Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
Nagy László: Katonai elöntés a Nagy Háború idején az Yser mellett 73 1. táblázat. Az elöntési modellezés végeredménye (van der Wee 2014) Table 1. Result of inundation modelling (van der Wee 2014) Elárasztási művelet zsilipen Zsilip méret (m) Ár-apály időpont 1914 Teljes térfogat (m3) Maximum befolyás (m3/s) Springsas 2*2,05 10/21-22 (2 dagály) 632 027 44 Spanyol-zsilip 5,6 10/28-29 (4 dagály) 456 555 11,7 Noordvaart 8*2 10/29-11/02 (4 dagály) 6 265 519 193,6 Oostvaart 3,32 10/28-11/03 (11 dagály) 5 399 406 33,2 Az elárasztással foglalkozó irodalomban többször a 700 000 m3-es érték található, mint a vízmennyiség, amely dagályonként bejuthatott a polderbe (néha 24 órára hivatkozva). Nem tudni honnan származik ez a szám, de talán René Deguent-tö\, aki 1914-ben mintegy 700 000 m3-t írt az 1926-ban megjelent „Les inondations du front Beige” (Arasztások a belga fronton) című könyvében. Nem ismeretes, hogy ez milyen számításon alapult abban az időben, de ez mintegy a tizede a számított eredménynek (van der Wee 2014). A számítások is alátámasztották, hogy a művelet sikere inkább a németek helyismeretének hiányából, valamint a víz és a zsilipek fontosságának fel nem ismeréséből származott. UTÓTÖRTÉNET 1914. november 10-én a németek elfoglalták Diskmuide-t. Két nappal később havazni kezdett. A katonák árkokat ástak, ahol elbújhattnak a hideg és az ellenséges tűz elől. A frontvonal kialakult, és a háború következő három évében nem sokat változott. A 100 napos támadás befejezéseként a front az Ysernél megállt. Az elárasztás biztonság érzését keltette a katonákban. Ez az érzés azonban helytelen volt. 1916. január 15-én éjjel a belga katonák hirtelen három német katonát találtak a lövészárkukban. A belgák gyorsan legyőzték az ellenséges katonákat és kihallgatták őket. A németek vászonból, kátrányos gumiból készült, speciálisan kialakított ruhákat használtak. Ezek a ruhák védték meg őket a hideg és a víz ellen. A bebörtönzött katonák bevallották, hogy más német katonákat is kiképeztek arra, hogy a hideg vízben úszva foglalják el a belga lövészárkot. A következő két évben azonban nem volt több hivatlan látogató. Meglepő, hogy a németek nem próbálták megállítani az elárasztást. Valószínű, hogy eleinte úgy gondolták, hogy a megemelkedett vízszintet az eső okozta, és ha az eső eláll, a vízszint csökkenni fog. Régi belga térképeket használhattak. Ezeken a magasságok azt jelezték, hogy a polderek tengerszint feletti magasságban vannak. Az egész háború alatt a belga erőknek javítaniuk kellett a zsilipeket és fenn kellett tartaniuk az elárasztást. Thys kapitány létrehozta a „Sapeurs-Pontonniers” egységet. Javították és karbantartották a Ganzepootot. A társaság 3 szakaszból és 3 egység búvárból állt. A front ezen szakaszán a háború végéig 27 katonát veszítettek, 50 katona megsebesült és 143 katonát sújtott gáztámadás. Ugyanakkor a németek össztüze a Ganzepootra irányult, egész Nieuwpoort romokban állt (6. kép), mintegy büntetésként az elárasztott földért. Ettől kezdve 1918 őszéig I. Albert király az egész háború alatt a fronton maradt, nem volt hajlandó részt venni a szövetséges ellentámadásokban, amelyeket haszontalannak tartott. Ennek eredményeként a belga hadsereg halálozási aránya az egyik legalacsonyabb maradt. A király továbbra is úgy gondolta, hogy a szövetségeseket csak garancia vállalónak tekinti a független Belgium érdekében (https://tinyurl.com/ycktp2mv). Ebben az óriási küzdelemben a belga hadsereg, melynek létszáma mintegy 50 000 fő volt, elvesztette csapatainak harmadát, és hatékonyságát; de több németet öltek meg és sebesítettek meg, mint amennyi katona volt a belga hadseregben; lefedték a szövetségesek bal szárnyát, és meghiúsították a német erőfeszítéseket, amelyek Dunkerque-et és Calais-t fenyegették. A belga hadsereg hosszú és hősies ellenállása lehetővé tette a franciabrit erők számára, hogy szilárd frontot építsenek dél felé a francia határon, és ezáltal akadályt képezzenek. Megtörték a német támadást, de egy új, emlékezetes nagy csata alakult ki a szomszédban Ypresnél (Horne 1923). "Ez nem egy friss hadsereg volt, amely szembeszállt a németekkel Ysernél. " - állapította meg Repington ezredes, katonai tudósító 1914. december 9-én. "Ez egy hadsereg maradványa volt, melyet a háború megviselt és létszámában meggyengült. Két és fél hónapig Belgium összes csatáját elvesztette, meghátrált Liege-ben, Namurban, Louvain-ban, Haelenben, Aerschotban, Aalines-ban, Termonde-ban és Antwerpenben. Szinte egyedül állt szemben a németekkel, és a meggyötört, de még mindig nem legyőzött maradványai álltak az Yser mögött. Ebben a folyamatos védekezésben a belga csapatok és parancsnokok irányt mutattak a szövetség ügyének." (Horne 1923). A németeknek számos olyan harcászati előnye volt, amivel a belgákra kényszerítették elgondolásaikat a háborúban, úgymint a számszerű fölény, a támadás lendülete, a csodálatos vasúti hálózat, mely összekötötte őket a hátországgal, és melyet megjavítani rengeteg idejük volt. Meg kell említeni az ellátási szolgáltatásaikat és a sebesültek ellátására rendelkezésére álló kiváló, nagy kapacitással rendelkező kórházakat, amelyeket kis távolságra telepítettek egymástól az általuk elfoglalt területen (Horne 1923). A kimerült belga csapatok csekély támogatással rendelkeztek; nemcsak, hogy nem számíthattak az azonnali erősítésre, hanem ellátási szolgáltatóiknak sem volt idejük a sietős visszavonulást követően újra telepíteni és átrendezni önmagukat és végül, a szerencsétlenség csészéjének túlcsordulását jelentette, hogy csak távolabbi, az országhatáron túli kórházakra támaszkodhattak a sebesültek ellátásában (Horne 1923). Amikor a németek november 10-én elfoglalták a Diksmuide hídját az Yser-csata után, Umé kapitánynak új elöntést sikerült létrehoznia a város keleti részén, az Yser-völgyben Flandzame mellett (2. ábra). Az elárasztáshoz az Yser édesvizét használták. A folyamat során Noordschote, Reninge és Elzendamme mocsarait is elárasztották. A cél a vízszint megemelése volt olyan magasra, amennyire csak lehetséges, hogy megnövelje az
