Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
Nyíri E. és Török G. T.: Folyók dinamikus egyensúlyi állapotát becslő eljárás kidolgozása és alkalmazása a magyarországi Felső-Dunára 23 Dunaremete (1825,5 fkm). A szelvényeknél több morfológiaijellemzőt is meg kellett vizsgálni, valamint adatot gyűjteni, mint pl. a medergeometria, a hordalékháztartás, illetve a hidraulikai (szelvényátlagolt áramlási sebesség, energiavonal esése) és hidrológiai jellemzők (jellemző vízhozam, jelentős hordalékszállításra képes vízjárás tartóssága). További geometriai jellemző a folyó szélessége, amely a szabályozással változott és a hajózás érdekében is történtek olyan változások, melyek hatással voltak a szélesség alakulására. A 19. századi szabályozásra vonatkozó tervezett és megvalósult adatok alapján azt szeretnénk bemutatni, hogy a folyó morfológiai adottságai határt szabnak bizonyos medergeometriai kialakítási elképzeléseknek. Nagybajcson a tervezési szélesség 420 m volt, de a munkálatok végére nem sikerült ezt elérni (Tőry 1952). A 19. századi szabályozás során a nagybajcsi szelvényen végül kialakított szélesség 380 m volt. Dunaremeténél hasonló tapasztalatok voltak, hiszen a tervezett szabályozási szélesség 400 m volt és körülbelül 325 m szélesre valósult meg. A tervezett szélességet azért kellett redukálni, mert a túl széles kialakítás alacsonyabb fajlagos hordalékszállító kapacitása nem volt képes a felvízről érkező hordalék tovaszállítására, ezért annak egy része lerakodott (Tőry 1952). Természetes körülmények között is megfigyelhető ez ajelenség, ami végső soron gázlós szakasz kialakulásához vezet. A folyószabályozások előtti időszakban az ilyen folyószakaszokat keresték a túlpart eléréséhez, hiszen a gázlós szakaszon várható a legalacsonyabb vízmélység, a legkisebb áramlási sebességgel. A 20. század elején a Dunára sarkantyúkat telepítettek a nagybajcsi szakaszra. A sarkantyúkkal a meder tovább szűkült, ezt a számításaink során is figyelembe vettük. A vizsgált szelvények közül ez a beavatkozás csak a nagybajcsi szelvényt érinti, ahol az így redukált szélesség 250 m lett. A folyó hosszesése is kulcsszerepet játszik a folyó morfológiai folyamataiban. A medereséssel jól közelíthető az energiavonal esése, ami végső soron a folyó hordalékszállító kapacitását határozza meg. A szabályozás előtt a mederesés Passau és Dévény között 25-45 cm/km és Szap alatt 15-20 cm/km volt. További szakirodalmi forrás szerint Szap felett a vízszín esése 25-35 cm/km volt, ami rövid A szelvények közül csak Dunaremetére volt mederfelvétel a Vízrajzi Évkönyvekben (OVF 2020). A dunaremetei szelvény 1952. és 1979. évi mederfelvételeinek (4. ábra) összevetése alapján jelentős változások figyelhetők meg. Ezen szelvény alapján arra lehet következtetni, hogy a meder nem feltétlenül volt dinamikus egyensúlyi állapotban a bősi vízlépcső építése (1980-as évek) előtt. szakaszokon akár 45-50 cm/km is lehetett. Szap alatt viszont már egy rövid átmeneti szakaszon 12-15 cm/km volt tapasztalható és Gönyűtől lefelé csupán 8-10 cm/km-es adatokat jegyeztek fel (Tőry 1952). A 19. századi szabályozásokat követően Gönyűnél az eséstörés egyre jobban kirajzolódik, amelyet a következő ábrán látható hossz-szelvények is bemutatnak. Ha egy szakaszon eséstörés tapasztalható, akkor feltételezhető, hogy a hordalékszállító kapacitás is jelentősen csökken. Ez azt vonja maga után, hogy a szakaszra érkező hordalék egy része lerakódik, ami ugyancsak a dinamikus egyensúlyi állapot hiányára utal (5. ábra). A mederszint változását (erózió, vagy feltöltődés) a hordalékszállító kapacitás, valamint a görgetett hordalékhozam aránya határozza meg. Emiatt a görgetett hordalék alakulása kulcsszerepet játszik a morfodinamikai vizsgálatok során. A vizsgált szakaszra a görgetett hordalékhozamból idősort állítottunk elő. Erre az adatra/adatsorra azért is van szükségünk, mert intenzívebb áramlás mellett a görgetett hordalék folyó a medrét rombolja, vagyis medereróziót okoz, ezáltal a medergeometriát is alakítja. Ezután a víz kisebb energiával ezeket a szemcséket hordja addig, amíg el nem érik az alsó szakaszt, ahol lerakja a hordalékát. A hordalékhozamot összefüggésbe tudjuk hozni a víz mélységével, a víztükör szélességgel, a medereséssel és a szemcseátmérővel is. Túlságosan visszamenőleg nem tudunk mérési eredményeket felmutatni, mert a görgetett hordalékhozam mérése nagyon összetett és körülményes munka. A sokéves idősor átlagával közelítettük a jellemző éves hordalékhozamot, ami Dunaremeténél 730 000 t/év, míg Nagybajcsnál 484 000 t/év átlagos görgetett hordalékterhelést jelent. Lebegtetett hordalék hatását nem vettük figyelembe, mivel az kevésbé játszik szerepet a főmeder alakulásában, inkább a part menti sávok, illetve sarkantyúk közötti területek feliszapolódásának vizsgálatában játszik kulcsszerepet (Pomázi és társai 2020a, 2020b). 4. ábra. Dunaremetei mederváltozások 1952 és 1979 között (Vízrajzi Évkönyv 1959. és 1980.) Figure 4. Riverbed changes at Dunaremete between 1952 and 1979 (Hydrographic Yearbook 1959. and 1980.)
