Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 3. szám

Nyíri E. és Török G. T.: Folyók dinamikus egyensúlyi állapotát becslő eljárás kidolgozása és alkalmazása a magyarországi Felső-Dunára

21

1. ábra. Vizsgált szelvények elhelyezkedése (Google Maps) Figure I. Location of the examined cross-sections (Google Maps)

A Felső-Duna a 19. századi szabályozás előtt fonatos jelleget mutatott, amit úgynevezett kontinentális delta torkolatnak is szokás nevezni (2. ábra). A Duna az osztrák szakaszon jellemzően durva kavicsos hordalékú, amely a Kisalföldre érkezve a hirtelen csökkenő esés következtében lerakódást eredményez (Török és Baranya 2017). A folyó által lerakott hordalék a medrében zátonyokat és szigeteket épített és ez idézte elő a folyó több ágra való szakadását. Az említett fonatos ágrendszemek a 19. századi

szabályozás vetett véget (Ihrig 1973). A szabályozás célja egy főmeder kialakítása volt, ami javítja a folyó árvízlevezető képességét és kedvezőbb hajózási feltételeket biztosít (3. ábra). 1881-1885 között hajtották végre a Felső-Dunán a szabályozásokat Vásárhelyi Pál tervei alapján. A 19. századi szabályozást később még további kisebb szabályozások követték, gondolva itt a vízlépcsők, illetve a sarkantyúk telepítésére (Holubová és társai 2004, Holubová és társai 2015, Török és Baranya 2017).

Figure 2. Danube River before the 19,h century regulation (Szombati 2016)