Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
74 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám Yser jobb partjának árvizét (Leper 1957). Ezután november 16-ig a Thys kapitány irányítása alatt álló egység elárasztotta a Boterdijk körzetét a Bamburghoeve farmig (Thys 1922). A francia tengerészgyalogosok Pelle des Forges százados vezetésével ugyanazon a héten fedezték fel a Lombardsijde polder elárasztási lehetőségét a híddal szemben. Ez is stabilizálta a frontvonalat. így Nieuwpoort mindkét oldalát víz vette körül. Bár ennek súlyos ára volt: 3 500 belga halott és 12 000 sebesült. Fia az áradást korábban alkalmazták volna, ezen veszteség nagyrészt elkerülhető lett volna (https://tinyurl.com/45fywaap). Az elárasztás két fontos problémát jelentett a következő négy évben: egyrészt az elárasztást továbbra is fenn kellett tartani, másrészt a vasúti töltés mögötti terület vízelvezetését meg kellett javítani (https://tinyurl.com/45fywaap). A zsiliprendszer német tűz alatt volt, és a szövetségesek attól tartottak, hogy a németek megpróbálják semlegesiteni az Yser jobb parti elárasztását az Ostende felé vezető csatornákkal. Az árvizek ellenőrzéséért elsősorban a katonai mérnökök voltak felelősek (https://tinyurl.com/45fywaap). így már az Yser csata alatt megszervezték az ún. Elöntési Szolgálatot Maglinse őrnagy és Nuyten kapitány vezetésével. Ez Jamotte kapitány parancsnoksága alatt állt, aki először Thys kapitányt és később Umé kapitányt bízta meg a végrehajtással. Az Elöntési Szolgálat a háború sikeres egysége, a „pontonos utászok” név alatt, Robert Thys kapitány irányításával 1915. szeptember 2-án alakult. Ezek az emberek négy évig fenntartották az elárasztást, tekintet nélkül a nehézségekre, amelyekkel szembesültek. A társaság legfeljebb 300 emberből állt (Thys 1922). 1915 nyarán a németek elkezdték lőni a Ganzepoot műtárgyait. A Veurnezsilip erőteljesen megsérült, így 1916 januárjában a Veumevaart-csatorna teljesen leürült, de így is négy évig sikerült ellenállniuk a német tüzérség által okozott pusztításnak (Thys 1922). ÖSSZEFOGLALÁS Az Yser csata eseményeire visszatekintve azt a következtetést kell levonni, hogy belga szempontból a teljes kudarc elkerüléséhez az árvízi elöntés valóban az utolsó pillanatban érkezett. A németek csak nagyon későn jöttek rá, hogy a poldereket tengervízzel árasztják el. Végül is a sok kis vízfolyás vízszintje magas volt, és sokat esett az eső is azokban a napokban. Nyilvánvalóan a polderek elárasztását nem vették észre, amire a katonai hadvezetésnek nehéz kifogást találnia. A német hadsereg térképein a nulla pont körülbelül 2,40 méterrel magasabb volt, mint a belga térképeken (https://tinyurl.com/45fywaap). Ez azért volt lehetséges, mert a német térképek az amszterdami magas vízszintet vették alapul, a belgák pedig az alacsonyabb vízszintet Ostendében. Ezért egy a németek által használt térképen minden szint 2 méterrel magasabbnak tűnt. Támadásuk alatt a németek a belga térképeket szerezték meg, de nyilvánvalóan nem ismerték az eltérő viszonyítási magasságot. A német katonai vezetés nyilvánvalóan nem is értette meg, hogy a helyzet kulcsát a Ganzepootban találják. A zsiliprendszert elhagyták, amelyet valószínűleg elfoglaltak egy időre. Nem szabad azonban alábecsülnünk a franciabrit flotta szerepét, amely a lehető legközelebb navigált a tengerparthoz az Északi-tengeren, és fegyvereivel annyi kárt okozott a németeknek, hogy a támadásuk súlypontját valószínűleg a szárazföld felé mozdította el. A Ganzepoot tökéletesen elérhető volt a flotta ágyúi számára, és ez nem tette volna lehetővé a zsiliprendszer állandó német felügyeletét. Biztos, hogy felderítők megvizsgálták annak a lehetőségét, hogy a Ganzepoot környezete alkalmas-e egy támadás, egy átkarolás indítására, azonban valószínű, hogy a hét egymásba érő vízfolyás bonyolult helyzete elriasztotta őket ettől a tervtől. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy hol volt a német hadiflotta, és hogy a partról miért nem lőtték a szövetséges hadihajókat, hiszen a szárazföldi ágyúk hatósugara mindig nagyobb volt, mint a hadihajóké. Végül azt a következtetést kell levonni, hogy a német tiszti állomány valószínűleg nem ismerte jól a polderek katonai elárasztásának adatait és lehetőségeit. A német légi felderítők vagy azok, akik értelmezték észleléseiket, szintén hibát követtek el. Jól láthatták a levegőből a Ganzepoot zsilipjeit, melyek azok, amelyek árvízkapukkal vannak ellátva, és hol vannak a hajózsilipek. Az elárasztásnál az árvízkapuknak csak akkor van szerepük, ha magas víznél a vízszint a hátország területe fölé emelkedhet. Végül is a belga hadsereget a német hadsereg nagyon megverte akkor is, ha ez töménytelen német áldozatot követelt. Belgium területének kevesebb, mint 5%-a - az ország nyugati csücske - maradt ki a német megszállásból. A folyamatosan hátráló belga hadseregnek valóban katonai sikert jelentett a katonai célú elárasztás, az ebben résztvevőket pedig hőssé lehetett magasztalni a háború után. IRODALOM Demerre, G., Termote J. (2014). The flooding of the Yser plain, https://tinyurl.com/45fywaap (Letöltés dátuma: 2022. 04.13.). Demerre, G., Termote J. (2014). Die Überflutung der Yserebene, https://core.ac.uk/download/pdf/45439271 .pdf (Letöltés dátuma: 2022. 04.13.). Horne, C.F. ed. (1923). Source Records of the Great War, Vol. II, National Alumni. Leper, J. (1957). Kunstmatige inundaties in maritiem Vlaanderen 1316-1945, Tongeren: Drukkerij George Michiels. Lesage, E. (2015). Inundatie aan de IJzer, Oktober 1914, Artikel overgenomen uit de Gidsenkroniek leper- Poperinge-Westland, Jaargang 2015-3. Nagy L. (Elbírálás alatt). Erőszakos gátszakítások Hollandiában, Hidrológiai Közlöny. Thys, R. (1922). Nieuwpoort 1914-1918. Les inondations de l’Yser et la Compagnie des Sapeurs- Pontonniers du Genie Beige, Liege. (2014). (heruitgave van 1922), Nieuwpoort 1914-1918, Brussel: Editions De Schorre. van der Wee, X. (2014). Hydraulische Studie naar de onderwaterzetting van de ijzervlakte tijdens WOI, colloquium KH1D, 02/10/2014, Promotor: P. Willems, Dagelijkse begeleiding: N. Van Steenbergen. Katholieke Universiteit Leuven.
