Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
68 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám Úgy tűnik, hogy magáról az elárasztásról, mint a védekező taktika eleméről volt elméleti ismerete a belga tiszteknek, azonban volt egy másik oka annak, hogy az elárasztás nem történt meg (https://tinyurl.com/45fywaap). Parancsnoki megbeszélésen Belgium királya és Grossetti francia tábornok (a 42. hadosztály parancsnoka) közvetlenül egyeztetett Ferdinand Foch tábornokkal, aki 1914 szeptembere óta az északi hadseregcsoport parancsnoka volt. 1911-ig a 63 éves Foch tábornok tudós és tanár volt, az Ecole Supérieure de Guerre-ban (francia katonai akadémián), ahol az ún. „teljes erővel” elnevezésű katonai doktrínát dolgozta ki. Ez a doktrína jellemezte a háború első hónapjaiban az ő harctéri hozzáállását. Elképzelése szerint az ellentámadás lehetőségét mindig nyitva kell hagyni a visszavonuló hadseregnél. Ez az elképzelés akadályozta meg eleinte az Yser-völgy teljes elárasztását. Csak azután, hogy október 21-23-án a francia 42. hadosztály sikertelen ellentámadást hajtott végre az Yser-fronton, Foch tábornok rájött, hogy a védekező stratégia az egyetlen módja a német előrehaladás megállításának. Csak ekkor vette figyelembe a belga elárasztási lehetőségeket (https://tinyurl.com/45fywaap), de ekkorra már Belgium gyakorlatilag megszállás alá került. A németek olyan nagy nyomást gyakoroltak a belgákra, hogy a belga védelmi vonal áttört (https://tinyurl.com/ycktp2mv). Albert király, a belga ellenállás gyengülését és a csapatai által elszenvedett veszteségeket látva, a német áttörés miatt elrendelte a zsilipek kinyitását Nieuwportnál. A nap folyamán a belgák megkezdték a visszavonulást a Nieuwpoort - Diksmuide terepszintből kiemelt vasút délnyugati rézsűjére (3. ábra). A vasúti töltés csak 1-2 m-rel volt a terepszint felett, de ez is elégségesnek bizonyult (https://tinyurl.com/5n8e59xu). Ezt a töltést kellett megvédeni, ahol a belga katonáknak jó fedezéke volt, míg a németeknek sík terepen kellett mozogniuk fedezék nélkül. Október 26-ig a belga hadsereg helyzete annyira leromlott az ismétlődő német támadások miatt, hogy egy új védelmi vonal kialakítását vették fontolóra. Albert király elutasította ugyan a belga területről történő kivonulást (https://tinyurl.com/5n8e59xu), de egy nappal később a belga erők teljes maradéka mégis visszavonult a vasút mögé, mert az elöntés már úton volt. Az új második védelmi vonalat Ramskapelle és Pervijze vonalában jelölték ki. A németek október 27-től november 2-ig csökkentették a nyomást, mert meg akarták erősíteni pozíciójukat az Yser bal partján. Tüzérségük még mindig lőtte Nieuwpoortot, Ramskapellet, Pervijzet és Diksmuideot, de sokkal alacsonyabb tűzsebességgel. E rövid szünet alatt a sebesülteket evakuálták, az egységeket újraszervezték és új lövészárkokat ástak, miközben a régi árkok javításra kerültek. Élelmet és lőszert szállítottak a frontra. Október 28-án azonban a víz emelkedni kezdett a csatornákban, de ez még nem volt észrevehető (https://tinyurl.com/ycktp2mv). 3. ábra. A Nieuwportpolder (https://tinyurl.com/5bn84ayd) Figure 3. The polder of Nieuwport (https://tinyurl.com/5bn84ayd) A HARCTÉR (MÁSODIK) ELÁRASZTÁSA Ahogy a későbbi megemlékezések megállapították, gyűlt az információ az Yser bal partjának elárasztásáról: október 15-én, tehát még az első elárasztás előtt a Germain Van Marcke-ben, a helyi iskolaigazgatónál beszállásolt tisztek megtudták a házigazdáiktól, hogy a területet a múltban védelmi célokra már elárasztották és 18-án még Emile Dossin tábornok is kikérdezte az igazgatót, sőt a további részletekért a tiszteket a zsilipekhez küldte tanulmányozni azokat. Pieter Ghewy van de Blauwhoeve polder gazda Ramskapelle és Pervijze között tájékoztatott néhány idősebb tisztet arról, hogy a múltban a településüket már elárasztotta a víz. Emeric Feys helyi gazda dokumentumai azt mutatták, hogy feleségének nagyapja 1798-ban kártérítést kapott a polder tengervízzel történő elárasztásának kompenzálásáért (https://tinyurl.com/5bn84ayd). Időközben a franciák sem tétlenkedtek, október 24-én megkezdték a Dunkerque körüli terület elárasztását, és Nuyten kapitányt arra utasították, hogy vizsgálja meg a Belgium felé jövő csatornák lezárásának lehetőségét, hogy elkerüljék a szövetségesek oldalán a vízkatasztrófát, vagyis, hogy Dunkerque elárasztása a csatornákon keresztül hogyan változtatja meg a vízviszonyokat a belga oldalon. Október 25-én Nuyten keresett valakit, aki a Veurne környékének vízrendszerét ismerte, így találkozott Veurne polgármesterével, Despot úrral. O hozta össze Nuyten kapitányt és Karel Cogge-t (Lesage 2015). Karel Cogge (5. kép) és Nuyten kapitány a Veurne városházán, októer 24-én 14 órakor kezdték tanulmányozni Cogge által szerkesztett térképét a Noordwatering (Északiöntözés) területéről. Nuyten érdeklődött a Dunkerque körüli terület francia elárasztásának Veurne környezetére gyakorolt következményeiről, vagyis, hogy a flamand polderekre átterjed-e a francia terület elárasztása. Nuyten rájött, hogy a vasúti töltés, mint új védelmi vonal különösen érzékennyé válik, amikor a németek közelebb hozzák a tüzérséget (https://tinyurl.com/5bn84ayd). Ezért egy olyan zóna kellene, mely kellően távol tartja a tüzérséget, a gyalogságnak pedig kellően nagy akadályt jelent. A vasúti töltés közel, s távol a legjobb fedezéket nyújtotta.