontak le, de bizonytalanságot jelenthet, hogy az eljárás nem ad lehetőséget a morfodinamikai trendek évtizedes léptékben való feltárására, valamint a vizsgálat csak a modellezett szakaszra vonatkozik, a bősi vízlépcső és a gönyűi szakasz közötti térség azonban ezen kívül helyezkedik el. Jelen vizsgálataink során egy, a dinamikus egyensúlyi állapot becslésére kidolgozott külföldi eljárást (Parker 2004) adaptálunk a hazai Felső-Dunára. Az eljárás olyan fizikai alapú egyenletekre épül, ami közel állandó éves hordalék- és vízhozamot feltételezve becsüli meg az egyensúlyi állapothoz tartozó főbb geometriai adatokat. A kiválasztott két szelvény (1. ábra) példáján keresztül bemutatjuk az egyes beavatkozások hatásának mértékét, elsősorban a mederesésre és mederszélességre. ANYAG ÉS MÓDSZER Morfológiai állapotértékelés irodalmi források alapján Az adatgyűjtés kettős célt szolgál: egyrészt a rendelkezésre álló adatok alapján megkísérelhető körültekintő megállapításokat tenni a morfológiai folyamatokra vonatkozóan (Török és Baranya 2017). Másfelől pedig a modellparaméterezéshez és igazoláshoz szükséges a megbízható adatok megléte. A 19. századi szabályozások előtti időszakra vonatkozóan érdemi információt nem találtunk. A legkorábbi, jelentős mennyiségű adatrögzítésre az azt követő, de még a bősi vízlépcső üzembe helyezése előtti időszakban került sor, a 20. század második felétől. A kutatáshoz több szakirodalmat is feldolgoztunk, hasznosítottunk. Nagy segítségre szolgált Bogárdi János ,, Vízfolyások hordalékszállítása” (Bogárdi 1955) és Töry Kálmán „A Duna és szabályozása” (Tory 1952) című könyve. Továbbá a Vízrajzi Évkönyveket (OVF 2020) és több angol nyelvű közleményt is tudtunk forrásként hasznosítani (Holubová és társai 2015, Holubová és társai 2004). A vizsgált szakaszon két szelvénynél találtunk megfelelő adatmennyiséget: Nagybajcs (1810,0 fkm) és
